Nem csitul a vita a József nádor tér felújítása körül, amelynek aktuális fókuszában a Herendi-féle Életfa áll. A stilizált porcelánfa ráadásul úgy került a térre, hogy 22 fát kivágtak a felújítások miatt. Cserébe 54 új fát ígért az felszínt rendező Belváros-Lipótváros önkormányzat, ám a látványterv is sokkal zöldebb, mint a valóság. (Az elkészült teret a hvg.hu munkatársa is bejárta, és megírta tapasztalatait.)

Pénteken végül a porcelánfa tervezője, Meixner-Hegyi Etelka is megszólalt, és Facebook-oldalán árnyalta a Herendi-fa hányattatott sorsát.

Azt írja, hogy “a porcelánfa tervei a 2. Gyurcsány kormány idején készültek 2008-ban.

Már akkor is az szerepelt a briefben, hogy LEGYEN ERŐS REKLÁMHORDOZÓ, mely a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrájának tudásvagyonát mutatja be egy fontos közlekedési csomópontban. (Veszprém Aréna)

A poszt szerint nem is így nézett volna ki a fa: “a herendi tudásvagyon legerősebb sarokpontját a kézi festést eleve kihagytuk a tervezésből, a terv emiatt kapta a bimbókon látható litofán körablakokat, a kézműves jelleget inkább így hangsúlyozva, a giccset elkerülendő.”

Na, de miért került mégis a József nádor térre, és miért ilyen formában? Az ördög itt is a részletekben lakozik:

Mivel a porcelánkészítés alapvetően sokszorosító eljárás, és a szobor tulajdonosa a Manufaktúra, nem állít valótlant, amikor azt mondja, DIREKT IDE KÉSZÜLT. Az adott legújabb példány valóban ide KÉSZÜLT, viszont nem most és nem ide TERVEZTÉK, ráadásul szándékoltan festetlenül, tehát NEM ÍGY.

“Rendeltetése tehát az volt, hogy a nyugatról (Győr felől) érkező forgalmat Herend felé irányítsa. Akkoriban mindenki boldog volt, hiszen hazai körforgalmaink ékességei zömében szalmabála hóemberek voltak.”

Összességében az történt, hogy “a végső forma erősen aláment a funkciónak, az eredeti terveket az akkori Képző és Iparművészeti Lektorátus javaslatára jóval robosztusabbra és szimmetrikusra módosítottuk, mondván erős szélnek és középrecsúszó kamionoknak kell ellenállnia.”

A poszt végén Meixner-Hegyi hozzáteszi, hogy szerencsétlen a kontextus, sok az érzelmi projekció, ami érthető, és amit sajnál - ennél jobban csak a kivágott fákat sajnálja.