Azért volt valami jó 2020-ban is
Kapásból azt mondanánk - sokakkal egyetértésben -, hogy csúnyán elbaltázott év volt ez. De mi van, ha mégsem. Kizárt, hogy ne találjunk valami jót 2020-ban is. Olyasmit, amit személy szerint minket ért, de akár olyat is, ami mindannyiunkat. A hvg.hu csapatának év végi - vállaltan szubjektív - sorozatában azt keressük, mi az, amiért még akár jó érzéssel is gondolhatunk vissza 2020-ra.
Sokan már nagyon várták. Ott toporgott ideje és leste, hogy mikor kerül végre sorra, mikor szólítják, bár tudta, ha nem szólítják, akkor is befurakszik, mert neki ez jár. Hiszen a világ így működik, és az emberek is, akiknek folyton kell a remény. Ő meg reménynek tűnt. Még a szkeptikusok is inkább az esélyt látták benne, mint előre a katasztrófát.
Az indulása nem volt nehéz, de nem is lehetett: az elődje rossz volt, korábban még rosszabbak portyáztak egymás után. Ígéretekkel átverők, válságba taszítók. Rá ezek után már-már megváltóként néztek. Új korszak előfutárának gondolták, bár sokan nem önmagában benne hittek, csak az eddigi végét akarták. Valami mást.
Pedig sokan sejtették azt is, hogy ha már egyszer itt lesz, akkor nyomot akar hagyni maga után. 2030-ig mindenképpen, talán tovább is. De még erre is azt mondták: tegye, hátha ettől jobb lesz nekünk is!
Ehhez képest:
– milliók száját fogta be, lassan már szavukat sem hallani
– uralkodó érzéssé vált a félelem és az egymással szembeni bizalmatlanság
– az egészségügyet legyűrte, kihasználta, megalázta
– vállalkozások, vállalkozók, alkalmazottak lába alól húzta ki a talajt, tette őket kiszolgáltatottá a saját hangulatainak
– megragadta a pénzünket, megtakarításainkat és vitte, mi meg adtuk, mert úgy hittük, ez kell ahhoz, hogy túléljük
– megkötötte, hol és miként léphetünk át határokat
– az oktatást és gyerekeink jövőjét zárójelbe tette
– ellehetetlenített tüntetéseket és tiltakozásokat
– a közpénzeket ismét csak kufároknak adta: hadd vigyék!
– fiatalok ezreinek terveit törte derékba, sokak álmait egyszerűen csak törölte
– ha éppen olyanja volt, elhitette velünk, hogy most már minden jobb lesz, aztán ismét ütött, még nagyobbat, mint korábban
– tudatlanokat, gonoszokat és gonoszkodókat szabadított ránk, és elhitette velük, hogy ők az igazak, a jók, a megmentők
– Európát a válság szélére sodorta
– felülírta a hitünket, megtámadta az elveinket, a demokráciánkat, átírta az ünnepeket, elvette a mosolyunkat
– lopott és egyre csak lopott: vagyonokat, lelkeket, gondolatokat, jövőket, életeket.
Még sorolhatnánk, de már ez is fáj.
És a pozitívum? Egy biztos van: már látjuk, hogy gyengült. Hogy vége lesz, nem marad örökké. Jön majd más. Nem biztos, hogy jobb, de ismét új esélyekkel és több reménnyel.
Meg mi is erősebbek lettük, mert tudjuk, hogy túl lehet élni.
2020-at.
Is.
A sötétség tényleg nem tarthat örökké.
