„Mindenki megalázottnak érzi magát, nagy csalódás volt az egész, ráadásul anélkül lett átnyomva, hogy érdemben átbeszélték volna velünk” – mondta egy vidéki kórház orvosa, mikor arról kérdeztük, jó szívvel írta-e alá az új jogviszonyt.

A kormány győzelmi jelentésként kommunikálta, hogy március 1-jével az egészségügyi dolgozók 96,3 százaléka belépett az egészségügyi szolgálati jogviszonyba – vagyis a 4000 kilépő mellé jutott 106 ezer maradó szakember –, azonban a hvg.hu-nak nyilatkozó más orvosok és egészségügyi szakdolgozók is csalódottságról, néhány esetben a választási lehetőség hiányáról beszéltek az új szerződésükkel kapcsolatban.

MTI / Balogh Zoltán

Az egészségügyi dolgozók többsége azt sem érti, miért akkor állították őket kész tények elé, amikor a koronavírus-járvány miatt egyébként is a végletekig leterheltek, stresszesek és sokakat a lakóhelyétől távolabbi intézményekbe rendeltek. Arról nem is beszélve, hogy a szerződés sem átlátható, ami tovább növeli a szorongást. Nem tisztázottak az ügyeleti díjak, a szabadságok és az sem nyugtatja meg őket, hogy az egyoldalú módosításhoz még csak kormányrendelet sem kell, elég hozzá az Országos Kórházi Főigazgató utasítása. Az ellenszegülést fokozta, hogy – ahogy korábban a hvg360-on megírtuk – sokan az utolsó utáni pillanatban kapták meg azt a szerződést, ami döntő fontosságú a karrierjük, sőt a további életük szempontjából. (A szerződés körüli problémákról itt írtunk bővebben.)

Ilyen körülmények között sokan még a megemelt béreknek sem tudtak maradéktalanul örülni, és „keserű szájízzel” írták alá a dokumentumot, aki pedig maradt, azt nem feltétlenül az anyagi szempont motiválta.

Felelősen a betegekért

„Ez a hivatásunk, erre tettük fel az életünket, ezt akarjuk csinálni” – mondta az egyik megyeszékhelyen dolgozó orvos, és hasonlóképpen fogalmazott kelet-magyarországi kollégája is.

„Szeretném nyugodt körülmények között folytatni a munkámat, felelősnek érzem magam a betegeimért és nem szeretnék a lakóhelyemről elköltözni” –

mondta.

Egy vidéki kórház ápolója azt emelte ki, hogy azért maradt, mert el kell tartania beteg kislányát, és pontosan kell fizetnie a hiteleit, így nem mert most lépni. Hasonló okokból maradt a szakmájában több olyan egészségügyi szakdolgozó is, akit „egy normális helyzetben” felszívnának más szakmák. Sokan emlékeznek még rá, amikor négy éve a jobb fizetés és nyugodtabb munkakörülmények miatt egy soroksári bútoráruházba jelentkezett rengeteg egészségügyis. Forrásaink szerint most azonban a koronavírus-járvány okozta nagyobb munkanélküliség miatt többen úgy látták, nehezen kapnának másik állást, ezért maradtak.

Képünk illusztráció

MTI / Balogh Zoltán

Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) hivatalos adatsora szerint a legnagyobb arányban az egészségügyi szakdolgozók maradtak (96,5%), ehhez azonban fontos információ, hogy mivel az ő csoportjuk a legnagyobb, közülük mondtak a legtöbben nemet az új jogviszonyra, egész pontosan 2543-an.

Az Ejsztv. 8. paragrafusának 3. bekezdése szerinti személyeknek, praktikusan az orvosoknak az OKFŐ adatai szerint a 95,6 százaléka mondott igent az új feltételekre, 842-en tagadták meg az új szerződés aláírását.  Mivel az ő helyükre a más jogviszonyban foglalkoztatottak közül 420-an érkeztek, ez azt jelenti, hogy állami egészségügyi rendszerben 422-nél kevesebb orvos van.

Az új egészségügyi szolgálati jogviszony több szempontból érintette máshogy az orvosokat és az egészségügyi szakdolgozókat, sőt különböző volt a hatása az orvosszakmákon belül is. Jóval több volt például a vesztenivalója a műtétes szakmáknak, ők átmehettek volna ugyan több pénzért a magánegészségügybe, de ez szakmailag akár el is lehetetlenítette volna néhányukat.

„A magánegészségügyben más jellegű lehetőségek vannak. Egy sebész ott nem fog kiemelni egy egész tüdőt, egy neurológus nem fog komoly stroke-ot gyógyítani és egy pszichiáter sem fog a magánrendelésén akut skizofréniás betegeket kezelni. A csúcsszakmák ezekkel az esetekkel csak az állami egészségügyben találkozhatnak, márpedig erre van szükség a fejlődésükhöz”

– sorolt egy másik szempontot egy orvos.

Azt persze egyik megkérdezett sem vitatja, hogy a fizetések is szerepet játszottak a maradásban, ennek ellenére egybehangzóan állították, hogy az egészségügyben március 1-je óta nagyon rossz a hangulat.

MTI / Komka Péter

„A beharangozott változásokkal és az életpályamodellel nyílt egy perspektíva az orvosok előtt, ezt sikerült most tönkretenni” – mondta egyikük.

Sokan úgy gondolják, ezek után már nincs miért megbízni a kormányzatban, amit még az sem kompenzál, hogy az OKFŐ kommunikációját többen pozitívumként értékelik, és biztatónak tartják, hogy ezúttal mintha partnerként tekintenék őket.

Mint egy utólag módosított adásvételi

Az, hogy ez a hozzáállás változik-e, egyelőre a jövő zenéje, a főigazgatóság információink szerint valószínűleg ezen a héten találkozik a Magyar Orvosok Szakszervezetével (MOSZ). A szakszervezet már korábban követelte a kormánytól, hogy halasszák el az új jogviszony bevezetését, és most is úgy gondolják, mindenképpen változtatni kell a törvényen. Ennek érdekében már elkészítették a javaslataikat, melyeket találkozójukon is ismertetnek majd az OKFŐ képviselőivel – mondta a hvg.hu-nak Tóth Judit alelnök.

„Ezek a javaslatok a teljes problémát ugyan nem oldják meg, de ha elfogadnák őket, csökkenne a jogbizonytalanság és a dolgozók kiszolgáltatottsága, illetve talán sikerülne egy kicsit az elvesztett bizalmat is helyreállítani” – mondta.

Tóth Judit szerint a szerződésről több téves információ is kering, ilyen például, hogy aláírás után csak két évvel lehet felmondani, vagy nem helyezkedhetnek el egy másik állami kórházban, ha nem írják alá. Úgy látja, ez abból is adódik, hogy az egészségügyi dolgozók többsége nem látja át a szerződést, amiben rengeteg utalás van törvényekre és kormányrendeletekre, még gyakorlott jogászoknak is nehézséget jelent mindent pontosan értelmezni. (Ezért is készítettek hozzá segítséget a honlapukon.)

MTI / Bruzák Noémi

Ugyanakkor valóban van egy olyan szakasza a törvénynek, amely szerint ha az egészségügyi szolgálati jogviszonyát valaki megszünteti, majd egy éven belül újra az állami szférában helyezkedik el, akkor a munkába lépéstől számítva 12 hónapig akkor sem emelkedhet a bére, ha egyébként magasabb kategóriába lépne, vagy a munkáltatói értékelés alapján jogosult lenne magasabb díjazásra.

Az alelnök szerint az érintettek közül a legtöbben az kifogásolják, hogy a kormány a jogviszonyról szóló szerződést lényegében egyoldalúan, kormányrendeletekkel módosíthatja. Ez persze jelenthet pozitív változást is, de a negatívat sem zárja ki.

„Az egészet ahhoz tudnám hasonlítani, mintha írnék egy adásvételi szerződést, amiben az eladó az aláírás után módosíthatná a házért kért vételárat” – mondta.

Tóth Judit úgy látja, az egészségügyi dolgozók azt is nehezményezik, hogy miközben egy munkaviszony létrejötténél a munkáltatónak és a munkavállalónak is vannak jogai és kötelezettségei, az arányok nagyon eltolódtak, és kiszolgáltatottabbak lettek a dolgozók. Alapvető munkavállalói jogokat veszítettek el az egészségügyi dolgozók a kollektív szerződések megszüntetésével és tilalmával és a sztrájkjog korlátozásával. Nagy probléma az is, hogy a munkáltatónak és még egy felettes szervnek is jóvá kell hagynia a másodállást, viszont az engedély csak legfeljebb másfél évig érvényes.

MTI / Balogh Zoltán

„Hogy tudna valaki fejleszteni a magánrendelésén, hosszú távra tervezni, hitelt felvenni egy vállalkozásban, ha nem tudja, hogy másfél év múlva egyáltalán gyakorolhatja-e a másodállását” – kérdezte.

A szakszervezet éppen az ilyen változások miatt hívja félkatonainak a most bevezetett jogviszonyt, ami érthetetlen, hiszen az egészségügy alapvetően egy (köz)szolgáltatás, az egészségügyi dolgozók nem rendelkeznek olyan közhatalommal, ami indokolná ezeket a szigorú korlátozásokat.