Ideges vagyok, feszült, nem vagyok jól. Ugyanúgy érzek, mint 10 éve

– mondta a hvg.hu-nak a tatárszentgyörgyi Csorba Erzsébet, akinek fiát és unokáját lőtték le közvetlen közelről a rasszista indíttatású támadássorozatban. Erzsébet a személyes találkozó helyett telefonon beszélt velünk néhány percet, a támadást már egyáltalán nem akarta feleleveníteni; sokszor elmondta már, de még mindig „annyira nehéz és fájdalmas” számára.

Az egy évig tartó támadássorozat legmegrázóbb éjjele volt a 2009. február 23-i. Akkor dobott Pető Zsolt Molotov-koktélt Csorba Róbert falu szélén álló házára, a lángok elől menekülő apára és a két kisgyerekre négyszer rálőtt az ajtó közelében álló Kiss István, miközben Kiss Árpád távolabbról, távcsöves puskával fedezte társait. Az ötéves Robika és az apa, Róbert a helyszínen meghalt, a hatéves Bianka súlyos sérüléseket szenvedett, de el tudott menekülni. A legkisebb gyereket, Mátét is kórházba szállították.

Biankából itt esett ki a golyó, a kezéből meg az oldalából

– mutat a kinti szoba szőnyegére a szomszéd, Gáspár Irén, aki pénteki látogatásunk alkalmával azt kérte, hogy most ne készítsünk képet róla illetve a házról. Felidézte, hogy a 10 évvel ezelőtt éjszakán már a lefekvéshez készülődtek, mikor három lövést hallott. Biztos volt benne, hogy ezek lövések: a hangot felismeri, miután a falu határához közel van a honvédség lőtere, illetve vadászok is járták a környéket.

Azt nem gondolta csak, hogy gyilkosság történt.

A lövések után lehalkították a tévét, ekkor hallották meg a sikoltozást. Az égő házra a nappaliból nem, csak az egyik kisszobából láttak rá. Irénék két házzal laktak arrébb, hozzájuk szaladtak be a sérült kisgyerekekkel. Ő hívta ki a mentőt, mondta, lőtt sérülések vannak, lehet, hogy halott is, ennek ellenére csak sima esetkocsit küldtek, érzékelésük szerint az is későn ért ki.

Robikát a kisszobába fektették le egy fehér lepedőre, mikor megfordították, látták, a háta is csupa lövés, nem csak az arca sérült. Elmondása szerint a kisfiú már halott volt, mikor az ügyeletes orvos vizsgálta, aki akkor nem zárta ki az idegenkezűséget. Bianka a nappaliban maradt, Irén családja a másik kisszobába zárkózva sikoltozott.

Az apa, Róbert a támadás után még valamelyest magánál volt, édesanyja korábbi elmesélése szerint azt mondogatta,

le, le, le

- vagyis hogy lelőtték.

A kisfiút és édesapját halottszállító vitte el Tatárszentgyörgyről, holott a 27 éves férfi életét a családja szerint még meg lehetett volna menteni, ha időben kiér a segítség.

Botrányos helyszínelés

Jóska bazdmeg, gyertek gyorsan, kiirtják a családomat

- ezzel hívta fel az azóta már elhunyt Csorba Csaba - Róbert édesapja - a támadás éjszakáján a dabasi rendőrkapitányt. Hiába beszéltek lövésekről, az első helyszíni szemlén azt állapították meg,

a ház elektromos zárlat miatt gyulladt ki, a sérüléseket a leszakadó gerendákból kiálló szögek okozták, a halál oka pedig füstmérgezés.

A helyszínt a rendőrök összemászkálták - ezzel megsemmisítettek nyomokat -, egyikük vizelt is. Annak ellenére kezelték súlytalanul az esetet, hogy a tatárszentgyörgyi támadás már a hatodik, romákat ért támadás volt pár hónap alatt.

Nem sokkal később megérkezett a helyszínre Mohácsi Viktória EP-képviselő - aki egyes beszámolók szerint tombolt a hibák láttán -, az ő, illetve az Országos Cigány Önkormányzat vezetőinek tiltakozása hatására megismételték a helyszíni szemlét, ekkor már találtak töltényhüvelyeket a hóban, de a rendőrség még mindig nem volt biztos abban, hogy ezek összefüggésbe hoztatók-e a tűzesettel, hiszen akkor még semmi sem bizonyította számukra, hogy lövések dördültek el.

A boncolás után már a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi vezetője állt ki a nyilvánosság elé és bejelentette,

a kisfiút és édesapját agyonlőtték,

majd a gyilkosságokat összefüggésbe hozták a korábbi, romák elleni támadásokkal. Nem csak a rendőrség reagált furcsán: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is csak másnap, Brüsszelben szólalt meg. Az eset megdöbbentette, elítélte a “megrázó, felzaklató” cselekményt és másnapra bekérette az országos rendőrfőkapitányt. Rákérdeztünk, miért, mire Gyurcsányéktól most azt a választ kaptuk, hogy

meg akart győződni a gyilkosság rasszista indítékaira vonatkozó gyanú valószínűségéről.

A sorozat folytatódott

A tatárszentgyörgyi támadás után a gyilkosok Tiszalökön és Kislétán is lecsaptak - utóbbi helyszínen egy 13 éves lány is súlyos sérüléseket szenvedett -, a négyfős bandát 2009. augusztus 20-án kapták el Debrecenben. A letartóztatás után tényfeltáró parlamenti bizottság elemezte a nemzetbiztonsági szolgálatok munkáját - ezt vezette Gulyás József akkori SZDSZ-es képviselő -, súlyos mulasztásokat, alapvető szakmai hibákat tártak fel, melyek hátráltatták a gyanúsítottak elfogását, a különböző hatóságok nem osztottak meg egymással minden információt. Kiderült az is, a Katonai Biztonsági Hivatal évek óta kapcsolatban volt a gyilkosságsorozatba bekapcsolódó Csontos Istvánnal, Kiss Istvánt pedig a kétezres évek elejétől figyelték, mégsem léptek, mikor kiderült, fegyvert akar szerezni, utána nem sokkal felfüggesztették az addigi nemzetbiztonsági ellenőrzését is.

Hiába tagadtak, az elkövetőket 2016-ban jogerősen elítélte a Kúria - az elsőfokú eljárás azért tartott nagyon sokáig, mert a bíró felháborító minőségű nyomozati anyagokat kapott -, Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt életfogytiglant kapott, Csontos 13 évet ül (ő a másodfok után már nem fellebbezhetett, így az korábban jogerőssé vált). Az első és másodfokú bíróság is kimondta, az elkövetők célja a romák megrendszabályozása, megfélemlítése volt, az áldozatokat pusztán a származásuk alapján választották ki és ölték meg.

Gulyás József azt mondja, vádhatósági probléma volt, hogy nem terrorcselekményként kezelték az ügyet, úgy érzékelte, a hatóságok és a politika is mielőbb szeretett volna túl lenni az ügyön,

vonal alatt tartani a támadássorozatot, minél kevesebbet beszélni róla.

Azt mondja, nagyon sok kérdés maradt nyitott.

A túlélők illetve áldozatok hozzátartozói az államtól 2014-ben kaptak egy egyszeri, összesen 70 milliós támogatást. A velük kapcsolatban lévők - Turay Balázs fotós illetve Gulyás József - azt mondják, a családok helyzetét nem mérték fel kellő alapossággal, illetve úgy, hogy az egy későbbi rehabiliációs program indítására alkalmas legyen, a pénz sok helyen okozott konfliktust, illetve csak átmeneti megoldást hozott. Többen felvetették, életjáradékot kellene adni a súlyos tragédiát átélteknek, ám ebből nem lett semmi. A túlélők és a hozzátartozók poszttraumás stressz szindrómában szenvednek, azonban az elmondások szerint érdemi segítséget ennek kezelésére nem kaptak. A kezdeti segítők, támogatók is eltűntek, alig néhányan maradtak a családok körül.

Évekig tartó rettegés

A tatárszentgyörgyi támadás legfiatalabb áldozata, a hároméves Máté sokáig nem beszélt, utána viszont hónapokig csak a támadást emlegette, hogy a házat felrobbantották az apját meg lelőtték. Ezt az Origo-nak mesélték el, még 2009-ben. Az édesanya, Renáta ritkán nyilatkozik, most sem akart beszélni. A támadás után sokkot kapott. Róbert édesapját, Csorba Csabát a szíve vitte el 2013-ban, Csorba Erzsébet pedig - ahogyan ismerősei mesélik - a mai napig nem heverte ki a tragédiát, teljesen megváltozott.

Kellett jó pár év, mire elmúlt a rettegés

- meséli Gáspár Irén a hvg.hu munkatársának. A környékbeliek hónapokon keresztül ruhában aludtak, járőröztek, attól féltek, nem a valódi tetteseket kapták el. Ez - a jogerős bírósági döntés ellenére - még most is néhányakban felmerül.

A félelmet tetézte, hogy a támadás után a virrasztáskor egy roma család háza kigyulladt, de később kiderült, ennek a tűzesetnek nem volt köze a támadáshoz.

Csorba Róberték kiégett házának maradványai mementóként sokáig álltak még a falu határában, néhány éve bontották le. Róbert unokaöccse, Richárd ma is azt kérdezi,

hogy lehet lelőni egy ötéves gyereket?!