Tudja, kik döntenek Magyarország sorsáról? Megnéztük "A" képviselőt

A whisky a proletariátus itala, melyet választott képviselői révén fogyaszt – tapintott rá a képviseleti demokrácia fonákságára az egykor gyakran idézett bonmot feledés homályába veszett szerzője. A parlament természetesen még a fejlett demokráciákban sem abban az értelemben számít a népképviselet legfontosabb intézményének, hogy összetétele hűen tükrözné, pontosan leképezné az adott ország társadalmát. A képviselők szociográfiája, a civil „előéletük” által meghatározott politikai szerepfelfogásuk azonban – olykor egészen nyilvánvalóan – befolyásolhatja az általuk napirendre tűzött témákat, a végső döntéseiket. Innen nézve pedig már korántsem mellékes, mely társadalmi csoportok, milyen mértékben vannak alul- vagy épp felülreprezentálva a törvényhozásban.

A parlamenti munka jellegéből persze értelemszerűen következik, hogy bizonyos csoportok nem is lehetnek közvetlenül, „személyükben” képviseltetve a Házban. Nem volna életszerű, ha például az iskolázatlanok érdekeit csupán nyolc általánost végzett, vagy a nyugdíjasokét kizárólag idős honatyák jelenítenék meg. Némely esetekben azonban a képviseleti aránytalanság kirívó méreteket ölt. A nők részvételi aránya a rendszerváltás utáni országgyűlésekben mindig is alacsony volt – a 2010-es és a 2014-es ciklus kezdetén például 10 százalék alatti. A mostani, 11 százalék nemzetközi viszonylatban is a legalacsonyabbak között, a női egyenjogúság szempontjából sereghajtó arab országok szintjén van. Mindez pedig egyértelműen kihatással van a parlamenti munka tartalmára és stílusára, és semmiképp sem mondható egészséges összetételnek olyan országban, ahol a választók többsége nő.

HVG

Ha a pártok módosítani szeretnének az arányok ilyesfajta torzulásain, akkor azt az egyéni és pártlistás jelöltek kiválasztásánál tehetnék meg. Ám az idei választások tapasztalata is az volt, hogy – kivált a legtöbb képviselőt a parlamentbe küldő kormánypárt vezetői – ennek épp az ellenkezőjét tették a jelöltállítás során. Nekik az arányosításhoz például 83 képviselőnőt kellett volna a képviselői padsorokba ültetniük.

Ami a tipikus magyar képviselő portréját illeti, a HVG kutatásai szerint (az adatgyűjtésről és -feldolgozásról lásd Módszertan című írásunkat) a 2018-as ciklus kezdetén így fest: vidéki születésű, a katolikus vagy református egyházban keresztelkedett, középkorú, bölcsész- vagy jogi diplomával rendelkező, házasságban élő férfi, két vagy három gyermekkel. E jellegzetességek a korábbi ciklusokhoz képest nem nagyon változtak, illetve amennyiben igen, a korábbi tendenciák erősödése figyelhető meg. (Az összehasonlításnál elsősorban a Parlamenti almanachokban megjelent, Smuk Péter által jegyzett kutatásokat vettük alapul.) Pedig a magyarországi képviseleti rendszernek az 1990-es szabad választások után volt néhány kisebb-nagyobb politikai megújulása: a Fidesz 2010-es, kétharmados győzelme után például a képviselők jó része lecserélődött, az MDF és az SZDSZ kiszorult, a Jobbik és az LMP pedig bekerült a parlamentbe. A társadalmi összetételen lényegesen azonban sem ez, sem az nem változtatott, hogy 2014-ben a képviselők száma 386-ról 199-re csökkent.

Kattintson a nagyobb méretért

HVG

Az Országgyűlés, s így a politikai elit stabilizálódására – más megközelítésben: zártabbá válására – utal, hogy míg húsz éve, az első Orbán-kormány hivatalba lépésekor a képviselők felének volt – legalább egyciklusnyi – parlamenti múltja, a 2018-as parlamenti választáson már több mint a háromnegyedük (78 százalék) „újította meg” a mandátumát. (Volt olyan honatya, aki pár év kihagyás után ült vissza a parlamentbe.) A képviselők között egyre több a főállású politikus, aki nagyon rövid ideig vagy soha nem dolgozott a tanult szakmájában, és a politikai karrierje formálódásában nagyobb szerepe volt a pártfunkciónak, mint valamilyen civil szakmában elért eredménynek.

Az újonc képviselők döntő többsége – paradox módon – a választásokon amúgy kisebbségben maradt ellenzéki pártok támogatásával jutott a parlamentbe. Nélkülük a férfi-női arány vagy a korosztályi megoszlás még inkább megbillenne, tovább erősítve az amúgy is kirívó férfidominanciát, illetve a középkorúak felülreprezentáltságát.

A kormánypárti képviselők nagy létszámából adódik ugyanakkor, hogy a Fidesz–KDNP frakciójának összetétele bizonyos szempontból (tanult szakma, korábbi szakterület) sokszínűbb, jobban tükrözi a társadalom egyes szegmenseit, mint az ellenzéké. Az már alapvetően a választási rendszer sajátosságából fakad, hogy az összes parlamenti képviselő között az országos arányokat jóval meghaladó mértékben vannak jelen például a vidéki születésűek. A 199 képviselőből ugyanis 106-ot egyéni (88 esetben vidéki) körzetben választottak meg (közülük 85-en kormánypárti befutók), és a helyi sikernek íratlan előfeltétele a lokálpatrióta előélet felmutatása.

HVG

Ami a képviselők korösszetételét illeti, a parlament annak ellenére 8 évvel „öregebb”, mint akiket képviselni hivatott, hogy – lévén ez is munkahely – az aktív korúak jelentős létszámbeli fölényben vannak jelen a patkóban.

Az egyetemi, főiskolai végzettség – noha nem előfeltétele a képviselői munkának – a korábbi ciklusokban is szinte magától értetődő elvárás volt, ami nem változott. Ezt jelzi a diplomások kimagasló aránya (92 százalék), ami még némi növekedést is mutat: a 2014-es ciklus indulásakor 180, most 183 diplomás képviselő ül a parlamentben, s további három ha diplomát nem is, de abszolutóriumot már fel tud mutatni. Valamilyen szintű nyelvtudásról ennél kevesebben számoltak be: a 74 százalékos nyelvismereti arány is messze meghaladja az országos átlagot, ami a felnőtt lakosság esetében 37 százalék.

A diplomák jellegét nézve szembetűnő, hogy mindig is magas százalékban voltak jelen a jogászok (a jelenlegi ciklus kezdetén 22 százalék), a korábbi időszakokhoz képest valamelyest csökkent a gazdasági és műszaki végzettségűek, s nőtt a bölcsészek aránya. Teológiai végzettséget heten jelöltek meg az életrajzukban.

A családi állapotról a képviselők egy részénél még a hivatalos életrajzok, interjúk alapján sem lehet pontosan tájékozódni. Az biztos, hogy a döntő többség párkapcsolatban él, ami 58 százalékuk esetében házasságot jelent (ez 22 százalékponttal több az országos átlagnál). Az élettársi kapcsolatok száma, aránya nem állapítható meg (öten az „elvált” státust jelölték meg). A képviselők 89 százaléka tett említést egy vagy több utódról. A 199 képviselőnek összesen 377 gyereke van, úgy, hogy körükben az országos átlag közel négyszerese a nagycsaládosok aránya.

Ami a kisebbségek részvételi demokráciáját illeti: igaz ugyan, hogy idén már a német nemzetiségi listán is összejött egy mandátum, a roma képviselők száma háromról egyre csökkent. Bár korábban több, megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő (például vak, kerekesszékes) képviselő is dolgozott a parlamentben, mostanra csupán egy siket honatya maradt.

HVG

Saját tulajdonú ingatlana, lakása, családi háza, nyaralója, kisebb-nagyobb földje a képviselők 94 százalékának van. De nem csak a földbirtokos honatyák tesznek szert mellékesre: a képviselők ötödének van valamilyen cégtulajdonosi érdekeltsége. Persze azoknak sem kell nélkülözniük, akik csak a képviselői munkájukból élnek. A képviselői alapdíj (havi 748 ezer forint) már eddig is több mint a két és félszerese volt a teljes munkaidőben alkalmazásban állók tavalyi, havi bruttó átlagkeresetének. És ez a jövedelmi olló a közeljövőben tovább nyílik, háromszoros különbséggé nő: az augusztustól tervezett emelés után ugyanis a képviselői alapdíj 948 ezer forintra emelkedik. A „mezei” – egy bizottsági tagságot vállaló – képviselők pedig már havi bruttó 1,2 milliót vihetnek haza.

Az írás eredetileg a HVG 29/2018-as számában jelent meg.