Tüntetéssorozat a túlóratörvény ellen
Évek óta nem látott tüntetési hullámot váltott ki a túlórák növelését célzó, rabszolgatörvényként is emlegetett jogszabály parlamenti elfogadása. Az ellenzék a parlamentben, a diákok az utcákon folytatták a tiltakozást, már-már a 2006-os zavargásokat idéző körülmények között.
Ahogy az ünnepi HVG-ben megírtuk Gergely Mártonnal:
Karácsony előtt egy héttel az Orbán-kormány leváltásában reménykedő polgárok egy pillanatra megbékéltek azokkal a pártokkal, amelyek bő fél évvel korábban, április 8-án rútul cserben hagyták őket.
Nem egyiknek vagy másiknak bocsátottak meg, a bizalom az ellenzék egységének szól. De az majd elválik, hogy a karácsony előtt kezdődött megbékélés, amely december 21-én futott csúcsra, az tényleg egy pillanat volt, vagy valaminek a kezdete.
A cserbenhagyás utáni megbékélés akkor kezdődött, amikor a tömeg nem lökte ki magából a politikusokat, nem úgy, mint a harmadik kétharmadot követő több, óriásdemonstráció során, amikor már együtt vonult DK-s és jobbikos szavazó, de a tüntetők nem voltak kíváncsiak azokra, akik nem érezték a választói nyomást. Akik érezték – Szél Bernadett, Hadházy Ákos és Vona Gábor többek között –, azokat vagy saját pártja buktatta meg, vagy önszántukból leléptek, de mások fél évig csak vakarták a fejüket, esetleg más testrészüket.
Aztán december közepére összeállt minden, ami nem Fidesz, mint az FC Barcelona játéka, miután Radomir Anticot Frank Rijkaard váltotta a kispadon 2003-ban.
- Tordai Bence kiszélesítette a parlamenti nyilvánosságot,
- Orbán Viktor a testével védte levezető elnökét, hogy a rabszolgatörvényt megszavazhassa,
- Áder Jánost orbáni mélységbe lökték,
- a parlamenten kívüli erők megragadták a pillanatot és
- jöttek a nők,
- jöttek a vidéki megmozdulások is.
- Meg jött a hatalom is, agresszívabban, mint eddig bármikor.
A több ezres tömeg napokig csak vonult, hidakat foglalt, dühösen dobált, jó vagy rossz, de kifejezési formát keresett és talált arra, hogy artikulálja csalódottságát és jelezze, itt van. Tettre kész. És készen álltak arra is, hogy ne csak meghallgassák, hanem be is fogadják a politikusok üzenteit.
December 21-ére, közel kilenc év után elérte azt az ellenzék, hogy bárkit állít színpadra, azt megtapsolják; Bősz Anettet (Liberálisok) péntek este több ember tapsolta meg Áder János hivatala előtt, mint ahány ember tudja, a politikus melyik pártban politizál.
Bárány Balázs (MSZP) pedig kimondta azt, ami miatt új ellenzék született. Arról beszélt, hogy:
- Változunk.
- Megértettük, mit akartok.
- Így fog kinézni az ellenzéki politizálás.
Donáth Anna (Momentum) arról beszélt ugyanitt, közös sikerük, hogy ma az ország egy emberként zengi a követeléseinket és közös sikerünk, hogy közösséggé kovácsolódtunk. „Bár az elmúlt napok örökkévalóságnak tűnnek, de messze még a cél. Szervezzük meg magunkat ismét, hogy az új évet újult erővel kezdjük. Új formát kell öltenie az ellenállásnak, készüljetek, mert
2019 az ellenállás éve lesz. Legyetek dühösek és hangosak, mert jogotok van hozzá.”
Önkényuralom az összeszerelő üzemben |
Közben a New York Timesnak van egy lehetséges megfejtése arra, miért kell a rabszolgatörvény. Fogyatkozó népesség, súlyos munkaerőhiány, csúcsra járatott idegenellenesség, kevés külföldi munkavállaló. A gyárakba azonban kell a dolgos kéz. A gazdasági okhoz hozzájön egy jogi, társadalmi is. A tömeget ürügyként a rabszolgatörvény vitte ki az utcára, sokan megemlítik a demonstrálók közül a közigazgatási bíróságok felállítását is, de az elégedetlenség oka valójában nagyjából valami olyasmi, mint amit a Washington Post ír fejlécében hosszú ideje: sötétségben meghal a demokrácia. Az autokrácia a rezsim elsőszámú jellemzője lett. |
Az ellenzéki politizálás egyik legnagyobb kihívása a hitelesség és a kormányzóképesség. A hitelesség kérdéskörében helyesen ismerték fel, hogy 1) a női politikusok előtérbe tolása fontos lépés, 2) Gyurcsány Ferenc háttérbe szorítása talán még fontosabb.
A kormányzóképesség megvillantása a parlamenti egyharmadnak nem fog menni, de ha a választók az április 8-át megelőző civakodás és tehetetlenség helyett együttműködés és közös fellépést látnak, akkor Orbán Viktor olyan jelenséggel találhatja szembe magát, amire a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kilenc éve alatt még nem volt példa. Ahol már kevés lesz az, hogy Hollik István szombat délután kiáll valahová és belemondja a semmibe, hogy „az ellenzék be akarja csapni az embereket.”
Egy szakszervezeti vezető péntek éjjel azt mondta:
Álljon meg az ország januárban.
Ezt Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke mondta, Lipusz Balázs a Hallgatói Szakszervezettől pedig arról beszélt, jöhet az általános sztrájk.
Március helyett ők januárban kezdik újra. Akkor eldől, a most született új ellenzék
- az equus pénisze (idézet Hadházy Ákostól),
- főnixmadár vagy
- alternatíva.
