Nagy Iván Zsolt
Nagy Iván Zsolt
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

És emellett igen: ez a remény éve volt. Meg a fiataloké.

Az én 2018-am
Az év utolsó két hetében a hvg.hu és a HVG munkatársai vallanak 2018 számukra leginkább meghatározó pillanatairól, érzésekről, írásokról, amelyek különösen fontosak voltak. Szubjektív sorozat ez, kicsit megnyílunk, mesélünk, és nemcsak másokról, hanem olykor magunkról is. Ezek vagyunk, ezek voltunk ebben az évben.
Friss cikkek a témában

Orbán Viktor 2018 április 8-án élete győzelmét aratta, és élete esélyét kapta meg arra, hogy igazi államférfiként vonuljon be a történelembe. Olyan szereplőként, aki kivezette az országot egy válságból, működőképessé tette a gazdaságot, és egy zaklatott időszak után pacifikálta a kedélyeket.

Itt volt az alkalom, a harmadik győzelem után, biztos többséggel a háta mögött, hogy akár a győzelmi beszédben, akár másnap kimondja, éreztesse: egy a választási program, és egészen más a kormányprogram (© Urbán László). Elég lett volna tehát egy jelzés, hogy a CEU-üldözés, a civilek fenyegetése, a menekültek nélküli migránsozás, a Soros-veszély nélküli sorosozás csupán trükk volt. Eszköz azok meggyőzésére, akiket csak a gyűlölködés képes elvinni szavazni. De elmentek, megtették a kötelességüket, megvan a győzelem, megvan a kétharmad, most már engedjük el őket és a hergelő témákat. Három győzelme sorozatban senkinek sem volt még, az ellenzékszerű képződmények lenullázva, most már lehet a történelemnek játszani.

Totális képtelenség – jön erre az obligát válasz. Tény. Naivitás? Az.

De Orbán Viktornak a piedesztálhoz ezt kellett volna tennie. Ha meghúzza, simán marad 2030-ig, és a megbocsátó történelemnek hála évek múlva minden korábbi aljasságait feledve tanítják politikai játékkönyvét.

©

Orbán Viktor azonban jóformán percek, de legalábbis 24 óra alatt kirúgta maga alól a sámlit, amiről a történelem pozitív alakjai felé léphetett volna tovább. Gyenge volt a nagyvonalúsághoz. Vagy kevés. Vagy elvakították a választási számok, és elhitte, hogy ez már a történelem, hiszen úgy szeretik őt, ahogy még senki mást. Nem számított, hogy a rá szavazók között valójában kevés az igazi rajongója, rajtuk kívül viszont csak azok ikszeltek neki, akiket a kormányzati szócsövekből ömlő idegenellenes maszlaggal el lehetett kábítani, vagy akik egzisztenciájukat féltve hálálták meg neki a rezsicsökkentést és az adójóváírásokat. És akik ahogyan most mellé álltak, úgy sorolnak majd ki mellőle, amikor nem jön pénz és kedvezmény, amikor már nem lesz kiből ellenséget kreálni, vagy amikor rájönnek, hogy hiába a kábítás, de ez a nemzet nem jobb vagy rosszabb, mint a többi, csodái és selejtjei éppen úgy vannak, mint másoknak, és nagyobb sem lesz, mert egyszerűen nem lehet.

Egy józan Orbán Viktor pontosan tudná ezt, de vagy nem volt képes, vagy nem akart józan lenni.

Talán jobb volt körbenézni és látni a körülötte gyülekező Mészárosok, Tiborczok és egyéb pénzszivacsok, a Semjén-, Gulyás-, Szijjártó-féle ujjbábok, vagy a Kövér László-, Kovács Zoltán-, Hollik István-, Hidvéghi Balázs-, Rétvári Bence szerű erkölcsi hullamosók csöpögő rajongását.

Lehet, hogy tényleg elhitte, hogy eljött a populisták ideje, és ő populista nagysággá válik, ami majd történelmi távlatban kifizetődőbb lesz a bölcs államférfiságnál. (Pedig nem, nem lesz az. 2019-2020 populistái múló rosszullétek, és főleg nem fizetnek érte jól, ha egy tízmilliós ország vezetője vagy.) Esetleg komolyan beleélte magát abba, hogy Kínában, Moszkvában, a Trump-családban vagy a Salvini baráti körben valódi nagyságot látnak benne, és nem csupán egy hasznos lekötelezettet.

Orbán Viktor ezek után a számára legrosszabb esetben olyan történelmi figura lehet, mint Ceausescu. (Nem, nem a halála, hanem az oda vezető harminc év miatt.) De a legjobb forgatókönyvnél is legfeljebb egy Kádár János. Akkor legalább néhány nosztalgiázó jó érzéssel emlékszik majd rá. De még ez sem biztos, mert a történetben még ott van egy bukás is.

Orbán ugyanis 2018-ban elveszítette a 2026-os választást. 2022 még meglesz neki, de 2026 már nem.

Ahhoz nem lett volna szabad most elveszíteni a fiatalokat. Nekik kellett volna gesztust tenni, nekik fontos ügyekben korrigálni vagy visszakozni, értelmezhetetlen múltba fordulást helyett nekik kellett volna modern jövő ígérni. De nem ez történt és nem ez történik.

A fiatalok pedig dühösek. És nem csak azok, akik az év végén kint voltak az utcákon, és akik olyan kioktatást kaptak, amilyenért a Fidesz szakállas, laza vezetője 1989-ben tombolva csapkodott volna egy belvárosi padot az őt vevő kamera előtt.

©

A düh valójában ott van bennük április 8. óta. Például a választási rendszer manipulálásáért, és ezzel szavazatuk ellopásáért. Vagy a hazugságokért és a képmutatásért. De nekik fáj leginkább a CEU, ők értik a civilek elleni törvény súlyát, ők tudják, hogy Soros György nem az ördög, őket akasztja ki a lopás, az ő igazságérzetüket sérti a hajléktalanok üldözése. Az ő demokráciatudatukat bántja a médiabirodalom propagandakórusa és rágalomhadserege, ők pontosan felfogják, mit jelent Nagy Imre szobrának elszállítása. Ők szégyenkeznek akár dolgozóként, akár diákként külföldön, ha a világ rajtunk röhög, és végül bennük van meg a hit, hogy ezen változtatni lehet. Ráadásul pontosan tudják, hogy ez az ő dolguk. Akkor is, ha most éppen nincsenek az országban. Nem, nyilván nem fog minden kivándorló hazajönni, de sokan készülnek rá. Szeretik ezt az országot, és hiszik, hogy feladatuk van.

Így lett 2018 a remény és a fiatalok éve.

A reményé, mert kiderült, hogy minden próbálkozás ellenére létezik civil társadalom. Vannak, akik ételt osztanak akkor is, ha ezért minden alkalommal meg kell küzdeniük önkormányzati bürokratákkal; vannak, akik képesek kiállni azokért, akiket méltánytalanság ér, akiket börtönbe zárnak nyomorúságukért, vagy az utcára küldenek, mert nincs pénzük, csak a sors veri őket és családjuk; és vannak, akik pénzt adnak azért, hogy Magyarországon még maradjon független média, működjenek helyek, ahol arról írnak, ami az országban történik, és nem arról, amit a kormány szeretne láttatni. (Kevés akkora élmény volt az évben, mint a HVG pártoló tagjaival találkozni, és hallani, amint azt mondják: olyan klubban érzik magukat most, amilyenhez mindig is tartozni szerettek volna.)

És a fiatalok éve, mert most dőlt el, hogy ők kapják meg azt az esélyt, amit a mai ötvenesek megkapni véltek 1990-ben, de kevesek voltak ahhoz, hogy éljenek vele, és amit elértek, azt meg is tartsák. Most már nem marad más nekik, mint a szurkolás, és a fiatalok segítése.

Ők majd eldöntik, hol a helye Orbán Viktornak a történelemben.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A budapesti lakásépítések több mint felét nem tudják határidőre befejezni

A budapesti lakásépítések több mint felét nem tudják határidőre befejezni

Püspök lehet Balog Zoltán volt Emmi-miniszterből

Püspök lehet Balog Zoltán volt Emmi-miniszterből

Komolyzene könnyedén

Komolyzene könnyedén

Dollármilliókat kell visszafizetnie a Google-nek, mert rossz volt a telefonok hangszórója

Dollármilliókat kell visszafizetnie a Google-nek, mert rossz volt a telefonok hangszórója

A WHO szerint a vízben lévő mikroműanyagok nem veszélyesek, de azért még kutatnak

A WHO szerint a vízben lévő mikroműanyagok nem veszélyesek, de azért még kutatnak

Péntekig meg kell érkezzen az értesítője, ha mégsem, irány a jegyző

Péntekig meg kell érkezzen az értesítője, ha mégsem, irány a jegyző