“Megöleltük egymást, és mindketten azt mondtuk, minden oké lesz’” - ez volt az utolsó alkalom, hogy személyesen beszélt feleségével Biszak Gábor, mielőtt a harmadik közös gyermekükkel várandós nő mentőbe szállt volna egy március közepi éjszakán. Utána már csak egyszer látta. Felesége maga hívta fel a 112-t, miután nagyon rosszul érezte magát: koronavírusos volt.

Ezután mindössze két napig tudtak kommunikálni, még bizakodva abban, hogy felesége le tudja küzdeni a betegséget, mert erős, sportos nő. Erika utoljára március 19-én pénteken küldött Viber-üzenetet Gábornak, egy nappal azután, hogy lélegeztetőgépre került. Gábor még azon a pénteken kapta a hírt, hogy a baba és az anya életébe be kellett avatkozni: ekkor született meg 31. hétre császármetszéssel harmadik gyerekük, Boróka.

A következő hónap reménykedéssel telt: “napról napra él az emberben a remény, hogy vissza fog jönni a párja” - mondta Gábor, aki hullámvasútként jellemezte ezt az időszakot. Eleve nehézkes volt az orvosokkal kommunikálni, hiszen protokoll volt rá, hogy mikor tájékoztathatják a hozzátartozókat, de a leterheltség miatt ezt sokszor nem tudták tartani. “Volt hogy este 10-kor, hullafáradtan hívott vissza az orvos.” Másrészt pedig egyik nap letaglózó, másik nap biztatóbb hírek jöttek.

Minden egyes telefonhívás előtt gyomorgörcsöm volt.

Gábor azért válaszolt a hvg.hu megkeresésére is, mert szeretné felhívni a figyelmet, mennyire kiszolgáltatottak a kismamák a koronavírus-fertőzésnek, és milyen fontos a beoltásuk, aminek lehetnek ugyan kockázatai, de ezek eltörpülnek amellett, amin felesége és ők is keresztülmentek. Erika a lélegeztetőgépről április 3-án műtüdőre került, de hiába próbálkoztak a gyógyításával két kórházban is - a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján, majd a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán, április 17-én elhunyt a betegségben.

“Az orvosok szerint az a szörnyű, hogy a vírus a kismamáknál szinte kiüti az immunrendszert, ami nem bír talpra állni.” Emellett minden eset más, a vírus mindenkinél másként hat, emiatt az orvosoknak nehéz követni egyfajta a protokollt, és nem tudhatják biztosan, hogy kinél mi lehet az a kezelés, ami javulást hoz - mondta Gábor, aki azt látja, hogy sokan még most is bizonytalankodnak az oltással kapcsolatban, őt is felhívták ismerősök, hogy oltassák-e magukat vagy sem. “Nem bírunk szembenézni azzal, milyen sorstragédiák zajlanak. Ha valamin, akkor ezen senkinek nem szabadna átmennie.”

A gyermekek közül a kisebbik (3,5 éves) még nem érti, csak érzi, hogy valami nagyon megváltozott. Ő korábban gyakran mantrázta, hogy anya olyan régóta elment, hogy talán nem is fog hazajönni. Ötéves fiuk az elejétől fogva aggódott, mindennap kérdezte, hogy mit mondanak az orvosok. Édesanyja halála után dühös is volt, de volt olyan pillanat is, amikor azt kérdezte, hogy

A vírusnak vajon örömet okoz, hogy megölte anyát?”

“Mindannyian traumatikus állapotban vagyunk” - mondta Gábor, aki már beszélt pszichológussal, hogy segítsen majd feldolgozni a traumát egyénileg és családilag is, de ennek még nem jött el az ideje. “Ez is fontos dolog, hogy szakemberek is jelen legyenek a tragédiák feldolgozásában.” Most mindennap egy olyan házba érnek haza az óvodából, ahol nincs otthon anya, de igyekszik beszélgetni a gyerekekkel, hogy úgy kell csinálni a dolgokat, hogy “Anya is büszke lehessen ránk”. Abba ugyanakkor neki is nehéz belegondolni, hogy Borókának - akit csak májusra vártak volna - kezdettől nincs anyukája.

Boróka nem az egyetlen újszülött, aki anya nélkül maradt a koronavírus-fertőzés miatt. Bence hét hónapra született még tavaly novemberben, császármetszéssel, és mire hazakerült Szombathely melletti otthonába, az ő édesanyja sem nem élt már. A fiatal nő kórházban lett koronavírusos, ahova eredetileg azért fektették be, mert félő volt, hogy komplikációk lépnek fel a terhesség során. Három-négy hete lehetett bent, amikor megjelentek rajta a Covid-betegség tünetei, amik nagyon gyorsan súlyossá váltak - mondta a hvg.hu-nak sógornője, Völgyi Mónika. A várandós nő körülbelül egy héttel azután, hogy azonosították nála a fertőzést, lélegeztetőgépre került a szombathelyi Markusovszky Kórházban. Ekkor segítették világra császármetszéssel fiát, Bencét is, 1,13 kilogrammal, 43 centiméteresen. A kismamát később a jobb kezelés reményében a budapesti Korányi Pulmonológiai Intézetbe szállították, és valamivel több mint 3 hétig lélegeztették, de nem tudták megmenteni.

Facebook / Anyák az Anyákért Alapítvány

Völgyi Mónika szerint testvérén, Bence édesapján kétségbeesés lett úrrá, nemcsak felesége, de a kisfiú miatt is aggódott, akit sokáig csak üvegfalon át láthatott, és január elején vihetett haza két kilogrammosan. “Pont beszélgettünk róla, hogy még nem tudja, hogy sikerült-e feldolgoznia” - mondta testvéréről, Róberttől. “Az esték rosszak, mert nincs kihez szólnia.”

Most folyamatosan otthon kell lennie, egy az egyben rá hárul az anyaszerep.

Ebben persze a baráti társaságon és a családon belül is sokan próbálnak segíteni. “Ő pedig igyekszik mindenből a maximumot hozni: pelenkázik, fürdet, etet” - mondja testvére.

Bence mindenesetre jól fejlődik, mostanra 6 kilogramm felett jár, és egy hete már zajlik a hozzátáplálás is. A gyermekorvos és a védőnő szerint is jó állapotban van. A tragédia azonban mindenkit megviselt, testvért, szülőt, nehéz rajta túllendülni, de igyekeznek tartani magukat - mondja Völgyi Mónika. “Inkább előre néznek mert a tragédia már megváltoztathatatlan.”

Bár a kismamák veszélyeztetettsége a harmadik hullámban valóban kiemeltté vált, és előfordult, hogy az elhunytak listájában valakinél alapbetegségként a várandósságot tüntették fel, a koronavírus nem válogat, legyen szó sérült gyermekét otthon ápoló édesanyáról, vagy ötgyermekes édesapáról.

A Canavan-betegség miatt fizikailag és szellemileg is súlyosan sérült Sára csak érzi, hogy nincs ott az anyukája, aki napi szinten gyakran 24 órán keresztül tartotta az ölében vagy a mellkasára kötve, de felfogni nem igazán tudja. “Bújik és nyugtalanul keresi az anyját” - mondta Kádár Anna kézműves a hvg.hu-nak, aki évek óta személyes kapcsolatban állt a kislány édesanyával, Máriával, aki ugyancsak a Covid miatt vesztette életét.

Facebook / Anyák az Anyákért Alapítvány / Fotó forrás: Nyárádi Fotó

A sérült kislány ellátása most az apára hárul, aki régi ismerősüket (Kádár Annát) kérte meg, hogy nyilatkozzon helyette. A székesfehérvári család helyzetét tovább súlyosbítja, hogy elhunyt “a család mozgatórugója”, Mária édesanyja, szintén a vírus miatt.

Öt gyerekkel egyedül

“Nem tudom, hogy lehet ezt teljesen feldolgozni, egyik nap még otthon volt, másnap már a kórházban, két hét múlva pedig meghalt teljesen egyedül. Olyan, mintha pár nap lett volna az egész” - mondta Sovanné Tamás Krisztina, akinek a férje március 20-án hunyt el koronavírus-betegségben. A traumától még mindig labilisnak mondja magát az öt kisgyerekkel egyedül maradt péceli anya.

Különösen fájónak érzi, hogy miután férje lélegeztetőgépre került, az intenzív osztályon csak egyszer látogathatta meg, és bár a kórházi személyzet nagyon támogató volt, már meg sem érinthette a férfit, akivel 16 évig éltek együtt. “Nem volt búcsúzás, nem volt kapcsolat az utolsó napokban.” Amíg csak lehetett telefonon beszéltek, de egy idő után már csak írásban tudott üzenni a férje, majd azt sem.

Sovanné Tamási Krisztina

"Sokszor eszembe jut, mit élhetett át, marcangolja magát ezen az ember" - mondja Krisztina, aki szerint férje - mivel beszéltek korábban erről orvos ismerőssel - nagyon is tudatában volt annak, hogy mit jelent, ha valakit lélegeztetőgépre raknak.

Krisztina igyekszik a munkára és a gyerekeire koncentrálni. Több helyen dolgozik takarítóként, ez volt az a munka, amit be tudott vállalni az öt - 2, 4, 6, 7 és 9 éves - gyermeke nevelése mellett, akiket szintén megvisel apjuk elvesztése. “Most is épp itt van előttem egy rajzocska, a temetést rajzolta le egyikük, nagy koszorúkkal. Az egyik nap úgy tűnik, gyermeki lelkületükkel könnyebben el tudják fogadni ezt, mint egy életeseményt, aztán másnap felváltva zokognak.” Hétéves fiuk pedig gyakran ébred rémálomból “sírva, hogy anyát is elveszíthetik”.

Számára az esték nehezek, a gyerekek lefektetése után, de napközben is vannak nehezebb percek. “Fordulok egyet-kettőt, meglátok egy fotót, egy emléket, ami rá emlékeztet.” Ennek ellenére igyekszik tartani magát, hiszen most minden a nyakába hullott, vinni a háztartást, dolgozni, nevelni a gyerekeket. Ebben jelenleg csak édesapjára számíthat, édesanyja veszélyeztetett, testvére nincs, férje hozzátartozói pedig távol élnek.

Sovanné Tamási Krisztina

A tragédia feldolgozásában a hit ad erőt számára. Mindketten felnőttként fordultak a katolikus vallás felé, férjét maga Erdő Péter bíboros keresztelte meg - mesélte Krisztina, aki szerint a gyerekeket is azzal tudja vigasztalni, hogy apjuk már jó helyen van, az öröklétben, és hogy Istennek még van velük terve.

Sok család vált csonkává

Tavaly november óta folyamatosan találkozunk ilyen esetekkel, ahol fontos közeli hozzátartozót veszít el egy-egy család - mondta a hvg.hu-nak Almádi Zsuzsanna, a Krisztináéknak is gyűjtést indító Anyák az Anyákért Alapítvány egyik alapító tagja. “Mind olyan családok, akiknek nem volt egzisztenciális problémájuk, bár megtakarításaik sem, így azzal, hogy kiesik az egyik hozzátartozó keresete - és a háztartásban végzett munkája - nagyon kiszolgálatott helyzetbe kerülnek. Ráadásul sokan ekkorra már hetek-hónapok óta nem dolgoznak a betegség miatt." Az alapítvány kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezik a védőnők, családsegítők körében, ilyenkor gyakran tőlük kapnak jelzést, vagy ők irányítják hozzájuk a hozzátartozókat. Az érintetteken gyűjtéssel próbálnak segíteni, jellemzően a Facebookon. Idén már közel tíz családnak szerveztek ilyet.

Ez azonban, bár Almádi Zsuzsanna szerint létfontosságú, csak átmeneti segítség, a családok hosszabb távú segítségre is rászorulnak. Ők ennek érdekében támogatói köröket szerveznek, a legutóbb pénteken indítottak egy ilyet - és mentorprogramot dolgoztak ki. Ezt az adományként érkező támogatások mellett adóegyszázalékokból egészítik ki. A mentorprogramba belépő támogatóktól szándéknyilatkozatot kérnek, hogy biztosíthassák a folyamatos segítséget, és a családokkal is folyamatos kapcsolatot tartanak, visszajelzést kérnek, és beszámolnak a velük kapcsolatos fejleményekről. Az anyagiakon kívül lelki támogatást is nyújtanak, a velük kapcsolatban álló szakemberek társadalmi munkában végzik ezt a tevékenységet.

A Máltai Szeretetszolgálat látókörébe eddig 30 ilyen helyzetbe került család került, de “ez valószínűleg még nem a végleges szám” - mondta a hvg.hu-nak Győri-Dani Lajos ügyvezető alelnök. A szervezet pár hete kezdte feltérképezni működési területén azokat, akiknek esetleg segítségre volna szükségük valamelyik szülő elvesztése miatt. Meghatároztak egy 20 millió forintos adománykeretet is, amiből gyermekenként legalább százezer forintos nagyságrendű egyszeri gyorssegélyt tudnak nyújtani.

Az alelnök szerint jelenleg az azonnali megoldásokat keresik, még nem alakult ki, hogy hosszabb távon hogyan tudnak majd kapcsolódni az érintett családokhoz. Látszanak ugyanakkor már a hosszabb távú segítséget célzó kezdeményezések - az Áder János köztársasági elnök által létrehozott alapítványt említette -, hogy az érintett gyerekek megkapják ugyanazt az életesélyt, mintha meglenne mind a két szülőjük.

Áder János egyébként több mint hatszáz gyermekről, és több mint négyszáz családról beszélt, amikor bejelentette, hogy alapítványt hoznak létre a megsegítésükre.

A Szeretetszolgálat jelenleg csendben keresi az érintett családokat helyi szervezeteik és önkénteseik révén. Azt azonban tudják, hogy

egy szülőt semmiképp nem lehet pótolni, se pénzzel, se semmivel.

"Ebben a helyzetben mindenkit segíteni kell, de abban a tudatban, hogy ezt nem lehet megoldani” - mondta az alelnök, aki tud olyan kilenc éves kisfiúról, akinek az  édesapja bekerült a kórházba, ahonnan nem jött ki, és a gyerek nem értette, hogy meghalt, hiszen neki azt ígérte, hogy együtt körbe fogják biciklizni nyáron a Balatont.

Bár hasonló, a szülők elvesztésével járó tragédiák korábban is előfordultak, azokra - például egy hosszan tartó súlyos betegség esetén - jobban fel tudott készülni egy-egy közösség, és a szervezetnél, bár akadt rá példa, nem volt napi gyakorlat ennek a kezelése. A járvány miatt mindez jobban láthatóvá vált, tragédiák pedig mindenkit megráznak. Az alelnök szerint ugyanakkor komoly összefogásokat is látnak. Ezt cikkünk többi megszólalója is megtapasztalta.

Pécelen is sokan megmozdultak, ahol jól ismerték Krisztina postásként dolgozó férjét. Ki rendszeresen küldött vacsorát, más elintézte a bevásárlást, az osztálytársak felhívták a gyerekeket, iskolák, óvodák, helyi vállalkozások segítettek.

Biszak Gáborékat is segítik a családtagok, ismerősök, kollégák a bevásárlásban, a főzésben, személyes jelenléttel, éjszakai felügyelettel. A nagytarcsai képviselő-testület és a polgármester is ajánlott fel segítséget, de felhívták már a köztársasági elnöki hivataltól is, igaz, egyelőre csak jelezték, hogy lehet majd érdeklődni, mert az alapítvány még bejegyzés alatt áll. Gyűjtés ettől függetlenül nekik is indult.

A székesfehérvári Sára családjának immár sokadik alkalommal szervezett jótékonysági vásárt Kádár Anna Ankaságok néven működő Facebook-oldala, ahol alaptag volt az édesanya, és amelynek kézműves közössége önként ajánlott fel több mint ezer árucikket, de a városi önkormányzat is rendkívüli gyorssegélyt küldött.

“Nem is gondoltam volna, hogy ilyen a filmeken kívül is előfordulhat” - mondta Völgyi Mónika, az édesapjára maradt Bence nagynénje. Náluk zajlott alapítványi gyűjtés, megmozdult egy tűzoltó egyesület, illetve árverést szervezett egy körmendi társaság is, akik egy dedikált kosárlabdát hirdettek meg. A magukra maradt hozzátartozók azonban aggódnak a jövő miatt, Bence édesapja még nem tudja, hogy oldja meg a munkát addig, amíg elég nagy lesz a gyermek, hogy bölcsődébe, óvodába vigye.

“A nehéz feladat, hogy mivel ez a helyzet sokáig velünk marad, egy fenntartható rendszert kell létrehozni” - mondta Biszak Gábor is, aki szeretné a gyerekeket is jól felnevelni, eleget tenni a családfenntartói szerepnek. Eközben egy sor feladatot is át kell vennie, akár csak azt, hogy a legnagyobb gyereküknek milyen iskolát keressenek. Ennek a szervezését a felesége csak elkezdeni tudta.