Az Alkotmánybíróság 1991-ben betiltotta, de az Orbán-kormány lopakodva visszahozná a személyi szám széles körű használatát.
A szeptember 1. után készülő e-személyi igazolványok adattároló chipje már tartalmazni fogja a polgárok személyi azonosító jelét is. Az erről szóló, bürokráciacsökkentőnek mondott törvénycsomagot Semjén Zsolt KDNP-elnök, kormányfőhelyettes és Pintér Sándor belügyminiszter nyújtotta be a minap. A javaslat azzal indokolja a rendszerváltás előtt kiállított, kemény fedeles személyi igazolványokban még állandó tartozékként szereplő, a „SZIG-ekből” 1991-ben száműzött azonosító kód rehabilitálását, hogy annak használatával könnyebbé válik hivatalos ügyek elektronikus intézése. Egyre több állami hivatalban, egészségügyi intézményben van ugyanis az elektronikus okmányban tárolt adatok kiolvasására alkalmas készülék. A technikai értelemben egyszerűsítést jelentő megoldás széles körű elterjedése azonban komoly adatvédelmi aggályokat vet fel.
Az egységes, személyi számon nyugvó állami adatbázisok szétválasztása a rendszerváltás egyik fontos vívmánya volt, köszönhetően az AB első elnöke, az információs önrendelkezési jog elszánt harcosa, Sólyom László aktív közreműködésének. Amikor az Alkotmánybíróság 1991. április 13-án azonnali hatályú döntésével megtiltotta a 11 tagból álló számsor általános használatát, még szinte mindenki fejből fújta a sajátját. Olyan széles körben használták ugyanis akkoriban a személyi számot – nemcsak a közigazgatásban, az adóhivatalnál, az egészségügyben, de például a cégnyilvántartásoknál és a pénzügyi szolgáltatásoknál is –, hogy szinte lehetetlen volt hivatalos ügyet intézni nélküle.
Azzal Sólyomék is tisztában voltak, hogy a személyi szám azonnali és teljes kinyírása hatalmas káoszt idézhet elő, a döntésük mégsem hagyott kibúvót. Elsősorban
annak a gyakorlatnak kívántak egyszer s mindenkorra gátat vetni, hogy egyes hivatalok „a valamire majd csak jó lesz” elve alapján akkor is elkérjék a személyi számot, ha arra valójában nincs is szükségük, hiszen az ügyfeleik más módon is beazonosíthatók.
A személyi számot azóta csak konkrét célhoz kötötten, az arra feljogosított szervek használhatják. Például a személyiadat- és lakcímnyilvántartó, az anyakönyvi hivatalok, a honvédség, a bíróságok, a választási szervek (de csak belső azonosítóként), illetve a nyomozó hatóságok akkor, ha kifejezetten bűnüldözési célú feladatot látnak el, valamint az állami ingatlan-nyilvántartás. Most viszont ezt a kört is bővítené a benyújtott törvényjavaslattal a kormány. E szerint a személyi azonosító kezelésére jogosulttá válnának a jövőben az útlevélhatósági eljárásban közreműködő szervek, például a járási hivatalok, konzuli tisztviselők is.
A legfontosabb gyakorlati cél, ami az alkotmánybírák tollát vezette határozatuk megfogalmazásakor, az volt, hogy a polgárokkal kapcsolatban a különböző adatbázisokban szereplő információkat ne lehessen egyetlen azonosítóval összekapcsolni. Azaz ne lehessen teljes profilképet alkotni valakiről, beleértve az illető családi és egészségi állapotát, vagyoni helyzetét. Épp ezért nemcsak a konkrét ügyekben döntöttek, de a jövőre nézve is elvi éllel mondták ki, hogy tilos minden olyan közös azonosító kód általános használata (beleértve például a személyi igazolvány számát), amely alkalmas lehet arra, hogy szabad átjárást tegyen lehetővé a különböző hatóságok, állami szervek adatbázisai között. Alkotmányellenesnek mondták ki továbbá, hogy bármilyen szolgáltatást a személyi szám megadásához kössenek.
A „szem.számnak ingere” időről időre azóta is többször megkísértette az államapparátus mindenkori irányítóit. Az AB döntését már az Antall-kormány sem tudta lenyelni. Még a Magyar Közlönyben is közzétettek egy állásfoglalást, vitatkozva benne a Sólyom vezette testület alkotmányértelmezésével, amit sajtóoffenzíva is kiegészített. Ez azt volt hivatva a polgárok agyába vésni, hogy a költségvetésnek súlyos milliárdokba kerül, ha a személyi szám a történelem szemétdombjára kerül.
Végül az akkori parlament, némi trükkhöz folyamodva, a személyi számot mint jogi fogalmat 1992-ben kigyomlálta, eltüntette a jogszabályokból, lecserélve azt a ma is használatos személyi azonosító jelre. Egyúttal átmeneti szabályokat alkotott a személyi szám fokozatos kivezetésére. Az így nyert három és fél éves haladék nyomán – már a Horn-kormány idején, 1996-ban – alkotta meg az új, balliberális többségű parlament azt a törvényt, amely részletesen szabályozza lényegében mind a mai napig, hogy hol, milyen ügyben lehet használni ezt a kódsort. Ez az idő arra is elegendő volt, hogy például az adóhatóság és a társadalombiztosítás adatbázisa átálljon a saját azonosító – az adó- és a taj-szám-alapú – nyilvántartásra, s valóban csak a legritkább esetben legyen szükség bármilyen hivatalos ügyben a személyi azonosító használatára.
Az e-személyi három évvel ezelőtti bevezetésével az Orbán-kormány nemcsak egyszerűsítette a polgárok életét – a kártyával például ma már a gyógyszer is kiváltható a patikában –, de egy kalap alatt megteremtette annak a lehetőségét, hogy az egy adott személyt érintő, különböző nyilvántartásokban szereplő adatok (idegenrendészeti, lakcímnyilvántartó, adóhivatali, társadalombiztosítási) könnyen összekapcsolhatóvá váljanak.
Egy salátatörvénnyel pedig két évvel ezelőtt jogi és technikai értelemben annak is megágyazott, hogy a különböző megfigyelési rendszerekből (térfigyelő kamerák, rendőrségi traffipaxok, a fizetős utak forgalmát figyelő EKR-rendszer, a BKV, a MÁV és a Volán kamerái) származó adatok is egyetlen központi szolgáltatóhoz fussanak be.
Utóbbival kapcsolatban akkor Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is komoly aggályokat fogalmazott meg. Mint a törvényjavaslathoz fűzött állásfoglalásában kifejtette, alkotmányos garanciát az jelenthetne a polgárok személyes adatai védelmére, ha a központi adattrezorban tárolt információkhoz „csak törvényes célból és csak a szükséges mértékben” lehetne hozzáférni. Az adatlekérések ellenőrizhetőségének garanciális elemeként azt javasolta, hogy minden ilyen akciónak egyedi azonosító száma legyen. (Péterfalvi véleményét szerettük volna kikérni a mostani javaslattal kapcsolatban is, de a külföldön tartózkodó elnök türelmet kért.)
Amikor az AB majd három évtizede az 1975-ben bevezetett személyi szám likvidálásáról döntött, Holló András, a testület akkori főtitkára a viták nyomán azt is leszögezte: „Az Alkotmánybíróság döntése megfellebbezhetetlen és visszavonhatatlan.” Csakhogy az alaptörvény elfogadására hivatkozva Orbánék utóbb azt is kimondatták a parlamenttel, hogy a 2012 előtti AB-határozatok hatályukat vesztették. Vagyis csak újabb alkotmánybírósági eljárás mutathatná ki, hogy a szem.szám rehabilitálása alighanem még a gránitszilárdságúnak mondott paragrafusokkal összevetve sem feltétlenül állná ki az alkotmányossági próbát.
Persze kérdés az is, hogy a mai, kizárólag kormánypárti delegáltakból álló AB szembe merne-e szállni a kormánnyal, mint tette azt a konzervatív többségű Sólyom-féle testület az Antall József irányította MDF–KDNP–FKGP-koalíciós hatalom idején.
Évtizedes, közmegegyezésen alapuló kollektív politikai hazugságot törvényesített az Országgyűlés kormánypárti többsége azzal, hogy gyorsított eljárásban elfogadta néhány KDNP-s politikus semmiből felbukkant ötletét a kampányköltések felső korlátjának eltörlésére. A módosítás mögött többféle politikai szándék is felsejlik.
Budapest megkapta az azonnali jogvédelmet is.
Ellenzéki össztűz zúdult a Parlamentben a miniszterelnökre.
Ahogy ígérték, az Európai Bizottság bemutatta az orosz gáz és olaj importjának megszüntetésére vonatkozó javaslatát.
A hatóságok vizsgálják, hol kaphatta el a súlyos betegséget.
Egyikük negyven év börtönt kaphat.
Az államtitkár Csendes Olivért jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező vezetőként jellemezte.
