Mátraházi Zsuzsa
Mátraházi Zsuzsa
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Almási Miklós filozófus, esztéta egy szovjet akadémikus korabeli szavait idézve beszél a kormányzat MTA elleni támadásáról. Legutóbbi könyve a digitalizációról szól, az szerinte akár háborúhoz is vezethet, de úgy véli, mégis több az információs társadalom előnye, mint a kára. HVG-portré.

Almási Miklós filozófus, esztéta

„Szerény körülmények között, szoba-konyhás lakásban nőttem föl, a WC az udvaron volt. Kajára se nagyon telt kiváló épületlakatos apám fizetéséből, de anyám egy vagyonért három nyelvet oktató nyelviskolába járatott. Ma is abból élek” – mondja a drámaelmélet és a filozófiai esztétika 86 éves, Széchenyi-díjas professzora. Anyja bekönyörögte a Református Gimnáziumba, amikor látta, hogy fia tanulás helyett a kőbányai vagányokkal lóg. A Lónyay utcai elit gimnáziumban „nagyon kellett kapaszkodnom, hogy lépést tartsak a többiekkel. Már hatodikban Erasmusról folyt vérre menő vita.” Akkoriban ifiválogatott úszóként dobogós helyet is elért.

Tizenhét évesen elküldte egyik tanulmányát Lukács Györgynek, aki meghívta a szemináriumába. Filozófusi diplomával az MTA aspiránsa lett, 1957-ben adjunktus az ELTE esztétika tanszékén, amíg a nyomozók „hogy, hogy nem, egy pisztolyt varázsoltak elő az irodámból”. Mint „revizionista” húsz évig be se léphetett az egyetem épületébe.

Tanított gimnáziumban, igazgatta a Magyar Színháztudományi Intézetet, aztán 1978-ban kinevezték vezetőnek az ELTE esztétika tanszékére, és azonnal abszurd kitüntetést kapott „húszévnyi kimagasló oktatói munkájáért”. Kollégáival megalapította a film szakot, valamint Magyarország első kommunikáció tanszékét. Nyugdíjba ment 2002-ben, de azóta is tanít. A Magyar Tudományos Akadémia 1987-ben rendes tagjai közé választotta. Kutatja a társadalmi lét megtévesztő látszatait. Legújabb kötete: Ami bennünk van – Lélek a digitális kor viharában.

A Rózsadomb alján lakik, két gyermeke már rég kirepült. Felesége Sebő Ágota kétszeres Európa-bajnok úszó, villamosmérnök. „Ő vezet vissza engem, az álmodozásra is hajlamos bölcsészt a realitásba.”

HVG: A digitalizált világról szóló új könyvében írja, hogy a társadalmi érintkezésben ki-ki egy lőporos hordó tetején áll, és azt játssza a partnereivel, hogy ki fog előbb felrobbanni. Mióta élünk ilyen mentális veszélyben?

Almási Miklós: A versenytársadalom a rámenősséget, az agresszivitás kulturált formáját részesíti előnyben. A különböző szinteken jelentkező ütközések kóros nyomokat hagynak az egyénben, aki ezeket akaratlanul is továbbadja azoknak, akikkel érintkezik. Így hat oda-vissza a túlélt sérülés, és rontja a társas lét atmoszféráját.

HVG: Önnel korán robbant a lőporos hordó: politikai okokból eltávolították az egyetemről. Nyilván, mert Lukács György felfedezettje volt. Mivel magyarázza, hogy őt az ötvenes években éppúgy nem szerették, mint most?

A. M.: Először is a filozófia, sok más humán tudománnyal, az irodalommal, a szociológiával együtt, von haus aus ellenzéki. Minden a társadalomtudományok oldaláról jön, ami kicsit is borzolja a hatalom közérzetét. Lukács ráadásul nyughatatlan volt, minden rendszerben kinyitotta a száját. Hálás vagyok neki, mert megtanított mindenben kételkedni, ami a tudományos pálya alapja.

HVG: Mi érdekelte a pénzpiaci folyamatokban, amiért filozófus létére hatvan fölött kemény munkával beletanult a makrogazdaságba?

©

A. M.: Mindig azok az ügyek érdekeltek, amelyek rejtve maradnak a nagy többség előtt, noha ezek befolyásolják leginkább az életünket. Amikor Amerikában kutattam, a mellettem ülő kolléga egész nap a tőzsdei árfolyamokat figyelte. Kíváncsi lettem, és amikor belekóstoltam, rájöttem, hogy hoppá, itt dől el a világ sorsa. Öt év alatt kitanultam a trükkjeit. Büszke vagyok arra, hogy néhány hónappal a Lehman Brothers Holding 2008. szeptember 15-ei összeomlása előtt cikket írtam a Mozgó Világban, Jön a pénzügyi válság címmel.

HVG: Szép, szép, de megértette a tőzsdét annyira, hogy pénzt is tudott vele keresni?

A. M.: Filozófus vagyok, nem üzletember. Azok, akik teoretikusan szemlélik a folyamatokat, keveset profitálnak belőle anyagi értelemben.

©

HVG: Miért kanyarodott sokfelé a filozófiától, az esztétikán át a színház, a film irányába? Sőt írt könyvet a szerelemféltésről, a társas magányról is.

A. M.: A filozófiai közélet nem apácazárda, ott ölik egymást. Az esztétika tanszéket ezért kimentettem onnan. Szeretek olyan pályán játszani, ahol nem gáncsolnak el az első gól után.

HVG: Hogy éli meg, hogy a Magyar Tudományos Akadémia napjainkban sorsdöntő meccset kénytelen vívni a kormányzattal?

A. M.: Az Akadémiát védem, az a hazám. Védem az alapkutatásokat is, mert megteremtik azokat az eredményeket, amikből egyszer majd haszon lesz. A nemzetközi hírű magyar agy-, biokémiai és génkutatások óriási világhálózat részei, külföldi pénzekkel, nemzetközi együttműködésben. Nálunk ehhez az MTA adja a nevét, a tekintélyét, a remek munkatársait. Ha a kutatóintézetek, isten ments, leválnának róla, hamarosan elzárulnának a külföldi pénzcsapok, elszakadna a nemzetközi fonal. Mostanában sokszor eszembe jutnak egy moszkvai akadémikus régi szavai: „Diktatúra ide vagy oda, nincs nálunk nagyobb hatalom a Szovjetunióban, mert a mi kezünkben van a jövő.”

©

HVG: Nincs tudathasadás-élménye, amiért lelkesen blogol, használja a közösségi oldalakat, ugyanakkor tanulmányokban felhívja ezek veszélyeire a figyelmet?

A. M.: Talán több az információs társadalom előnye, mint a kára. De tény, hogy köbre emeli a magányt, mert nagy követőcsapattal a baráti kör illúzióját kelti, miközben a szerelmesek is csak ülnek egymás mellett, és lesik a hálóról érkező üzeneteket. A gondolkodásra is károsan hat. Az alkotómunka koncentrációt igényel. Ha kétpercenként meg kell nézni, hogy milyen üzenet miatt csipog a telefon, akkor nehéz visszatalálni a gondolatmenethez. Philip Roth például emiatt költözött föl regényt írni egy térerőmentes kis hegyi kuckóba. Amikor egy év múlva lement a városba, megállapította, hogy ez más világ, amit nem ért, és felhagyott az írással. Aztán ebbe bele is halt.

HVG: A Google sem a barátunk?

A. M.: A gyors információszerzést illetően az, de az általunk használt rész az internet tíz százaléka. Alatta bújik meg a hihetetlen pénzeket megmozgató banki sötét zóna. Míg azon a tíz százalékon szörfözünk, leszívják, megőrzik az adatainkat. Az álláspályázat meghirdetője többet tud a jelentkező egészségi állapotáról, mint maga a delikvens. Az arcfelismerő program segít a bűnüldözésben, de minket is megtalál bármilyen tömegben. A kínaiak szándékfelismerő mesterséges intelligencián dolgoznak. Jó lesz, ha kiszúrja a terroristákat, de én nem örülnék, ha olvasnának az agyamban.

HVG: Melyik most a társadalomban ketyegő legveszélyesebb időzített bomba?

A. M.: A háború, mégpedig nem a hagyományos, hanem az, amelyiket egyetlen laptopról lehet elindítani. Egyszer ilyen módon leállították egy amerikai kisváros elektromos hálózatát. Kideríthetetlen, honnan szánták figyelmeztetésnek, hogy „ilyen messzire nyúlik a kezünk”.

MÁTRAHÁZI ZSUZSA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Mégsem ül át Audiból BMW-be a Bayern München

Mégsem ül át Audiból BMW-be a Bayern München

Egy hónap alatt 4,8 milliárddal nőtt a kórházak adóssága

Egy hónap alatt 4,8 milliárddal nőtt a kórházak adóssága

A kis Lajos herceg már tud járni, és erről fotónk is van

A kis Lajos herceg már tud járni, és erről fotónk is van

Építőkockákat találtak egy Szekszárdon elhunyt férfi testében

Építőkockákat találtak egy Szekszárdon elhunyt férfi testében

Eddig soha nem látott fotókkal ünnepli évfordulóját Harry herceg és Meghan Markle

Eddig soha nem látott fotókkal ünnepli évfordulóját Harry herceg és Meghan Markle

A krokodilbőrös Tesla ugyanúgy zöld rendszámos lenne

A krokodilbőrös Tesla ugyanúgy zöld rendszámos lenne