Nem könnyű a döntés. „Az Európai Néppárt végleg az európai baloldal csatolmányává vált. A migráció, a családi értékek, a nemzeti szuverenitás, vagyis a kor nagy kérdéseiben nincs többé különbség az EPP és az európai baloldal között” – nyilatkozta Orbán Viktor, miután a Fidesz bejelentette, hogy kilép a néppárti frakcióból. „Egy kereszténydemokrata szövetségben szükség van egy igazi kereszténydemokrata pártra” – indokolta meg Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője az ellenkezőjét. Mármint azt, hogy pártja egyetlen EP-képviselője miért nem követi a Fideszt. Inkább abban a frakcióban marad, amely Orbán Viktor szerint migránsokkal árasztaná el Európát, híve a multikulturalizmusnak, LMBTQ-őrületbe esett. Valahogy így fest e honban az elvi politizálás. Az EPP és a Fidesz konfliktusára Magyarország rovatunk pillant rá.

A kereszténység és a demokrácia persze komolyabb dolog annál, mintsem hogy magyar kereszténydemokrata politikusokra lehetne bízni. „Isten nevében nem lehet gyilkolni, elűzni otthonaikból az embereket. Isten neve sem a terrorizmus, sem az elnyomás igazolására nem használható” – mondta Irakban Ferenc pápa, aki 15 hónap után először utazott külföldre, hogy támogatást nyújtson az ott élő keresztény közösségnek; látogatásáról a Világ rovat számol be. Köztudott róla, hogy könyörületes a menekültekkel, és hogy a homoszexuálisokat is Isten gyermekeinek tartja, akiknek joguk van a családhoz. A magyar kormány azonban megvonta ezt a jogot, így ma már az a leszbikus pár sem vállalhatna gyereket, amelyiknek a családdá válását a dokumentumfilmes Haragonics Sári és Dér Asia mutatja be; a művet Szellem rovatunk ismerteti.

S miközben a pápa határozottan fellép a papi pedofília ellen, Magyarországon az efféle ügyeket agyonhallgatják.

Nem véletlen, hogy Perintfalvi Rita katolikus teológus, a Grazi Egyetem tanára is a magyar egyházi személyek áldozatairól írt hiánypótló könyvet, nem az elkövetőkről; a szerzővel készült interjút Magyarország rovatunk közli. Ferenc pápa személye Portré rovatunkban is felvillan: otthonában látogatta meg a Rómában élő, holokauszttúlélő írót, Bruck Edithet, akitől bocsánatot kért a nácizmus bűneiért.

„A védekezés sikerét Magyarország emberéletekben méri” – mondta tavaly szeptember 4-én a Magyar Rádió reggeli műsorában Orbán Viktor. Elhamarkodott nyilatkozat volt, legalábbis az egymillió lakosra jutó halálesetek számát tekintve Magyarország a hatodik a globális listán, és a megfertőződöttek közül csak Boszniában halnak meg többen, mint itt, ezer betegből 34-en. A magyar kormány a napokban az oltás és a távoktatás szervezésébe is belebukott, ennek okait a Fókuszban rovat tárja fel. Az egészségügy rosszul időzített átszervezésének a következményeiről a Gazdaság rovat közöl elemzést, a kritikus csehországi és szlovákiai állapotokról pedig a Világ.

Pedig egy kormányzat rátermettségét válsághelyzetben lehet igazán felmérni. Tíz éve, a fukusimai atomerőmű-baleset idején a japán kormány szégyenletesen leszerepelt, értelmetlen utasításokat adott a távolból, csak zavarta a hősies védekezést – erről Setsuro Wakamatsu filmje számolt be érzékletesen. A radioaktív hűtővíz tartálya még ma is repedezik, az üzemeltető titkolózik, tízezreknek továbbra sincs rendes otthonuk – pörgeti tovább a fejleményeket Tech + tudomány rovatunk. Tűnődhetünk: ha tíz év múlva netán a mostani magyar válságkezelésről készülne film, vajon miképp ábrázolná a kormányt? Bizonyára hősiesen sikeresnek, egyúttal a kereszténydemokrácia elszánt védelmezőjének. Persze csak akkor, ha azok ugyanezek lesznek.

FARKAS ZOLTÁN

szerkesztő