A múlt folyton változik – nálunk, Kelet-Közép-Európában ráadásul elég gyorsan, 30–50–100 évente újraértékeljük a történelmünket. De volna igény az irodalom újraírására is. Amerikában az épp aktuális vagy annak vélt társadalmi normákhoz akarja igazítani a történelmet a radikális baloldal, nálunk a hatalmon lévő jobboldal teszi ugyanezt az irodalomtörténet wassalbertesítésével – mondja Nyáry Krisztián Magyarország rovatunkban olvasható interjújában. Szerinte

Herczeg Ferenc nem azért nem való az érettségi tételek közé, mert magasztalta Mussolinit, hanem mert nincs ott a száz legfontosabb magyar prózaíró között.

Arról is beszélt, hogy egy kortárs költőt miért árasztanak el verbális és nagyon is kézzelfogható mocsokkal, mert azt merte mondani, az avult nemi szerepek ábrázolása miatt levenné Az arany embert a kötelezők listájáról.

De nem csak a genderelmélet hívei és a mélymagyarok akarják megváltoztatni visszamenőleg az irodalmi kánont. Egy antikvárium aukcióján felbukkant – majd visszavont – állítólagos József Attila-versnek és címzettjének, a költő pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit történetének járt utána Szellem rovatunk. A cikkből kiderül, egyelőre túl sok a kézirat körül a gyanús körülmény ahhoz, hogy újra kelljen nyomtatni a József Attila-köteteket.

A kultúrharchoz persze nemcsak, sőt nem elsősorban művek kellenek, hanem, mint minden valamirevaló háborúhoz, pénz is. Címlapsztorink új fideszes stratégiát mutat be arra, hogy lehet esetleg ellenzékből is tovább folytatni az ideológiai háborút. Nemcsak az egyetemeket szervezik ki, hanem a vidéki művelődési házakra, bajba került magánszínházakra is lecsapnak. Az ellenzéki vezetésű városokat megfosztják színházaiktól, fesztiváljaiktól, most a POSZT került sorra. Vidnyánszky Attiláéknak nem volt elég, hogy a konkurens szakmai partnert kitúrták,

most a névadó Pécstől is megszabadulnak, és inkább feláldozzák a fesztivált, csak ne részesüljön belőle a bűnös város.

Gazdaság rovatunk azt próbálja felmérni, mekkora rombolást végzett a magyar egészségügyi rendszerben a jelentős fizetésemelést kísérő kormányzati revolverpolitika, aminek következtében tucatjával mondanak fel a kórházi dolgozók, ahogy a háziorvosokat is a lehető legalkalmatlanabb pillanatban állította válaszút elé a kormány. Ezek után ki lepődik meg azon, hogy a Portré rovatunkban bemutatott Orosvári Zsoltnak – aki azzal lett ismert, hogy ágyakat vitt a kórházakba, hogy a gyerekeiket kísérő szülőknek ne a földön kelljen aludniuk – nemcsak köszönetet nem mondott a minisztérium, de nem is állt vele szóba. Miközben Orbán próbál bespájzolni mindent, hogy akkor is ő mozgassa a szálakat, ha nem ő ül az évtizede épülő, lassan mindent átszövő pókháló középpontjában,

a világjárvány egyik legsúlyosabb pontján könnyedén elengedi az egyik legkorszerűbb vakcinából lekötött mennyiség felét, hogy a kínai oltás reklámarcának szegődjön.

Az oltási káoszról Magyarország rovatunkban olvashatnak cikket. De bármennyire hiteltelen is a kormány kommunikációja, és bármennyire vannak is kérdések a kínai vakcina körül, a cikkben megszólaló háziorvosnak adhatunk igazat, aki azt mondja a vakcinákkal kapcsolatban: „Minden jobb, mint a lélegeztetőgép.” Még akkor is érdemes beoltatni magunkat, ha Világ rovatunkból kiderül, lesz olyan ország, ahová nem engedik be azokat, akik az EU-ban nem törzskönyvezett vakcinát kaptak. Reménykedjünk, hogy végül a józanság és a szolidaritás győz.

HAMVAY PÉTER

szerkesztő