Mint sokak előtt ismert, én nem vagyok a #metoo mozgalom élharcosa, nem szeretem, amikor valamennyi párkapcsolati konfliktust a visszaélő-kihasznált kaptafájára igyekeznek ráhúzni, amikor bőven a bevett kommunikáció keretébe tartozó udvariatlanságokat egyből a bántalmazás kategóriájával címkézik föl, amikor az alacsonyabb státusú, kevésbé tekintélyes, vagyontalanabb, gyengébb felet eleve felmentenek minden felelősség alól. Saját életünknek nemcsak áldozatai vagyunk, hanem elkövetői is.

De.

Amit az elmúlt két napban a székesfehérvári ikerpárral széles ez interneten műveltek az egyenesen visszataszító. Jó, a „csikó lát-csík kólát” rímpárú audiovizuális terrortámadásra nehéz nem reagálni. Nekem sem sikerült megállnom, pedig lehet, meg kellett volna. Azonban alhangon gyalázatos névvel, arccal odadobni őket a lincselő tömegnek, hogy az kedvére csámcsogjon két huszonéves önsorsrontó hülyeségein, hogy diplomás, felelős férfiak kurvázzanak kommentek ezreiben. A két lány még mindig csak huszonhárom éves. Ami róluk a nyilvánosságra tartozik, hogy kaptak hárommillió forint EU-s pénzt vállalkozásfejlesztésre, szerepeltek a TV2 egyik erősen promóciós műsorában, és az egyikük bizonyosan jelen volt Borkai Zsolt föltehetőleg nem takarékbélyeg-megtakarításból finanszírozott jachtos buliján. A közpénz felhasználásának és esetleg a nem teljesen hótiszta módon szerzett pénzek eldorbézolásának lehetünk károsultjai, minden mással leginkább maguknak ártottak.

Ők nem a NER emblematikus hölgykoszorújának alkotói, akik teljesen más elbírálás alá esnek. Mégpedig azért, mert a Cili-Timi-Vivi-Kata-kvartett tagjai és a hozzájuk hasonlóak nem egyszerűen érvényesülnek, hanem nem átallnak úgy csinálni, mintha sikereiket szorgalmuknak, kitartásuknak, csillogó intellektusuknak, földöntúli és megközelíthetetlen szépségüknek köszönhetnék. Ezzel naponta röhögnek a magyar társadalom képébe, és nem mellesleg a saját erejükből boldogulni próbáló nők millióit alázzák meg.

Ám a fehérvári lányok cifrasága nem kevés nyomorúságról árulkodik, amelyet egyesek valóban kihasználtak. Az ikrek számára a fényt a pompát, a kikapcsolódást, az önálló élet lehetőségét jelenthették ezek az alkalmak – és az olimpiai bajnok polgármester, aki önjogon is imponálhatott volna bármelyiknek, illetve a felvételen önkielégítést végző, nedvedző, tehetős zsírkupac és társaik ilyen alkalmakra használták őket. Úgy általában a nőről, a társról, a szeretőről, de még az alkalmi partnerről is ennyit gondolnak. Talán elsősorban velük kéne foglalkozni, nem két, visszavágásra képtelen szerencséjében is szerencsétlen fiatal nővel.

Meg azzal a társadalmi mintával, amelyet a máskor a dzsenderügyekben annyira aktív megszólalók mintha most elfelejtenének emlegetni. Az egész szituáció kimerevítve a szűkre szabott, örök magyar modell, amelyben ott van a jobbágylányokban tetszése szerint kedvét lelő földesúr képe és a megyei párttitkár pirospozsgás hatalmaskodása egyaránt. Továbbá valami rettenetes igénytelenség. Scorsese Casinojának Tesco-gazdaságos kiadása bérelt jachttal Aldi-borral, rózsaszín kupakos ásványvízzel. Íme, a magyar elit, és íme, a magyar nép, amelyik két lány szabados nemi életén és fura szokásain háborog és hahotázik, és nem azzal van aktuálisan elfoglalva, hogy megrohamozza az „elitet”.

Mert a minden oldali „elit” rendre kimutatja, hogy mit is gondol az ő népéről. A jobboldal az összes jachtos, ibizás, sokkislánytmeghágtakos esettel szabályosan leköpi a polgári értékeken szocializálódott, keresztény-konzervatív sokaságot. Na, de amikor egy baloldali pártnak (amelynek az úgynevezett sajtója azt tartja fontosnak kiemelni, hogy „négy évvel fiatalabb Borkai Zsolt saját lányánál a jachtos »modell«) a jelöltje kiáll, és közli, hogy a megjelent videók a polgármester magánéletéhez tartoznak, és „nőként és anyaként” neki ebben nehéz megszólalnia, nos, ő ekkor konkrétan a sajátjai közé lövetett.