Gáti Júlia
Gáti Júlia
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Legyen nagy, kerüljön sokba, a szakmai tartalom majd menet közben kialakul – így indulnak neki a fővárosi centrumkórházak tervezésének.

Alig hat hét alatt kell a pályázatra jelentkezőknek megalkotniuk annak a három új kórházközpontnak a látványterveit, amelyek a fővárosi egészségügy következő évszázadát meghatározzák. A szűkre szabott határidőn belül még a kivitelezés várható költségeit is vázolniuk kell – persze minden garancia nélkül. A terveket elbíráló szakembereket viszont nem akarta sürgetni a pályázatot kiíró Állami Egészségügyi Ellátó Központ, három hónapot adott nekik a nyertes művek kiválasztására. Vagyis az idei év végén vagy a jövő év elején körvonalazódhatnak a dél-budai zöldterületre, a dél-pesti Szent István Kórház jelenlegi területére, valamint a Honvédkórház átépítéséhez megálmodott épületek.

Ha sikerül is ilyen rövid idő alatt fergeteges terveket papírra vetni, semmi biztosíték nincs rá, hogy nem ismétlődik meg, ami a vizes-vb úszóarénájával történt: a káprázatos látványtervek helyett egy jellegtelen, inkább parkolóházra, mint úszócsarnokra emlékeztető doboz épült. Márpedig az elmúlt három és fél évben nem szűkölködött fordulatokban a fővárosi kórházépítés ügye sem. Az eredeti bejelentés eleve a politika irányából jött, mellőzve minden szakmai egyeztetést. Először, a Fidesz–KDNP 2015. februári frakcióülését követően, Rogán Antal propagandaminiszter beszélt arról, hogy szükség volna egy új fővárosi kórház felépítésére. Az első nekifutásra „akár több tízmilliárdosnak” mondott beruházás költségbecslése mára elérte a több százmilliárdos nagyságrendet.

Az utóbb Egészséges Budapest program névre keresztelt kórházi projekt gyakran módosult. Az eredetileg egy szuperkórházról szóló teória gyorsan elvérzett, mivel a főváros egészségügyi ellátórendszere nemcsak az először célba vett budai oldalon, hanem a pestin is kritikán aluli. Hogy fel ne boruljon a „mindenkinek egyformán rossz” egyensúlya, az egyből gyorsan három centrum lett. Persze papíron. A színfalak mögött megkezdődtek a szakmai egyeztetések is, de a zöldmezős helyszín kiválasztása továbbra is a politika kiváltsága maradt. Az első, meghökkentést keltő hírek a Déli pályaudvart, később az első Orbán-kormány után torzóként félbemaradt Sportkórház épületét, majd kormánydöntésként a Kelenföldi pályaudvar melletti Etele teret jelölték meg lehetséges helyszínként. Végül a város szélén lévő, az M7-es autópálya bevezető szakasza melletti területre esett a választás, amit egy éve 4,4 milliárd forintért vásárolt meg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Jóllehet a legtöbb nyilvános kritikát ez a helyszín kapta, mivel (jelenleg) nem érhető el tömegközlekedéssel, a három centrumhelyszín közül mégis ez a kor követelményeinek leginkább megfelelő választás. Természetesen azt feltételezve, hogy a beruházás részeként kiépül a gyógyintézethez vezető tömegközlekedési kapcsolat.

A dél-budai centrumkórház helyszíne, az M7 és az M1 autópálya közös szakasza melletti Dobogó nevű terület 2018. július 31-én
©

Míg a fejlett országokban új kórházat jellemzően a város szélére építenek, a dél-pesti és az észak-pesti centrum sűrűn lakott belterületre, ráadásul működő kórházak százévesnél idősebb épületei helyére kerülne; mégpedig úgy, hogy azok az építkezés ideje alatt is működnének. A helyválasztásnál is nagyobb gond, hogy a szakmai tartalom máig tisztázatlan, a nyilvánosság számára megismerhetetlen. Bár a széttagolt, kacskaringós, követhetetlen betegutakkal jellemezhető, országos feladatokat is jócskán ellátó budapesti egészségügy összefésülésére már készültek koncepciók – az MSZP–SZDSZ-kormány idején Budapest Egészségügyi Modell néven, 2010 után Budapest Koncepció címen –, konzisztens, a szakma és a politika, valamint a társadalom által is támogatott stratégiai tervvé sosem álltak össze. Vannak olyan főváros környéki települések, amelyek lakosainak húsznál is több gyógyító intézménybe tartoznak attól függően, hogy éppen milyen betegségben szenvednek.

Hiába államosította 2012-ben a kórházak túlnyomó többségét a második Orbán-kormány, korántsem szűntek meg a külön érdekek. Mást akar a Semmelweis Egyetem, mást az egyházi fenntartású kórházak, eltérnek az érdekei az országos intézeteknek és a különböző orvosi szakmáknak. Így semmi biztosíték nincs arra, hogy 700 milliárd forint bebetonozása után – a következő 8-10 évben ennyit szán a kormány a fővárosi egészségügyi infrastruktúra megfiatalítására – költségtakarékos, jól működő kórházrendszer alakul ki. A Miniszterelnökséget vezető miniszterként Lázár János 2016 végén – pályázat kiírása nélkül – Noll Tamás Ybl-díjas építészt bízta meg a dél-budai „szuperkórház” tervezésével. Ehhez képest jelentős fordulat, egyes építészek szerint viszont csupán adminisztratív fügefalevél, hogy most bármelyik tervező beszállhat a versengésbe, akit a legfeljebb 25 millió forintos díj megihlet. A nemzetközi nyitottság is csak látszat, mert a megadott dokumentáció és a benyújtandó pályamű nyelve kizárólag magyar. Bár az augusztus elején közzétett tervpályázat korlátozás nélküli, teljeskörűen elérhető közbeszerzési dokumentációt ígér, ebből a kiírásban felkínált linken semmi nem található. Némi bennfentes segítséggel a feljövő centrumkorhazak.hu oldal tartalmából legalább az alapvető feltételek megismerhetők, ám az orvosszakmai tartalom a „külsős” érdeklődők előtt rejtve marad. Bizonyára nem véletlenül.

Az viszont látható, hogy az elképzelések gigantikusak: a dél-budai 156 ezer négyzetméterén 1200 ágyat, a dél-pesti csaknem 200 ezer négyzetméterén 1500 ágyat helyeznének el, a Honvédkórház pedig – elsősorban a MÁV Kórház telephelyét átköltöztetve – 91 ezer négyzetméteren csaknem ezer ággyal gyarapítaná Róbert Károly körúti központját. Összehasonlításul: az épülő észak-bécsi kórház 800 ágyas lesz (lásd alább Szomszédos gyengélkedő című írásunkat), és az USA legnagyobb közkórházai közül is csupán az első öt nagyobb ezerágyasnál.

Tolószékek Szent János kórházban. Egymás hegyén-hátán
©

A gigantikus beruházások logikus következménye lenne, hogy számos korszerűtlen fővárosi kórházat bezárnak. Ez azonban nem egyeztethető össze a fideszes retorikával. Egy tavalyi kormányhatározat 13 milliárd forintot szán a centrumokon kívüli „társkórházak” építészeti tervezésére. Félmilliárdot a Szent János kap a sterilizáló, a labor, a diagnosztika építészeti terveire – jóllehet sem az ő sorsáról, sem az észak-budai régió betegeinek ellátásáról semmilyen döntés nincs. A kormányhatározat például több mint egymilliárdot szán a Fiumei úti és a Péterfy Sándor utcai kórház telephelyének felújítására, új sebészeti tömb kialakítására. Eközben a dél-pesti centrum tervei szerint a Fiumei úti traumatológia az új épületbe költözne, mostani helyére pedig a Péterfy utcai részleg menne. Az elmúlt másfél évtizedben 20 milliárd forintért megújított kelenföldi Szent Imre Kórház „a szakmai stábot adja a dél-budai centrumnak” – fogalmazott Bedros Róbert, a kórház főigazgatója, a zöldmezős beruházás miniszterelnöki megbízottja. (Vagyis a Szent Imre ezzel elveszítené közkórház jellegét.) Budán a Szent János sem fog megszűnni, csak összezsugorodik: a traumatológiája, az idegsebészete és a sebészete az új intézménybe kerül át.

Dél-Pesten még kacifántosabb a helyzet. Bár a tervpályázatban az áll, hogy a centrum „egykapus 24 órás sürgősségi ellátást biztosít gyermekek és felnőttek számára”, a Nagyvárad tér túloldalán lévő Heim Pál Gyermekkórház nem lesz része a centrumnak. Mi több, uniós és költségvetési pénzből annak a – 27 milliárd forintosra taksált – fejlesztése is elkezdődött. A dél-pesti centrumtól kétsaroknyira lévő, az eredeti tervekhez képest dupla áron, 17 milliárdért elkészült, 20 ezer négyzetméteres Korányi-tömb már a második Orbán-kormány „kreatúrája”. Nyolc-tíz műtőjével, intenzív és sürgősségi osztályával máig nem találják a helyét sem a működtető Semmelweis Egyetem, sem a főváros ellátási rendszerében.

Miközben még az sem tisztázott, hogy mi a szerepük a betegellátásban az országos intézeteknek és az egyetemi klinikáknak, a centrumkórházak újabb talánnyal bővítik a kérdések sorát. Az a dilemma, hogy csak a legbonyolultabb, legnagyobb felkészültséget igénylő eseteket lássák-e el a csúcsintézmények, avagy – ahogy most is történik – bárkit bármilyen betegséggel. A csúcsintézmények azonban átlagosan 50 százalékkal drágábban látják el a „bármit”, mint a szakmai progresszivitás alacsonyabb szintjét képviselő városi kórházak. Összességében jól jellemzi az évszázados jelentőségű beruházás előkészítettségét, hogy az Egészséges Budapest program koncepcióját máig nem tűzte tárgyalási napirendjére a kormány, de még csak úgynevezett nemzeti konzultációra sem kérte azt a 3-4 millió polgárt, akiknek a centrumkórházakat építik.

Szomszédos gyengélkedő

Már négy éve gyógyítania kellene Bécs legmodernebbnek ígért kórházának, a Krankenhaus Nordnak, de a 788 ágyas központ leghamarabb jövő ősszel nyílik meg, 18 évvel az után, hogy először szó esett a megépítéséről. A cél az volt, hogy kiegyenlítődjön a különbség a főváros egészségügyi ellátásában: az elhanyagolt északi kerületekben ezer emberre csak 3,5 kórházi ágy jut, szemben Bécs más részeivel, ahol 8. A tervezés fázisában úgy tűnt, elegendő lesz 600 millió euró a beruházásra, amelyhez a magán- és a közszféra együttműködésével teremtették volna elő a fedezetet. A magántőkét az építkezés kivitelezésére jelentkezett Porr–Siemens–Vamed nagyvállalati trió adta volna össze.

Végül három és fél éves vita után a városi vezetők elvetették a magántőke bevonását. Az irányítást részben az önkormányzat egészségügyi és szociális osztályát vezető Sonja Wehsely kezébe adták, részben pedig a Wiener Krankenanstaltenverbund (KAV) kórházi központra bízták, amely 30 ezer embert foglalkoztat, tíz fővárosi kórházat és két geriátriai központot működtet. A beruházás ennek ellenére bukdácsolt: az osztrák számvevőszék idén májusban elkészült vizsgálata 8 ezer hibát tárt fel, miközben arra keresett magyarázatot, miért emelkedtek a beruházás költségei 1,6 milliárd euróra, és miért csúszik a befejezési határidő. A kudarc persze az önkormányzat és a kórházközpont illetékeseit is szembefordította egymással, az eredeti gárdából már rég nincs senki a helyén. Wehsely például az erősödő támadások elől a Siemenshez menekült.

A Nord lesz Ausztria fajlagosan legdrágább gyógyintézménye, ahol egy ágyra 2 millió eurós beruházási költség jut, míg a második helyezett Donauspital Wiennél csak 700 ezer. A KAV azzal védekezik, hogy a csúcskórházban kizárólag egy- és kétágyas szobák lesznek, ráadásul a Nordot 60 évre tervezik, szemben a szerényebb kivitelű német kórházak 30 évével. A számvevőszék azonban megállapította, hogy a mindent megdrágító korrupció is ott van a költségnövelő okok között. Kirívó példaként emlegetnek egy 839 ezer euróból épített kerítésszakaszt, amelyet a vesztes második helyezett 13 ezerből kihozott volna. A pálmát azonban az a magát energetikusnak nevező vállalkozó vitte el, aki – fővárosi jóváhagyással – a feng shui szabályai szerint, 100 ezer euróért állította be az ágyakat. Amikor híre ment a munkájának, gyorsan felmondtak neki. A botrány két városi tanácsost is magával rántott.

Az osztrák kórházak szakemberhiánytól szenvednek, a betegeket túl sokáig tartják. A KAV az általa irányított gyógyintézményekbe azonnal fel tudna venni 200 ápolónőt a bécsi kórházakban átlagosan 6,4 napot töltő betegekhez. A leendő északi kórház is már jó ideje hirdet orvos- és nővérállásokat. Hogy ajánlata vonzó legyen, közzétette: 110 ezer négyzetméteres alapterületének a felét fű, fák, bokrok, virágok borítják, az épületegyüttes tetején pedig 22 ezer négyzetméteres terasz lesz majd. FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!