Ungváry Krisztiánnak nemrég jelent meg új könyve „Hősök?” címmel, amiben a második világháborúban Budapest ostromakor a várost védő német tisztek életrajzát írta meg, köztük azokét, akik a február 11-i kitörésben részt vettek. A HVG kérdésére, hogy óvatoskodás-e a kérdőjel a címben, Ungváry azt mondta:

a „hős” kifejezés nem csak ebben a kontextusban problematikus, ugyanis arra utal, hogy az érintett halálának volt magasabb rendű értelme. Budapest esetében, finoman szólva, ez erősen kétséges.

Az interjúban szóba kerül a kitörés túra, illetve az, hogy mit tehet a városvezetés, hogy ne masírozhassanak neonácik a városon, vélt hősi tettek emlékére.

Ungváry erre azt feleli, hogy nem lehet és nem is kell mindent betiltani – az önkényuralmi jelképeket tiltani kell szerinte, de azt, hogy más világnézetű emberek adott esetben „egyenruha-idézeteket” hordva, „az én szemléletemtől eltérően emlékezzenek meg, már csak azért sem lehet betiltani, mert közterületen a gyülekezési jog ezt megengedi”.

Szerinte a pozitív példa a fontos. Úgy véli, az eddigi városvezetés félrenézett, nem véletlenül, hiszen „a kitörés-teljesítménytúra a Fidesz projektje, Lezsák Sándor veje szervezi (ezt a HVG két munkatársa, Oroszi Babett és Tóth Richárd korábban oknyomozó cikkben írta meg – a szerk.), és a kormánymédia nevezi Európa hőseinek az SS katonáit”.

A jelen városvezetésnek ezt kellene világossá tennie. Emellett alternatív túrát lehetne szervezni, én is tartok ilyet – mondta.

Részletek a csütörtökön megjelenő HVG hetilapban és a hvg360 oldalán.

HVG