„A békeszerződés nem tartalmaz semmiféle rendelkezést Európa gazdasági újjáépítésére – semmit, ami a legyőzött központi hatalmakat jó szomszédokká tenné, semmit, ami helyreállítaná Oroszországot. De nem mozdítja elő semmiféle formában a szövetségesek közötti gazdasági szolidaritást szolgáló megegyezést sem” – írta szinte látnoki képességekkel megáldva A békeszerződés gazdasági következményei című, 1920-ban megjelent könyvében John Maynard Keynes. A tárgyalásokat a brit pénzügyminiszter tanácsadójaként közelről követő közgazdászt megdöbbentette a győztesek mérhetetlen önzése: kizárólag az ellenség szétzúzására törekedtek, fel sem rémlett előttük az éhező és felbomló Európa képe. A békeítészek szenvtelensége és szűklátókörűsége mindmáig megosztja Kelet-Közép-Európa népeit és államait. A múlt feldolgozatlansága itt is, ott is politikai kalandorságra csábít. Magyarországon különösen, hiszen itt az aktuális kurzus jegyében időről időre átírták a Monarchia szétesését követő időszak történelmét. Most is ez történik, ismét monopolizálja a hatalom; ezt összegzi Fókuszban rovatunk.
Három emberöltővel és néhány globális válsággal később
megint felsejlik a felbomló Európa rémképe.
No meg a nyugati gazdasági-politikai rendé, amelyet évtizedeken át erős konszenzusok tartottak össze, például a szabadság szeretete és a hatalom megosztása. A kettő amúgy összefügg. Csakhogy súlyosan elszaporodtak az új kihívók. Németországban a hesseni választások után végjátékba fordul a Merkel-éra, Európa vezető erejét, a Néppártot pedig súlyos értékválság osztja meg. És Orbán Viktor személye, akiről Magyarország rovatunk szerzője úgy véli, karanténba szorítják. „Ha szeretnénk megölni Európát, csak így tovább” – válaszolta rezignáltan a HVG kérdésére Emmanuel Macron francia köztársasági elnök. Európából nézve is példátlanul nagy jelentősége lesz a félidős kongresszusi választásoknak az Egyesült Államokban, amelyet Világ rovatunk nemes egyszerűséggel, ám honi tapasztalatokkal felvértezve, úgy minősít, felér a Trumpról szóló népszavazással. A háttérben fékezhetetlen vádaskodások, fel nem robbanó csőbombák, bevándorlók elleni lázítás, antiszemita robbantás – és jó adag sorosozás.
Ebben az USA amúgy szégyenletesen lemaradt, hiszen míg New York állam kereste a megállapodást Soros Közép-európai Egyeteméről a magyar kormánnyal, addig azt Orbán Viktor vezényletével elűzik innen. Bár az intézmény egy része Budapesten marad, Bécsben biztosan új alapképzés indul – villantjuk fel a CEU legújabb terveit. A kormányéiról sem feledkezünk meg. Az elmúlt héten úgy döntött, felszámolja az előadó-művészetek társaságiadó-kedvezményét, amit súlyos visszaélésekkel indokol. Ezekből Gazdaság rovatunk is szemezget, viszont megpendíti, hogy
az újabb központosításnak borítékolhatóan lesznek vesztesei: a független, autonóm, kritikus hangot megütő művészeti közösségek.
Bizonyíték gyanánt elég egy röpke összegzés: Orbán Viktor előbb a politikai kétharmadot szerezte meg, majd a gazdaságit építette ki, momentán a kulturális kétharmadra törekszik. A kultúrharc egyik buzgó támogatója Ady Endrét sem kíméli, akit szerinte a baloldal készpénzen megvásárolt. Pedig ő könyörületet kért a győztesektől a kritikus 1918-as esztendőben: „Ne tapossatok rajta nagyon, /Ne tiporjatok rajta nagyon...” Megjelent 1918. november 16-án a Nyugatban.
A szerző a HVG munkatársa
