Özönlenek a történetek szerkesztőségükbe, mióta megírtam, hogy hat éven keresztül egy nemzetközi körözés alatt álló személyi igazolványt használtam kormányzati intézményekben és repülőtereken is, mindezt azért, mert amikor 2013-ban az igazolványom elvesztésekor új személyit csináltattam, egy ügyintéző véletlenül az újat érvénytelenítette a régi helyett, és a körözött okmányt idén júniusig egyetlen ellenőrzésnél sem szúrták ki. 

Úgy tűnik, az ügyemet ismerők egyáltalán nem túloztak, amikor azzal nyugtattak, hogy ezek az esetek „gyakrabban előfordulnak, mint gondolnám”. Olvasóink meglepőbbnél meglepőbb történeteket osztottak meg velünk, melyek többsége azért szerencsésebben végződött, mint az enyém, mert nem buktak miatta egy külföldi utat.

Vegyük például annak az olvasónknak a sztoriját, akinek feleségével a szülésnél a kórházban közölték, hogy „nem kellene ott lennie, mert a TAJ kártyája alapján halott”.

„A kétkedőknek a feleségem pár órán belül bizonyítékot is szolgáltatott, mikor megszülte a lányunkat”

– tette hozzá.

Jobb odafigyelni

AFP / Anadolu Agency / Onur Coban

Hasonlóan boldog életesemény okozott galibát Júliának (olvasóink nevét kérésükre megváltoztattuk), aki eleve a bürokráciától tartva, tavaly nyári esküvőjén nem vette fel férje nevét.

„Pár héttel később ügyfélkapun keresztül intéztem valamit, és még meg is mosolyogtatott a dolog, hogy ott a férjem nevén szerepelek, aki még figyelmeztetett is, hogy ennek azért járjak utána, nehogy baj legyen belőle. Hát nem jártam” – mesélte Júlia, akinek 15 éve nincs útlevele, mert csak az unión belül utazik.

„Ősszel meghívtak egy észtországi konferenciára, ahová - gondoltam én - gond nélkül utazhatok majd ki személyivel, így még ekkor sem merült fel, hogy útlevelet csináltassak. Csakhogy az észt út előtt egy héttel szóltak, hogy egy céges utazás keretében Vietnamba kell majd mennem, ahova a vízumhoz már kellett az útlevél.”

Amikor Júlia épp a fotózáshoz készülődött a kormányablakban, az ügyintéző megkérdezte tőle, férjhez ment-e mostanában. Az igazi meglepetés akkor következett, amikor az ifjú feleség visszakérdezett, miért. A rendszerben ugyanis az szerepelt, hogy felvette a férje nevét, így érvénytelen volt a személyije.

„Dühömben elkapott a sírógörcs, azonnal szaladtam haza a házassági anyakönyvi kivonatért, ennyire csak nem lehettem hülye, hiszen az első dolog, amit beikszeltem a hivatalban, hogy nem kívánom felvenni a nevét. Megnéztem, a papíron is jól szerepelt minden” – mesélte.

Júlia ezután gyorsan elszaladt a megyeszékhely anyakönyvi hivatalába.

„A hölgy, aki előzőleg összeadott minket, sűrű bocsánatkérések közepette közölte, hogy rosszul írta be a nevemet. Még emlékezett is rám, mert nem tudta eldönteni, hogy akkor most a doktori címet hova is rakja. Végül öt perc alatt átírta, és az immáron újra érvényes személyi igazolványommal fél óra alatt el is tudtam intézni az útlevelet. Négy nappal később pedig szerencsésen kiutaztam Észtországba. Isteni szerencse, mert ha nincs Vietnam, nem jutok ki Észtországba, és akkor fizethettem volna ki az elúszott repülőjegyet, szállodaszobát és a konferencia árát a vendéglátó cégnek” – tette hozzá.

Képünk illusztráció

police.hu

Emlékezetes volt egy szlovákiai út Mária számára is, aki számára évekkel ezelőtt a határon derült ki, hogy körözik a forgalmiját.

„Amikor egyszer ellopták a táskámat, azonnal feljelentést tettem a rendőrségen, sőt a rendőrök eljöttek velem akkor is, amikor a tettesek megpróbálták visszavásároltatni velem az irataimat. A papírok visszakerültek, a rendőrségi bejelentés is megtörtént. Eltelt két-három év, amikor hirtelen felindulásból egyszer kiugrottunk Szlovákiába, hazafelé azonban nem akartak átengedni a határon, mert körözték a forgalmimat. Órákba telt, mire az éjszaka közepén sikerült valakit elérni az illetékes rendőrkapitányságon, és kiderítettük, hogy nem az én forgalmimat körözik, csak valaki nem végezte jól a munkáját” – emlékezett vissza.

Autós kalandja volt Dórának is, aki hét évig autózott érvénytelen jogosítvánnyal, mert valaki más okmánya helyett az övét vonták be tévedésből.

„Természetesen ez idő alatt többször is igazoltattak, volt részem közúti balesetben, kötöttem vele biztosítást, használtam banki és hivatalos ügyek során a személyi igazolvány helyett. A jogosítványom érvénytelenségére akkor derült fény, amikor annak 10 éves lejártával bementem az okmányirodába meghosszabbítani azt. Csak annyit kérdeztek, hogy miért van nálam? Visszakérdeztem, hogy mégis hol máshol kellene lennie az én jogsimnak? Majd közölték az addig számomra ismeretlen tényt, hogy nyilvántartásuk szerint hét éve pihen az én plasztikkártyám a központi dokumentumtárban, hiszen bevonták” - írta.

Dóra története szerencsére telefonhívással megoldódott, mert az ügyintéző odatelefonált valahova ahol rögtön aktiválták az addig bevont jogosítványát. Az ő esetében valószínűleg az okozta a problémát, hogy a bevonás során elírták az okmány számát, és nem nézték össze az egyéb adatokkal.

„Egyértelműen tévedés történt, de inkább az a meghökkentő a történetben, hogy hét éven át nem derült ki, pedig naponta autózom és egyszer még meg is bírságoltak telefonálás miatt. Mondjuk, a büntetőpontot nem tudom, hova terhelték, ha egyszer érvénytelen volt a jogsim” – mesélte.

Bár a felsorolt történetek mind évekkel ezelőtt történtek, a kormányablakok leterheltségét ismerve valószínűleg a jövőben sem lesz belőlük kevesebb. Ahogy megírtuk, a Miniszterelnökség közszolgáltatásokért felelős államtitkára már válságtanácskozást hívott össze, hogy kitalálják, hogyan lehetne orvosolni a (főként a fővárosi) kormányablakoknál előállt durva létszámhiányt.