Szinte minden nagy, nyugat-európai városban vannak csomópontok, ahol nemcsak tömegközlekedési vonalak és széles autóutak érnek össze, hanem a közlekedő tömeg és egy zűrösebb városrész is találkozik. Ilyenek a központi pályaudvarok, Londonban a 2-3-as metrózóna határmezsgyéje, vagy Lázár János szerint a Mariahilferstrasse Bécsben.

Budapesten több ilyen csomópont is van, de közülük magasan kiemelkedik a Blaha Lujza tér, amely a belváros kellős közepén rendelkezik a fenti adottságokkal.

A Blaha minősített esete annak, ahogyan az ilyen központok évtizedekig tudnak ellébecolni a pusztulás határán, javarészt azért, mert az emberek nagyon tudatosan kizárólag áthaladásra használják őket. A rossz közbiztonság, a tér háromnegyedét lefedő parkoló, a rendezetlen zöldfelületek miatt köztéri funkciókról álmodni sem lehetett, a járókelők kitaposták az útvonalakat a busz, a metró és a villamos megállói között, a lehető leggyorsabban elhagyva a csomópontot.

Egy ilyen térhez hozzányúlni mindig időszerű, de mindig rizikós – Karácsony Gergely mégis a Lánchíd felújítása mellé a Blahát tűzte a zászlajára mint kulcsprojektet. Bár az engedélyeztetés miatt a munka késve indult, a másfél évesre ígért felújítás 2021 júliusában kezdődött, az elkészült teret pedig pont másfél évvel később, 2022 decemberében, múlt hétvégén adták át.

Átadták a felújított Blaha Lujza teret - fotók

Fák, mikroszobrok, az egykori Nemzeti Színházra utaló ülőalkalmatosságok várják a járókelőket.

Csak a lényegről nem beszélünk

A felújítással kapcsolatos kritikákat három részre lehet osztani.

Egy normális országban arról szólna a legtöbb vita, amelyről jelenleg a legkevesebbet: hogy mi is van a téren. A csomópont a legfontosabbat kipipálja: csomópontként tud funkcionálni, lévén könnyen átjárható, a zöldfelületek nem nehezítik, hanem irányítják a közlekedést, nincsenek parkoló autók, cserébe a Rákóczi úton már a felszínen, zebrán is át lehet kelni – az egyetlen nagy hiányosság, hogy nem épült lift a metróhoz.

Hogy lesz-e köztér is a térből, az egy másik kérdés. Tény: az új Blahát a térkő uralja, és a 89 fa a jelenlegi – télen érthető – kopárságával sem ad neki otthonos melegséget. Nem épült kávézó és szolgáltatóház, pedig a Tarlósból Karácsonyba hajló terveztetés idején volt szó róla. Az egykori Nemzeti Színházra emlékező pár tucat vörös szék aligha lesz piknikhotspot, és az aluljáró is csak új szigetelést kapott. Aki viszont Erzsébet- vagy Madách téri hangulatot álmodott a VII. és a VIII. kerület határára, minden bizonnyal elfelejtette,

hogy a Blaha a felújítás után is Blaha marad.

 

Pont, ahogy a Széll Kálmán tér sem vált hirtelen táncszínpaddá, pedig a Blahánál városbarátabb és érdekesebb átalakítást kapott. A Népszínház utca és környékének leszakadottsága egyébként is adott, a csomópontoknak pedig egyébként is elsősorban funkcionálisnak kell lenniük, és csak másodsorban szépnek. Az Bardóczi Sándor főtájépítész szavaiból kiderült: a két legfontosabb szempont a felújítás tényleges megvalósítása, a fák megóvása és újak betelepítése volt, ezek pedig egyaránt sikerültek, és tavasszal már érdemben is lehet róla beszélni, illetve megvitatni, hogyan tölt fel egy város egy teret élettel, és emeli ki ezáltal a pusztulásból.

A második nagyobb téma, amely már több visszhangot keltett, az a felújítás ára. Az új Blaha 3,68 milliárd forintba került, amelyből 2,68-at a főváros, 1-et pedig az állam biztosított. A kritika lényege, hogy nem csupán abszolút értékben sok az a közel 4 milliárd, amelybe egy első blikkre csak térkövezésből álló felújítás került, hanem 400 millióval több annál, amennyiért Tarlósék tervezték a felújítást a 2019-es vereség előtt, pedig abban több beruházás lett volna.

Bár a fejlesztések egy része valóban hiányos, Budapest minden pénzügyét érdemes a megfelelő kontextusba helyezni: jól hangzik, hogy egymilliárdos állami támogatást kaptak a Blaha Lujza térhez – és ezt a kormányközeli média nem győzi kiemelni –, valójában Tarlós István bukása óta azonban a kormány ott buktatja Budapestet, ahol csak tudja, akár anyagilag is. Elég a Covid alatti iparűzésiadó-csökkentésre vagy parkolódíj-eltörlésre gondolni, de az önkormányzati szolidaritási adó Tarlós ideje óta az ötszörösére nőtt, az őszi kukássztrájk okainak kiindulópontja az FKF-nek járó pénzek állami kukaholding általi visszatartása volt, a BKK finanszírozásából az állam jogszabályilag előírt kötelező része is hiányzik, a maradékhoz szükséges hitelfelvételt pedig nem engedélyezi a kormány. Történik mindez a rezsicsökkentés után, amelynek maradványaiból is kicsúsztak az önkormányzatok, és a rekordinfláció mellett, amelyet figyelembe véve kész csoda, hogy tovább nem drágult a Blaha felújítása. Pedig Magyarországon annak nagy hagyománya van.

A budapestiek a helyzettel tisztában vannak (Karácsony szavazói legalábbis biztosan), s bár nekik is érdekük lett volna a lehetőség szerint faragni a költségeken, a kormányoldali kritikák ezen része aligha nyom a latban. A Blaha átadása óta futószalagszerűen jönnek a kormánysajtóban a "drága és rossz lett a Blaha" hangulatú cikkek, amelyben a pénzügyek mellett hosszan értekeznek arról, hogy az időre befejezett felújításon bekukucskálásuk alapján „hetekig állt a munka”, valamint arról, hogy a Blaha felújítása is hozzájárult a tavaly nyári dugókhoz – jóllehet, arról nem szól a fáma, hogy az elkerülhetetlen közúti forgalomkorlátozásokat a Magyar Autóklubbal közösen dolgozták ki, és a párhuzamos utcákban ez időre megszüntették a forgalomcsillapítást is.

Szombat óta azonban nem a városépítészet, és nem is a költségek voltak a legtöbbször emlegetett részei a felújításnak,

hanem egy nyilvános mosdó.

A budigate azzal kezdődött, hogy az átadás másnapján a Fidesz–KDNP fővárosi frakcióját vezető Wintermantel Zsolt azt nyilatkozta az Origónak, hogy a tervekből teljesen kimaradtak a nyilvános mosdók (na meg azt, hogy Karácsony dilettáns, és az egész tér úgy ahogy van, rossz). Erre hétfőn Karácsony kiment a térre, és finoman emlékeztette Wintermantelt a gondolkodik-beszél cselekvéssor helyes sorrendjére, a Blaha Lujza tér szélén ugyanis már a felavatáskor ott állt egy automata közvécé. A főpolgármester készített vele egy szelfit, feltöltötte a Facebookra, és leírta: hamarosan üzembe fogják helyezni.

5 órával később már megint a WC volt a téma a kormányközeli sajtóban – ennyi idő kellett Bohár Dániel Megafon-influenszernek, hogy kiérjen a térre, és megpróbáljon bedobni egy 200 forintost a beléptetőbe, majd konstatálni, hogy az üzembe nem helyezett mosdó valóban nincs üzembe helyezve. A játékba pedig még mellékágról a Telex is beszállt, akik hosszan kivizsgálták, miért nem ingyenes a Blaha Lujza tér új közvécéje, hiszen így a „hajléktalanok és a szegények továbbra is az utcán fogják elvégezni a dolgukat”, és a „fővárosnak amúgy a fizetős vécék is veszteségesek, akkor meg miért nincs ingyen”. A fővárosi válasz nyilván az volt, hogy a 250 forintos beugró segít hosszabb ideig rendben tartani a mosdó állapotát, de ha eggyel hátrébb lépünk, jól látszik:

ameddig a Blaháról leginkább a budigate kering a köztudatban, Karácsony jó pozícióban van.

Kampánynyitó

Az önkormányzati és EP-választások egy időpontra helyezése miatt gyakorlatilag pontosan másfél évre vagyunk a 2024-es vokstól, amely eldönt(het)i Karácsony Gergely sorsát főpolgármesterként.

A zárójeles részre alapvetően nem lenne szükség, de Magyarországról van szó, ahol az ellenzék az április 3-i katasztrófa után teljes erejével azon dolgozik, hogy a kezében maradt maradék hatalmat is feláldozza a belharcokban. Normális esetben nem lenne kérdés, hogy a 2019-ben közös jelöltként sikert arató, és azóta a kormányzati sanyargatás ellenére is a felszínen maradó Karácsony mögé állnak be az ellenzékiek egy újabb ciklusra – 10 év alatt már jelentős beruházásokat lehetne végbe vinni, például egy olyan, zöldebb Budapest alapjait lehetne lefektetni, amelyet egy következő Városháza ha akarna, sem tudna visszafordítani.

Ehelyett most ott tartunk, hogy a budapesti DK-t jelenleg Gyurcsány Ferenc irányítja, aki „erős DK-t akar Budapesten”, és „nem tekinti automatikusnak Karácsony újraindulását”. A gyakorlatban a DK és a Momentum már korábban egymásnak ment a Városházán, Gyurcsány pártja szerdán pedig a Fidesszel vállvetve, hangosan kritizálta a 2023-as költségvetési terveket – bár ellene végül nem szavazott. Karácsony mindenesetre úgy készül, az egykori összellenzéki pártok mind őt fogják támogatni 2024-ben, amit egyébként bonyolít, hogy eközben más településeken ennyire sem tűnik valószínűnek az összefogás, ráadásul az EP-választáson mindenképp egymás ellen indulnak a pártok (éppen ezért is helyezte át egy napra a kettőt a kormány).

Jelenleg ráadásul úgy fest, nagyobb harc lesz a belső, mint a külső: a Medián november végi felmérése szerint Karácsony bármely fideszes jelölthöz képest 20 százalékpont előnyben lenne a biztos szavazók körében. Budapesten továbbra is kiemelkedő az ellenzék (vagyis inkább az ellenzékiség): áprilisban mindössze egy választókerületet buktak el (azt is 400 szavazattal), a Medián szerint pedig 11 százalékpontos előnyük van a biztos szavazók körében, és minél jobban igyekszik a kormány megnehezíteni a budapestiek életét (akár pénzvisszatartással, akár népszerűtlen beruházásokkal, mint pl. az atlétikai stadion vagy a Fudan Egyetem), annál inkább maga alatt vágja a fát.

Medián: Budapesten vezet az ellenzék, és simán nyerne Karácsony

Ha most hétvégén lenne a főpolgármester-választás, Karácsony Gergelyre a választók 51 százaléka szavazna.

Az, hogy átadták a Blaha Lujza teret, és pénteken részlegesen, fél éven belül pedig teljesen a Lánchidat is, tekinthető a kampányidőszak kezdetének. A következő másfél évben Karácsonynak meg kell mutatnia, hogy elkészülnek a beígért beruházások, és a gazdasági nyomás ellenére is talpon tud maradni a város. A 2023-as költségvetésben a válság és a hiányzó források miatt nem számoltak új beruházásokkal – azok legközelebb 2024-ben jöhetnek, pont a választások előtt, ahogy az megszokott. Eközben jövőre jön Budapest 150. születésnapja is, amely ha nem is millenniumi méretű ünnepségekkel, de segíthet összerántani a várost és imázst építeni a városvezetésnek, nyáron pedig végbevihet olyan szerelemprojekteket is Karácsony, mint a rakpart autómentesítése – már ha ezt tartja kifizetődőnek.

A Fidesznek nem marad más a kezében, mint remélni, hogy Budapest kifut a pénzből (amelynek a végén nagy kegyesen megsegíthetné az állam), a lejáratóakciók szemmel láthatóan nem találnak táptalajra a fővárosban. Erről árulkodik többek között az is, hogy a Karácsony-ellenes propaganda egyébként sem csak a budapestieknek szól: bármely megyei lap weboldalán találkozni lehet Karácsony dilettanizmusát taglaló cikkekkel egy budapesti köztér felújításával kapcsolatban.

A következő másfél év kérdése Karácsony szemszögéből tehát az, hogy tudja-e a szűk keretek között mozogva átláthatóan és megbízhatóan teljesíteni a vállalásait, és mindeközben maga mögött tartani azokat ellenzéki pártokat, akikkel a legkevésbé sem érdemes összemosnia magát. A feladat nem könnyű, de az biztos:

ameddig a budapesti fejlesztéseknél vécéméretű problémák vannak a címlapon, addig jó esélyekkel indul.