A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott találkozó első felében összesen húsz rövid felszólalás hangzott el, az iskolaigazgatók és tanárok 3-3 percet kaptak arra, hogy követeléseikről, problémáikról beszéljenek. Egy pedagógus úgy értékelte, 11-en ütöttek meg kritikus hangnemet, 8-an alapvetően elégedettek voltak a rendszerrel, egy iskola képviselője pedig abszolút vegyes érzelmekkel érkezett.

Azt már a konzultáció közben kiszivárgott információkból is lehetett tudni, hogy nagy volt a különbség a budapesti és vidéki intézmények hozzáállásában, ugyanis az átállás, amely során az iskolák az önkormányzatoktól az államilag irányított tankerületekhez kerültek, sokkal gördülékenyebben zajlott és jobb eredményt hozott a fővároson kívül. Miközben a váltás – több pedagógus és igazgató szerint – visszalépés volt a fenntartóval való együttműködésben, anyagi kérdésekben és felszereltségben is, sok vidéki iskolának biztosabb anyagi hátteret és több fejlesztést biztosít a Klebelsberg Központ, mint az önkormányzatok tudtak korábban.

Konzultált a tanárokkal a belügy, a vidéki iskolák elégedettek a tankerületekkel, a fővárosiak kevésbé

Reggeli tudósításunkban látható, ahogy az oktatásirányítás szereplői megérkeznek a konzultációra, Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár autója a felvételen 13:57-kor tűnt fel, őt követte Rétvári Bence, a Belügyminisztérium miniszterhelyettese 23:35-kor, Pintér Sándor pedig 47:58-kor futott be: December 16-ra, péntekre szervezett szakmai egyeztetést a pedagógusokkal a Belügyminisztérium köznevelési államtitkársága, amire az iskolaigazgatók és tanárok mellett a szakszervezetek képviselőit és tankerületi vezetőket is meghívtak.

Nem a bérrendezés szükségessége, hanem a tanárok és diákok túlterheltsége volt a legfontosabb követelés, ami az iskolák részéről megfogalmazódott. Az őszi megmozdulások során megfogalmazott kilenc pontot részletesebben is ismertették az oktatási kormányzattal – már amennyire ezt három percben meg tudták tenni. Említették az életpályamodell felülvizsgálatát, mert azt jelenlegi formájában működésképtelennek tartják, a szabad tankönyvválasztást, és azt is, hogy több pénzt és energiát kéne fordítani tehetséggondozásra. Egy tanártól úgy tudjuk, többen is felrótták a belügyminiszternek, hogy a pénteki volt az első kommunikációs kísérlet, miközben hónapok óta kérik, üljön le velük tárgyalni. Ettől függetlenül örültek neki, hogy végre sor került erre.

Még az ebédszünet előtt felszólalt Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke is, aki elismerte a problémák egy részét, de próbálta tompítani a kormány felé megfogalmazott kritikák élét. Egyik forrásunk nem gondolja, hogy a NPK a tanárok érdekeit képviselné, érdemi ráhatása az oktatás irányítására pedig nincs, így nem teljesen érti, milyen szerepe volt a találkozón.

Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke

Túry Gergely

"Az egyeztetés szünet utáni, második része traumatizáló volt, nem tudok mást mondani" – nyilatkozta egy tanár, akit leginkább Maruzsa Zoltán és Pintér Sándor stílusa háborított fel, ezen még az utóbbi gyakori vicceskedő megjegyzései se segítettek. Elmondása szerint mindketten fölényesen és lekezelően szóltak a meghívottakhoz, a belügyminisztert egy joviális nagypapához hasonlította.

A konzultációra érkező politikusokat a reggeli közvetítésünkben láthatják:

Először Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ igazgatója mondott beszédet, amiben elismerte a kritikák egy részét, a legnagyobb hangsúlyt a bérrendezést szükségességére fektette. Hosszan beszélt arról, hogy az elmúlt években komoly átcsoportosítás bent végbe a költségvetésben, kisiskolák felzárkóztatására és felújításokra szántak több forrást. Egy fővárosi gimnázium tanára lapunknak azt mondta, ugyan erre nincsen rálátása, de vidéki kollégái is beszéltek erről, és – bár Hajnalban nem bízik meg feltétlenül – tanártársainak el tudja ezt hinni. Elhangzott az is, hogy a Klebelsberg Központ tiszteletben tartja az igazgatók autonómiáját és Hajnal a túlóradíjak korábbi emelésével is büszkélkedett, erről egy pedagógus annyit mondott, a gyakorlatban nem érzékeli, hogy jobb lenne a helyzet. Az igazgató belátta, komoly probléma, hogy természettudományos szakokra kevesen jelentkeznek, ez oda vezethető vissza, hogy a gyerekek már az iskolában sem szeretik ezeket a tárgyakat, ezért gondolkodnak azon, hogy a hetedik és nyolcadik osztályban a természettudományok élményalapúbb oktatásra lenne szükség, ám ezt nem fejtette ki hosszabban.

Maruzsa Zoltán felsorolta azokat a területeket, amelyet problémásnak tart: bérrendezés, tanárhiány, tankerületek működése, autonómiakövetelések és az infrastruktúra hiányosságai. Nem gondolja, hogy rossz lenne a hazai oktatás színvonala, ő ugyanis nem látja a beszakadási pontot a statisztikákban.

Maruzsa Zoltán

Veres Viktor

"Nem akarunk olyan rendszert, mint amilyet a világ oktatási élbolyában lévő országokban látunk" – idézte az államtitkárt egy forrásunk, mint elmondta, példaként Dél-Kora és Szingapúr is elhangzott, a közönség pedig nagyon megrökönyödött a kijelentésen. Maruzsa úgy számolt, Magyarországon kevesebb diák esik egy tanárra, mint Nyugaton, de ezt egy általunk megkérdezett tanár sem értette, az ő tapasztalataik ugyanis épp ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. Egyikük arra a konklúzióra jutott, hogy a magyar iskolák többféle tantárgyat oktatnak, emiatt lehet, hogy több tanárt alkalmaznak, de többségük így is 36 fős osztályokban tanít. Földrajzórát például hetente kétszer tartanak a diákoknak, így ahhoz, hogy meglegyen a tanár minimálisan előírt 22 órája, 10-12 osztályban kell tanítania, az összesen 400 gyereket jelent.

Úgy tudjuk, Maruzsa elmondta a megszokott kormányzati paneleket, például azt, hogy a pedagógusok bére 2030-ra eléri a diplomás átlagbér 80%-át, és elmondta, felmerült egy teljesítményalapú bérezési rendszer kialakítása. "2030 nagyon-nagyon messze van, az pedig nem derült ki, hogy ezt a teljesítményt miben, hogyan tervezik mérni" – mondta egy történelem szakos tanár.

A Nemzeti Alaptantervet érintő kritikákról azt mondta, szilárd alapkőre van szükség, nincs olyan ország, ahol mindenki teljesen elégedett lenne a központi elvárásokkal. Hajnal Gabriellához hasonlóan ő is megemlítette az elmúlt időszak beruházásait és azt is, hogy a szakmai irányítást az igazgatók kezében hagyják, ezt több tanár is szkeptikusan fogadta, úgy nyilatkoztak, a fenntartóknak nem kell konkrétan beleszólniuk az igazgatók munkájába, épp elég kárt tudnak okozni azzal, hogy nem biztosítják a lehetőséget arra, hogy az intézményvezetők csinálják, amit akarnak.

Freudi elszólással indította beszédét Pintér Sándor, ugyanis azt mondta, eligazítást tartani érkezett, majd jót nevetett magán a szerencsétlen szóhasználat miatt. A miniszter hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát, amit többen is morajlással kommentáltak, ugyanis eddig éppen ő nem állt szóba a tanárokkal. Pintér későbbi megjegyzéseit még inkább a szívükre vették sokan, olyan érzésük volt nekik, hogy Pintér csak azért hívta össze a találkozót, hogy leteremtse őket. A belügyminiszter szerint ugyanis ha a tanárok szerint valóban vannak gondok és nem elég magas színvonalú, az oktatás – amit többek között az idegen nyelven beszélők alacsony számával, a digitális műveltség hiányával és a hazai egyetemek minőségével szoktak gyakran indokolni –, az a tanárok hibája, mert bizonyára nem tanítanak elég jól. Mindeközben a tanárok hónapok, de inkább évek óta hangoztatják, hogy az oktatás elmaradott körülményei miatt nem tudnak a kívánt színvonalon tanítani.

Veres Viktor

A miniszter beszélt a tanároknak szánt kérdőíves felmérés eredményeiről, amelyet kifejezetten kevesen töltötték ki – egyesek szerint azért, mert a nemzeti konzultációhoz hasonlóan itt is félrevezető kérdések voltak, amelyekre nem lehetett jó választ adni. Pintér megkérdezte a tanárokat, hogy ha tényleg olyan sok problémájuk van, miért nem jelezték azt többen a kérdőívben, egy jelenlévő szerint itt többen bekiabálással jelezték, hogy miért, de ezt már a miniszter nem méltatta válaszra. Úgy gondolja, az, hogy a pedagógusoknak nincs idejük felkészülni az órájukra, nem a túlterheltség miatt van, hanem amiatt, hogy sokan – állítása szerint 170 ezren – másodállást vállalnak. Megemlítette, hogy a budapesti elitgimnáziumok diákjai 18%-ban külföldi egyetemeken tanulnak tovább, amiről szintén a tanárok tehetnek, ugyanis nem hazaszeretetre nevelik őket. Egy forrásunk ehhez azt a kommentárt fűzte, hogy egy kritikusan gondolkodó, nyitott szellemű fiatal ebben az országban nem tud megmaradni, ezért mennek el ennyien.

A lapunknak nyilatkozó résztvevők többsége nagyjából azt kapta a találkozótól, amit várt. Miközben sokan reménykedtek, hogy végre érdemi párbeszéd kezdődik a kormány és az oktatás szereplői között, nem lepődtek meg azon, hogy ismét csak az eddig megszokott, jól bevett szólamokat hallhatták – ezúttal személyesen. Az NKE nagytermében kialakult hangulatról egy forrásunk azt mondta, nem is az elhangzottak, hanem Maruzsa és Pintér stílusa írta le azt legjobban. A lekezelő kommenteket és a tanárok hibáztatását ugyanis elkeserítőnek tartja és a találkozó csak megerősítette abban, amitől eddig is félt: hogy ebben az országban nincs jövője annak, hogy valaki tanár legyen, el kell hagyni a pályát, nem maradt más választás.