hvg.hu: „Diplomás roma nő vagyok” – ezt emelte ki magáról a bemutatkozó videójában, majd hozzátette, hogy amit elért, azt a makacsságának köszönheti. Honnan indult, milyen családi, környezeti mintái voltak? 

Herfort Marietta: Azért ezt emeltem ki, mert az árnyékkormány romaügyi tanácsadójakén már a szerepkörömmel is szeretnék sztereotípiákat lebontani. Vannak ugyan diplomások a roma közösségben, de a számuk sajnos nagyon alacsony. Én is elsőgenerációs értelmiségi vagyok, ezért a családomban is fontos mérföldkő volt a diplomám. 

Reviczky Zsolt

 Balassagyarmaton születtem 1987-ben, a rekord hideg télen, egy vegyes házasságban, édesanyám volt cigány származású. Apám gyári munkás volt, édesanyámat hosszú betegség után 9 éves koromban vesztettem el. Az öcsémmel a gyarmati lakótelep és a nagylóci anyai nagymamám között ingázva nőttünk fel, azt szoktam mondani, hogy tisztes szegénységben. Apám családját nem igazán ismertem, de anyám oldaláról nagyon sokat kaptam. Nyelvet, kultúrát, szeretetet, identitást.

hvg.hu: Miért emeli ki a lakótelepet? 

H. M.: Egyrészt, mert nem egy szegregátumban, de mégis sok cigány ember között éltem. Másrészt azért, mert a lakótelep nagyon szoros közösség volt romák és nem romák között, ez egy kedves emlék nekem. 

hvg.hu: Balassagyarmaton járt iskolába is? 

H. M.: Igen, a gimnáziumi érettségimig. Ebben az iskolai közegben már szükség volt arra, hogy makacs legyek. Az általános iskolás osztályfőnököm nagyon szeretett, és próbált érzelmileg nagyon támogató lenni, talán azért is, mert tudta, hogy csonka családból jöttem. De amikor kiderült, hogy gimnáziumba szeretnék menni, inkább lebeszélni próbált róla, pedig nem voltam rossz tanuló.  

Engem nagyon nem szokott befolyásolni, hogy a környezetem mit mond, talán a személyiségemen múlt, hogy mégis beadtam a jelentkezést, és felvettek egy erősebb gimnáziumba, magyar-történelem tagozatra. Aztán amikor pályaválasztás előtt álltam, megint hasonló helyzetbe keveredtem. Az érettségi előtt az osztályfőnök sorban kérdezte az osztálytársaimat, hogy ki melyik egyetemre felvételizik. Mikor hozzám ért, nem kérdezett semmit, egyszerűen kijelentette, hogy „Marietta sehova sem fog felvételizni”. Ez a mondat a mai napig szíven üt.  

hvg.hu: Visszakérdezett, hogy miért gondolja az osztályfőnöke azt, hogy Marietta nem is fog felvételizni? 

H. M.: Nem. Pedig akkor már meg volt írva a felvételim. Előtte voltam egyetemi nyíltnapokon az osztálytársaimmal, akikkel voltak közös vágyaink, közös terveink, velük szellemi közösséget alkottunk az iskolán kívül is és együtt készültünk a pécsi egyetemre. Ebben a vágyakozásban, lendületben az osztályfőnököm megjegyzése fájó és sokkoló volt. Nem tudom, hogy erre bárki tudott-e volna akkor reagálni a helyemben.  

hvg.hu: Mégis felvették az egyetemre, és azt mondta, mikor ott végzett, a nagymamája büszkén mutogatta a falujában az unokája diplomáját. Dobrev Klára mellett állva úgy fogalmazott, hogy ekkor „minta, inspiráció” lett a közössége számára. Nem kétélű kicsit ez a példakép szerep? Úgy is be lehet állítani, hogy Magyarországon mindent lehet, hiszen Herfort Marietta is megcsinálta, csak makacsnak kellett lennie hozzá. 

H. M.: Nekem azért volt elég a makacsságom, mert ott volt a családom is, akik ugyan anyagilag nem tudtak támogatni, de a tanulásomat fontosnak érezték és értéknek tartották azt, amit képviseltem. Az első cigány lány voltam a faluban, aki diplomát szerzett. De látjuk azt, hogy nagyon sok esetben ez sem elég, egyáltalán nem olyan rendszerben élünk, ahol egy hátrányos helyzetű gyermek bármit megtehet, ha elég makacs.

Reviczky Zsolt

Másrészt, szerintem nem azt kellene elvárni a gyerekektől, hogy legyenek kellően makacsok. Ne kelljen egy diáknak szégyenkeznie azért, mert mások szerint nem való gimnáziumba vagy egyetemre. Ne csak az egyénre tegyük a felelősséget, a rendszer legyen támogató és az adja meg a lehetőségeket. 

hvg.hu: A diplomaszerzés után újságíróként és civilként dolgozott a közéletben. Miért döntött úgy, hogy a pártpolitizálás felé fordul? 

H. M.: Én 2011-ben azért lettem egy nemzetközi és roma fiatalokból álló civil szervezet alapítója, mert olyasmit szerettem volna csinálni, aminek látható társadalmi haszna van – akár hosszútávon is. Szerintem nagyon fontos nemcsak a politikai részvétel, de az is, hogy a kisebbségek megjelenjenek a politikában. 2021-re azonban azt éreztem, hogy elfogyott a levegő, hogy az, amit civilként képviselni tudok, már kevés, ezért tágítani akartam a mozgásteret. 

hvg.hu: Azért az is gyakran felmerül, hogy Magyarországon az ellenzéki pártoknak és politikusoknak is csak igen korlátozott a mozgásterük van, ön tavasszal mégis képviselőjelölt lett a DK színeiben. Úgy érzi, hogy ellenzéki politikusként is többre képes, mint civilként? 

H. M.: Gyakran megkapom a kérdést, hogy ellenzékiként mit lehet egyáltalán befolyásolni. Szerintem az alternatíva lehetőségét kell megteremteni és megmutatni, és pontosan erről szól az árnyékkormány. Ne azt várjuk, hogy egy tollvonással megszűnjön minden probléma – akár a roma kérdésben. Ezt a lépést most meg kellett tennem ahhoz, hogy egyszer eljussunk odáig, hogy a romák akár a kormány tagjaiként is részt vehessenek az ország alakításában.

hvg.hu: Úgy tűnik, hogy időnként a Demokratikus Koalíció is beáll olyan jelöltek mögé, akiknek korábban rasszista kijelentéseik voltak. A közelmúltból elég csak a szerencsi Bíró Lászlóra, vagy a miskolci Pásztor Albertre gondolni. Miért a DK-hoz csatlakozva politizál? Elégedett azzal, ahogy a romához viszonyult ez a párt eddig?   

H. M.: Szociáldemokrata és európai értékrendet képviselek, mindig is DK-szavazó voltam, ezért nem volt számomra kérdés, hogy hova csatlakozzak. Azt persze látni kell, hogy a jelenlegi rendszer olyan helyzetbe kényszeríti az ellenzéket, ahol szövetséget kell kötni, akár a Jobbikkal is. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy nem csak a DK, minden ellenzéki párt szövetségre lépett Jobbikkal, de csak miután a Jobbik is elfogadta a közös elveket. Ez persze nem ezt jelenti, hogy a múlt bűneit el kell felejteni. Ezeket értékelni kell, és ha nem is nekem kell helyettük helyrehozni mindezt cigány arcként itt a DK-ban, a közös értékendet kell tovább alakítanunk és hangsúlyoznunk. 

hvg.hu: Pásztor Albertet - aki 2009-ben Miskolc rendőrkapitányaként annak idején arról beszélt, hogy a városban a közterületi rablásokat mindig cigány emberek követik el, majd ezért a kijelentéséért le is váltották - nem a Jobbik jelölte 2014-ben, hanem a DK és az MSZP. És ez a két párt ki is állt - az azóta elhunyt - Pásztor mellett, azt állítva, hogy „nincs köze a rasszizmushoz”. Ugyanebben az évben ön volt az egyik arca a „Roma vagyok, nem életforma” kampánynak, ami épp az ilyen kijelentések ellen szólalt fel. Az ön álláspontja változott azóta, vagy a pártjáé? 

H. M.: Nem mondhatom azt mindenre, hogy úgy volt jó, ahogy volt. Nem is az a posztom, hogy mindig mindenkit legitimáljak – főleg nem visszamenőleg. Nekem most az árnyékkormány tanácsadójaként az a feladatom, hogy képviseljem a romákat, ennek része az is, hogy értékelem a romákról szóló kommunikációt. Ebben pedig látok nyitottságot, ami szerintem fontos első lépés.  

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Beleszólhat abba, hogy a DK milyen arcokat választ különböző pozíciókra? 

H. M.: Jelenleg tanácsadóként szakpolitikai munkát végzek. Ez azt jelenti, hogy ajánlásokat és javaslatokat fogalmazok meg a romák és a hátrányos helyzetű emberek életét érintő kérdésekben. Úgy látom, hogy a véleményem valóban számít, de nem én fogok személyekről dönteni, hanem az irány, amit kijelölünk. 

hvg.hu: Nyilván beszélt már Dobrev Klárával erről. Mit képvisel Dobrev Klára és a Dk romaügyben?

H. M.: A Demokratikus Koalíció világos és egyértelmű álláspontja, hogy az európai Magyarország eszméjéhez tartozva segíteni kell a roma fiatalok kitörését a szegénységből, támogatni előre lépésüket, és az egész ország és társadalom javára kiaknázni a tehetségüket. Romáknak és nem romáknak egyaránt az az érdeke, hogy a jelen és a jövő generációja sikeres polgárai legyenek egy európai Magyarországnak, ahol mindenki boldogulást, kiszámítható és biztos jövőképet talál. Civilként is ezért küzdöttem, és ezt a meglátásomat hangoztathatom most a politikai életen belül is.

hvg.hu: Van olyan romákat érintő probléma, amelynek a képviseletére még ilyen korlátozott mozgástérben is tud konkrét vállalást tenni?  

H. M.: A problémákat – nyilván a civil tapasztalatom miatt is – hosszan tudnám sorolni, de azt látom, hogy mindig a válaszokból van kevesebb. Én most azt vállaltam, hogy elsősorban az oktatás, az egészségügy és a megélhetési válság ügyében próbálok javaslatokat tenni. A romák helyzetét ezekben a kérdésekben sem lehet a többségi társadalométól külön kezelni, de van, hogy célzott programokra van szükség. 

hvg.hu: Tud példát mondani? 

H. M.: A pedagógusok bérrendezése most általában is nagyon aktuális kérdés, de nagyon fontos arról is beszélni, hogy a szegregátumban tanító pedagógusoknak milyen extra kompenzációra volna szükségük. Ilyen jellegű javaslatokat próbálok tenni az árnyékkormánynak.  

hvg.hu: De hogy lesz ezeknek a javaslatoknak a megvalósítására lehetőség a jelenlegi ciklusban? 

H. M.: Nem lehet úgy hozzáállni a változáshoz, hogy a véleményünk csak egy levegőbe kiáltott javaslat, muszáj abban gondolkodni, hogy az ember hosszútávon képes változtatni egy rendszeren. A pedagógusok jelenlegi megmozdulásai jó példa arra, hogyan lehet nyomást gyakorolni a rendszerre. Azt is meg kell mutatnunk, hogy van valós, balos politikai akarat a roma ügy képviseletére, mert ezt az elmúlt harminc év során ritkán láttuk. 

hvg.hu: Ha már itt tartunk, hogyan látja az Orbán-kormány 12 évét a roma ügy szempontjából? 

H. M.: Ha a Fidesz politikájáról beszélünk, akkor nem roma ügyekről van szó, hanem szegénységpolitikáról, és ebben vannak valahol ott romák is, de civilként azt tapasztaltam, hogy ennek az intézményi rendszere kusza. Nem világos, hogy melyik intézmény miért felel. Aztán látjuk például Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos mozgását is: konkrétan az történik, hogy a kormány civileket épít maga köré. Az a cél, hogy a roma vezetőket megvásárolja kilóra a 2024-es választás előtt.  

hvg.hu: Sztojkának kormánybiztosi posztot adtak, ez miért nem tűnik elég erős roma képviseletnek? Súlytalanabb lenne, mint amikor korábbi (vagy leendő) kormányok kértek fel ilyen pozícióra a civil területről érkező romákat?

H. M.: A kormánybiztos dolga az, hogy végrehajtsa a kormány romaügyi elképzeléseit, de a jelenlegi megbízott elsődleges feladata a hatalmi centralizáció, a függőségi viszony fenntartása, erősítése. A kormánybiztos ismeri az államigazgatási rendszert, még a szocialista kormány idején került bele, így tapasztalatból tudja, mi a rendszer gyengesége és erőssége, de végül mindig a politikai akarat győz. A kormányzaton belüli kuszaság, a feladatok tárcák közötti szétszórása a bizonytalanságot tükrözi.

hvg.hu: Mit gondol a közmunkaprogramról? 

H. M.: Azzal hitegették a romákat, hogy a közmunkaprogram majd segít nekik bekerülni a szakképzésbe, illetve, ez csak átmenet a piaci foglalkoztatottsághoz. A valóság az, hogy a közfoglalkoztatottaknak sokkal kevesebb joguk és lehetőségük van, ráadásul függőségi viszonyt alakít ki helyi szinten, amivel a választások idején mindig lehet fenyegetőzni. A közmunkaprogramot hosszútávon ki kellene vezetni, mert nem a legjobb megoldás a romák, a szegények problémáira, de ezt sem lehet egyik pillanatról a másikra felszámolni, rövid távon csak átalakítani lehet. Ha az oktatást megtámogatva elősegítjük azt, hogy a roma fiatalok is részt vegyenek a hosszú távú szakképzésben, akkor már egy rétegnél meg is oldhatjuk a helyzetet. A másik fontos feladat, hogy a közfoglalkoztatottak bérét, juttatását a mindenkori minimálbérhez igazítva rendezzük.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Korábban civilként gyakran húzott párhuzamot az antiszemitizmus, a homofóbia és a romaellenesség között. Lát olyan rendszerszintű összefüggéseket ezek között a társadalmilag sérülékeny csoportok ügyei között, amit közös fellépéssel is lehetne képviselni? 

H. M.: Abszolút. Látjuk azt, hogy hol a migránsok, hol a zsidók, hol a melegek, hol a romák állnak épp a kormány célkeresztjében, és ez nem azon múlik, hogy egy-egy csoportnak milyen a szerepe ma a társadalomban. Egy gyűlöletpolitika és gyűlöletgépezet működik itt az elmúlt 12 évben. Szerintem a kisebbségi csoportok is nagyon jól érzik, hogy lutri, ki lesz a következő bűnbak. 

hvg.hu: Ez a bűnbakképző retorika nem fordítja éppen egymás ellen a különböző csoportokat, úgy, hogy amikor másokat támadnak, akkor fellélegeznek azok, akik nincsenek éppen a célkeresztben? 

H. M.: Általánosításnak tartom azt, hogy a különböző csoportok tagjai örülnének annak, ha mások kárára kerül le róluk a célkereszt. Ráadásul vannak összecsúszások, nem lehet a különböző társadalmilag sérülékeny csoportokat külön kezelni, hiszen az LMBTQ közösségnek is vannak roma tagjai, hogy csak egy példát említsünk. A személyes tapasztalatom azt mondatja velem, hogy az egyes csoportok szolidárisak voltak eddig egymással, tehát az elmúlt 12 év kormányzati gyűlöletpropagandájának annyi „haszna” volt, hogy a társadalmilag sérülékeny csoportok közelebb kerültek egymáshoz, nagyobb szolidaritást mutatnak egymás iránt.