„A magyarok az európai nagy nemzetekhez képest sokkal nyitottabbak” – jelentette ki a Mathias Corvinus Collegium, a NER tehetséggondozója.

Az erről szóló, az MTI-nek eljuttatott közlemény egy, az MCC szociológia műhelyének és ifjúságkutató intézetének nemzetközi kutatását hivatott bemutatni, jóllehet, sokkal inkább szolgál a kormány társadalompolitikájának „tudományos legitimációjaként”, mintsem olyan felmérésként, amely alapján olyan messzemenő következtetéseket lehet levonni, mint amit ők megtettek.

Az MCC közleménye azt írja: „ha Magyarország a nemzeti érdeket más országok érdekei elé helyezi, és ezért konfrontációt is felvállal, gyakran éri az a vád, hogy különutas politikát folytat, képtelen az együttműködésre. A külföldi sajtó sok esetben festi le a magyarokat úgy, mintha a nyugati társadalmakhoz képest elzárkózóbbak, mások nézőpontjának elfogadására kevésbé fogékonyak lennénk.”

A kutatás ezt a képet igyekezett eloszlatni, a kérdéssor azonban a nyitottságnak nem azt a dimenzióját vizsgálta, amelyet számon szoktak kérni a fejlettebb demokráciák. Amíg általában a homofóbiát, az idegengyűlöletet, a rasszizmust vagy éppen a vallási sovinizmust teszik szóvá a szabad sajtóban és a nyugati világban, addig az MCC kérdéssora arra vonatkozott:

vannak-e olyan eltérő anyagi helyzetű, vallású, politikai beállítottságú és nemzetiségű emberek a környezetükben, akikkel beszélgetni szoktak.

Ebből az jött ki: a magyarok többet beszélnek gazdagabb, szegényebb, más vallású és más beállítottságú emberekkel, mint a többi ország (Olaszország, Németország, Franciaország, Egyesült Királyság) állampolgárai. A különböző államokban egyaránt 1000 emberrel kitöltetett kérdéssor következtetései azonban érdemelnének némi magyarázatot.

• Nincs például részletezve az, hogy a „más vallásúak” titulusba az eltérő keresztény felekezetek, vagy éppen az ateisták benne vannak-e. Ezt azért lenne fontos megjegyezni, mert Franciaország és Olaszország például elég erősen katolikus (tehát egy keresztény felekezet) országok, sokkal kevesebb eséllyel érintkeznek „másnak” mondható, de alapjaiban hasonló vallással. Ez alapján nem meglepő, hogy Magyarország „jobban” teljesített.
• Előbbi azért különösen szórakoztató, mert abban a statisztikában, ahol Magyarország rosszul teljesített (más nemzetiségű emberekkel való beszélgetés), meg volt említve, hogy „ez nem meglepő, hiszen a magyar társadalom nemzetiségi szempontból sokkal homogénebb, mint a nyugat-európai társadalmak”.
• A magyarok többet beszélgetnek „érezhetően gazdagabbakkal” és „érezhetően szegényebbekkel” is – ember legyen a talpán, aki megmondja, miért jó, ha érezhetőek a vagyoni különbségek a mindennapokban.

Az MCC mindenesetre levonta a konklúziót: „a kutatás rávilágít arra, hogy az elzárkózó, befelé forduló Magyarországról mutatott külföldi kép nem felel meg a valóságnak”.

Mármint az alapján, hogy ki és kivel beszélget.