Augusztus közepén Maróth Miklós interjút adott lapunknak. Idézünk belőle egy részletet:

hvg.hu: A kormány azért szokott ideológiai iránymutatást adni.

M. M.: A tudományba nem szoktak beleszólni.

hvg.hu: A genderoktatást ellehetetlenítették.

M. M.: Ott voltam a Harvard Egyetemen a genderoktatás bevezetésénél. Megkérdeztem, hogy erre a szamárságra miért van szükség, mire azt mondták, erre lehet pénzt kapni.

hvg.hu: A társadalmi nemek egyenlőségével foglalkozó kutatásokat még mindig szamárságnak tartja?

M. M.: Én a biológiai nemeket ismerem, nem tudom, mit értünk társadalmi nemek alatt. Tudom, hogy a fizetések esetében lehetnek eltérések, ami azonos teljesítmény esetén nem indokolt. A tudományban is nagy versenyelőny férfinek lenni. Nekem nagyon okos feleségem van, végignéztem, hogy a nála gyöngébben teljesítő fiúk könnyebben csinálnak karriert. Ezekre fel lehet hívni a társadalom figyelmét, de parancsba adva könnyen az ellenkezőjébe fordulhat.

Az interjú után nem sokkal Pető Andrea történész, a CEU Társadalmi Nemek Tanulmánya Tanszékének professzora volt az ATV vendége, aki, mikor rákérdeztek erre a részletre, azt mondta,

nem tudjuk pontosan, mi történt a Harvardon.

Ezt követően kezdte el érdekelni Petőt, hogyan lehetne rekonstruálni a negyven évvel ezelőtti történetet.

Az egyetemen nincsen nyoma, hogy 1986-ban, mikor a társadalmi nemek programja indult, Maróth a Harvardon volt, sőt egyáltalán lett volna bármilyen kapcsolata a Harvarddal. Pető Andrea ezért levelet írt a Harvardnak, hogy megtudja, 1) hogyan vezették be a genderoktatást ott, illetve 2) van-e információjuk a negyven évvel ezelőtti Maróth-látogatásról.

A Harvard Egyetem bölcsészettudományi karának válasza szerint – amit a hvg.hu is megismert – a Harvardi Női Tanulmányok Bizottságát 1978-ban hozták létre, hogy ösztönözzék a kurzusok fejlesztését, előadások és szimpóziumok szervezését, és általában felhívják a figyelmet a „női tanulmányok” fontosságára ez egyetemen belül. (2003-ban átnevezték a képzést Nők, nemek és szexualitás tanulmányokra, hogy jobban kifejezzék az oktatás mibenlétét.)

Mindez pedig a bölcsészkaron belül működő tanulmányi program, amit az egyetem támogat.

A finanszírozás nem befolyásolta a Harvard Nőkutatási Bizottságának megalapítását

– írta a Harvard válaszában.

Úgy tudjuk, az egyetemnek arról sincs tudomása, hogy Maróth valaha hivatalosan látogatást tett volna náluk. Hozzá kell tenni azonban, hogy a harvardi nyitott kampuszra bárki bármikor bemehet és beszélgethet, de az biztos, hogy nem azért hozták létre az ottani genderoktatást, mert erre kaptak pénzt.

Ezt követően levelet írtunk Maróthnak, aki azt válaszolta, hogy az 1986-os év őszi szemeszterében járt az egyetemen, emlékei szerint szeptember elejétől, de „egészen biztosan december 23-ig”, méghozzá a NELC (Near Eastern Languages and Civilizations, vagyis közel-keleti nyelvek és civilizációk) intézményében.

Kutatóként volt ott, majd hozzátette, elsősorban Muhsin Mahdival és Wolfhardt Heinrichsszel működött együtt, de megismerkedett például A. Ivry professzorral, aki elküldte neki Jehuda Hallévi Kuzári című művét, amelyet aztán magyarra fordított, de ott ismerkedett meg Gregory Naggyal (Böszörményi Nagy Gergely) is, aki azóta az ajánlására az MTA határon túli tagja lett.

A jelek szerint a Harvard Egyetem kimutatása nem pontos. Nem is csoda, hiszen nem Németországban van – válaszolta Maróth.

A szak finanszírozását firtató kérdésünkre Maróth most azt válaszolta:

naivitás megkérdezni egy egyetemtől, hogy eladta-e magát aprópénzért. Mindegyik hajlandó eladni magát néhány álláshelyért cserébe, de ezt sohasem fogja bevallani.

Véleménye szerint az indulás körülményeiből azonban nem következik, hogy a folytatásban is külön pénzre támaszkodnának. „Tessék a Soros-programokra gondolni: néhány évig finanszírozta az új kurzusokat vagy tanszékeket, de aztán azoknak a saját lábukra kellett állniuk itt, Magyarországon is.”

Akivel akkor beszélt, azt mondta, hogy a tárgy bevezetésével további álláshelyeket kapnak. „Arra nem emlékszem, hogy kivel beszéltem, mert érdektelen volt, arra viszont, hogy mit mondott, annál jobban, mert érdekes volt. Az ügy egyébként 33 éve történt, így a részleteket nem tudom fölidézni. Ahhoz előbb arra kellene emlékezni, hogy milyen nyelven beszéltünk, és csak aztán lenne esély arra, hogy esetleg a személy is eszembe jusson. (Több kollégámmal arabul, még többel németül, eggyel magyarul, a resztlivel angolul beszéltem.)”

Levelét Maróth azzal zárta, hogy biztosított arról, hogy:

az ügy és az illető tantárgy a tudomány szempontjából érdektelen, az ideológia és egyéb szempontok szerint viszont nem, de ez engem sohasem érdekelt.