Ellenzéki képviselők fordultak a testülethez azért, mert a kormány rendeletben minősítette nemzetstratégiai jelentőségűvé a nyomtatott és online lapokat, televíziókat tömörítő alapítvány létrejöttét, ezzel megakadályozva, hogy a Médiahatóság és a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálja az ügyletet. Azért ebbe kötöttek bele, mert jogilag így vélték megfogni az egyébként politikailag elfogadhatatlannak tartott médiakoncentrációt.

Az Alapítvány 2018-ban jött létre tíz kiadóvállalat és tévétársaság egyesülésével, amelyeket az értük korábban milliárdokat kiadó tulajdonosok „ingyen felajánlottak”. A fejlemény kiváltotta az Európai Bizottság bírálatát, de ez nem állította meg a folyamatot, amelynek végén formálisan is egyesültek a cégek.

Az Alkotmánybíróság öt plenáris ülésen kínlódott az üggyel, mire kedden kimondta: nincs itt semmi baj. Ebben segített a Médiatanács és az ügyben kínos eljárási bakiba keveredett Versenyhivatal, amelyek lelkesen elmagyarázták az Ab kérdésére, miért volt helyes kihagyni őket az elbírálásból. A határozat messziről indul. Kimondja: „A médiapluralizmus olyan érték, amelynek fenntartása az állam alkotmányos kötelezettsége. A sokszínűség fenntartása érdekében a jogrendszernek intézményi garanciákat kell tartalmaznia, arra viszont a jogalkotónak széles mérlegelési jogköre van, hogy milyen biztosítékait teremti meg a médiapluralizmusnak.”

Kétségtelen ugyan, hogy „a kérdéses összefonódás nemzetstratégiai jelentőségűvé történt minősítése miatt egy garanciális elem valóban nem érvényesülhetett”, de van sok más eszköz is. Az alkotmánybírák valószínűleg nem sok KESMA-lapot olvasnak – például azokat a megyei újságokat, amelyekben jórészt ugyanaz jelenik meg Békéstől Vasig –, mert szerintük ami történt, az „nem jelenti feltétlenül a sajtó sokszínűségének sérelmét. A tulajdonos, akár saját, jól felfogott gazdasági érdekeit szem előtt tartva, dönthet úgy, hogy médiaportfóliójában minél szélesebb fogyasztói igényeket kíván kielégíteni, így teret engedve a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékozódásnak.” Hogy ez Mészáros Lőrinc köreitől vagy az alapítvány élére helyezett volt washingtoni nagykövettől mennyire reálisan várható, arra nem tér ki a határozat.

A lényeg: az Alkotmánybíróság „osztja az igazságügyi miniszter álláspontját a tekintetben, hogy a nemzetstratégiai jelentőségű közérdek meghatározása a mindenkori kormányzati szervek hatásköre. … Egyértelmű, hogy valamily nemzetstratégia helyességének elbírálására, vállalkozások fúziója előnyeinek és hátrányainak mérlegelésére az Alkotmánybíróságnak sem hatásköre, sem eszköztára nincsen.” Vagyis: „Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében védett sokszínű sajtót az indítványban foglalt érvek alapján nem látta veszélyeztetettnek, illetve nem látta igazoltnak azt, hogy a rendelet révén a magyar állam megsértette volna a sokszínű sajtó védelméhez fűződő kötelezettségét”.

Különvéleményt csak Schanda Balázs és Szalay Péter alkotmánybíró írt. Szerintük „ha a médiapluralizmus védelmére hivatott szabályozás épp a jelentősebb összefonódások esetén nem érvényesül, akkor alaptörvény-ellenes helyzet áll elő, függetlenül attól, hogy egy konkrét összefonódás összességében érinti-e a médiapluralizmust, vagy sem”.