„Minden esemény kétszer ismétlődik meg a történelem színpadán, ami először tragédia, az másodszor bohózat” – hangzik Marx híres axiómája, de vajon mit mondana most, amikor harmadszor tér vissza a Watergate-ügy a magyar történelemben, az országot olyan klubba sorolva, ahol Togo, és Azerbajdzsán van?

Az 1990. januári Dunagate-ügy úgy kezdődött, hogy többek között épp a Fidesz tett feljelentést, mert a titkosszolgálat megfigyelte az ellenzéki szervezeteket. Nem ez a botrány söpörte el a régi rendet, de világossá tette, hogy a hatalom egyetlen barátságos gesztusának sem szabad bedőlni, mert ugyanazok a diktatórikus mechanizmusok vezérlik, mint korábban. (Ezekbe vezet be részletesebben Szellem rovatunknak a Történelmi Igazságtétel Bizottság születését bemutató cikke.)

Komédiaként pedig az első Orbán-kabinet idején tért vissza, amikor a miniszterelnök a Horn-kormányt vádolta, hogy a fideszes vezetőket titkos eszközökkel megfigyelték. Amiről kiderült, se megfigyelés, se titkos nem volt. Ezt a történetet is felidézi címlapsztorink, miközben a harmadik, és úgy tűnik, a legsúlyosabb magyar Watergate-ügyről összefoglalja a tudásunkat.

Ha bebizonyosodik, hogy Orbánék megbízásból használták az elvileg csak kormányok és állami szervek számára hozzáférhető izraeli kémszoftvert ellenzéki politikusok, újságírók, ügyvédek lehallgatására, az valóban a Nixon bukását okozó amerikai Watergate-ügyhöz lehet hasonló. Persze Magyarországon nem szakadnak át olyan gyorsan és látványosan a zsilipek a hazugságtengertől, mint a Rajna-vidéken az esőzések után. Utóbbi messze vezető okairól Világ rovatunkban olvashatnak.

Nálunk szerencsére nagyobb katasztrófa nélkül múltak el az esőzések, csak a korrupcióban fuldokolunk tovább. Gazdaság rovatunk egy új buzgárról, Balázs Attila kavicsbánya-birodalmáról közöl cikket. A tulajdonos először átvette a Club Aligát Tiborcz cégétől, így a megfigyelt újságírók nem sopánkodhattak, hogy a kormányfő veje hány milliárdnyi állami támogatást kap. Aztán a kavicsbányacég megszerezte a kitermelési jogokat – a versenytárs kérelmeit visszadobták –, állami támogatást is kapott a bányanyitáshoz, hiszen közérdek, hogy legyen építőanyag. Most már csak Orbán apjának bányáival kell versenyeznie a vállalkozásnak az állami megrendelésekért. Még szerencse, hogy nem Balázs Attila, hanem véletlenül épp a 24.hu hírportált birtokló üzletember titkaira voltak kíváncsiak a kémprogram használói.

Azért ne legyenek illúzióink, a totális megfigyelés és ellenőrzés immár kilépett a sci-fik és diktatúrák világából. A tokiói olimpia előkészületeit bemutató cikkünkből a Világ rovatban kiderül, hogy fel lehet építeni egy olyan zárt világot, ahol mindenki mozgása ellenőrizhető. Igaz, ezúttal azért, hogy a sportesemény ne váljon vírusgócponttá, bár kiderül az is, a fertőzés átbújni látszik a legszigorúbb karanténon is. Hát még ott, ahol tiszta beszéd helyett csak ráolvasást használnak.

Magyarország rovatunk bemutatja a kormány közveszélyes tojástáncát azért, hogy ne kelljen bevallania, tévedett a – személyesen a miniszterelnök által promózott – Sinopharm hatékonyságával kapcsolatban, és a kínai vakcinával oltott 60 éven felüliek harmada-negyede valószínűleg nem védett a vírus ellen. A kizárólag nekik szánt újabb oltás helyett Orbán arról beszél, hogy mindenki számára lehetővé teszi a harmadik dózist, az amatőr történészkedés után mixerként is bemutatkozó emberminiszter pedig keverné a vakcinákat. A felelősséget az állampolgárra, a háziorvosra vagy épp Sorosra és külföldi ügynökökre hárítva. És tehetik mindezt mindaddig, amíg az ellenzék popcornnal és kólával a kezében nézi a filmet, amit a nemzetközi és magyar sajtó készít.

HAMVAY PÉTER

szerkesztő