Még most is megvan a kulcsom a lakásához, de nem jártam a lakásán öt éve

– ezt vallotta a bíróságon kedden Sz. Kálmán, Schadl György egykori bizalmi embere. Sz. Kálmánt tanúként idézte be a bíróság, belőle annak ellenére sem lett vádlott a korrupciós ügyben, hogy ő maga is elismerte: mozgatott Schadl kérésére pénzeket. Viszonyát Schadllel ő maga mondta bizalminak, ezt példázta azzal, hogy a mai napig megvan a kulcsa a végrehajtói kar egykori elnökének lakásához.

Azt mondta, többször is előfordult, hogy másnapi teendőit nem a budaörsi irodában beszélték meg a munkaidő végén, „hanem mondjuk este nyolckor a lakásán”. A lakáshoz pedig nem véletlenül volt kulcsa: bizalmi emberként volt olyan, hogy be kellett mennie valamit elintézni.

A férfi nem csak Schadl budaörsi irodájában dolgozott, be volt jelentve abban a fonyódi végrehajtói irodában is, ahonnan a vád szerint N. Gábor végrehajtó fizetett kinevezéséért Schald Györgynek. Ezt az ügy előkészítő ülésén egyébként N. Gábor is beismerte.

Schadl György a tágyalásra érkezik

Reviczky Zsolt

Sz. Kálmán azt mondta, „változatos módokon” kapott pénzt szállításra Schadltől. Volt, hogy a kar egykori elnöke az irodában adott át neki „zsebből”, de olyan is, hogy „a lakásán félmilliót”. Sz. Kálmán pedig bizalmi emberként arról is tudott, hogy Schadl az új végrehajtóknak is adott kölcsönöket. Vallomásának a kölcsönökről szóló része egybevág Schadl György védekezésével is, aki arra építette fel saját ártatlanságát, hogy csupán kölcsönöket nyújtott, amiket visszafizettek neki.

Sz. Kálmán pedig tudott a pénzmozgásokról, hiszen részt is vett benne, ő is fuvarozott összegeket. Biztosra állította, hogy a fonyódi N. Gábor, a bűnösségét korábban szintén elismerő M. Eszter és O. Ákos, valamint a szigetszentmiklósi F. Miklós, sőt, a monori Sz. Balázs végrehajtók is kaptak kölcsönöket. Elmondása szerint Schadl több embernek is adott kölcsönöket, de több nevet nem tudott felsorolni, mert „közismert vagyok arról, hogy rossz a névmemóriám”.

Végül a bíró többszöri visszakérdezése után Sz. elárulta, hogy segített Schadl György az ügyben szintén vádlott feleségének gödöllői irodájában is.

Sz. Kálmán amúgy az ügy egészének szempontjából nem túl lényeges vallomása egy ponton vált igazán érdekessé. Akkor, amikor Schadl ügyvédjének, Morvai Attilának kérdésére elárulta: ha pénzt vett ki, vagy rakott a páncélszekrénybe, a már sokszor emlegetett Excel-táblázatokhoz nem nyúlt, hanem egy cetlin jelezte F. Viviennek, az ügy későbbi koronatanújának, hogy milyen alapon mozgatta a pénzt.

Saját vallomása szerint pedig a cetlire azt írta, hogy „Gyuri”, vagy hogy „dr. S. Gy.”, vagy azt, hogy „v.p.”.

Sz. Kálmán viszont állítja: a „v.p.” nem az ügy másodrendű vádlottját, Völner Pált jelenti, hanem a „vizes projektet”. Szerinte ugyanis Schadl „képes volt mindent, akár egy ebédet is projektnek nevezni”. Arról, hogy mit jelent a Schadl-ügyben a tanú által is emlegetett vizes projekt, itt írtunk bővebben. Sz. szerint az is bizonyítja, hogy nem Völner Pált jelölte a rövidítés, hogy ő a neveket mindig nagy betűvel kezdi, „ahogy illik”, így ha Völnerre utalt volna, nagy betűkkel írta volna monogramját.

Völner Pál a Schadl György ügy tárgyalásán

Reviczky Zsolt

Sz. Kálmán állította:

„Völner Pálnak soha egyetlenegy fillért nem vittem. Én életemben nem találkoztam vele, életemben itt láttam őt először”.

Sőt, hosszú, elnyújtott nemmel válaszolt Morvainak arra a kérdésére is, hogy utalt-e előtte Schadl valaha arra, hogy Völner „a zsebében lenne”. Az viszont már a nyomozati iratokból kiderült, hogy Sz. tudott arról, hogy Schadl és Völner között van kapcsolat, hiszen többször is előfordult, hogy ő emlékeztette Schadlt: találkozója lesz az Igazságügyi Minisztérium államtitkárával.

A tanú elmondása szerint Schadl a „barátunk” kifejezést sokszor használta, őt is többször így mutatta be, közös baráti körük tagjaira hivatkozott így. „Ezt nem értettem, miért, de R. Róberttel rendszeresen úgy hívták egymást, hogy Gazdám” – mondta a tanú. R. Róbert és Schadl György között Sz. Kálmán szerint nem volt alá-fölé rendeltségi viszony. Sőt: olyannyira jóban voltak, hogy volt olyan is, amikor

Sz. és Schadl közösen azért autóztak le Kecskemétre, hogy Schadl felpróbálhassa zakóját, amelyet R. Róbert szabója készített neki.

A férfi bizalmi pozícióját jól jelzi, hogy elmondása szerint volt olyan, amikor Schadl odaadta neki a bankkártyáját, hogy vegyen le róla pénzt. A végrehajtói kar volt elnökének elmondása szerint csak ilyen alkalmakkor vitt pénzt. Nem kérdezte, mire kell, Schadl pedig nem mondta meg neki soha. Annyit azonban elárult, hogy

„Schadl úr rendkívül szereti az autókat, meg a Nutellát is.”

Sz. Kálmán még a korrupciós botrány kirobbanása előtt elhagyta a budaörsi végrehajtói irodát. Fonyódon folytatta, feladatait pedig két ember vette át. Egyikük M. Viktor, Schadl sofőrje és bizalmi embere, a másik pedig, aki a pénzügyek kezelését vitte, F. Vivien koronatanú. Utóbbi munkáját R. Róbert kemény kritikával illette a bíróságon. Szerinte „ha egy működő vállalkozás pénzügyeit így vezetik, akkor ott baj van. Ha fekete dolgok vannak, akkor is baj van.” R. szerint Schadl nem látta azokat a táblázatokat, amiket F. Vivien vezetett, mert ha látta volna,

„akkor infarktust kapott volna. Legalábbis remélem.”

F. Vivien szerepe a budaörsi végrehajtói irodában Schadl György kérdéseire is szóba került. Sz. Kálmán arról beszélt, hogy erőteljes személyiségnek ismerte őt meg, olyan is előfordult, hogy Schadl irodájából kifelé tartva még vissza is ordibált főnökének „nyomdafestéket nem tűrő” szövegeket. „Sem a főnökömmel, sem a barátommal nem beszélnék így” – véleményezte F. Vivient Sz. Kálmán. Azt is mondta, hogy F. Vivien rendszeresen hárította a felelősséget, amikor Schadl „lecseszést” tartott az irodában.

Sz. Kálmán állította: felmerült benne a gyanú, hogy F. Vivien nem vezeti precízen az iroda költségvetését. Ezt jelezte Schadlnek is, aki elhajtotta, nem érdekelte a probléma. Sz. Kálmán Schadl kérdéseire azt mondta, kizárt, hogy a végrehajtói kar korábbi feje „barátunkként” hivatkozott volna arra a Völner Pálra akár neki, akár F. Viviennek, akivel egyikük sem találkozott.

Az ügyészség által Schadl György ellen megfogalmazott vádak jelentős részének alapját F. Vivien az ügy koronatanújaként tett vallomása adja. Így Schadlnek fokozottan érdekében áll, hogy a bíróság előtt hiteltelenítse őt. F. Vivien azonban Schadl keresztkérdései nélkül is rendkívül gyengén szerepelt a bíróságon, erről itt írtunk bővebben. Schadl szerint fontos különbséget tenni aközött, hogy valaki az ő bizalmasa-e, vagy pusztán bizalmi munkakörben dolgozott nála. Sz. Kálmán kérdésére azt mondta, F. Vivien pénzügyesként bizalmi munkakörben dolgozott. Majd arról kezdett beszélni, hogy ő bizalmi emberként Schadl esküvőjén közel ült a főasztalhoz, míg F. Vivien távol ült.

A tárgyalás egy pontján Schadl és Bakos Orsolya ügyész közt vita alakult ki. Az ügyész ugyanis kikérte magának, hogy Schadl arra célozgat: az ügyészség részéről bűncselekményt követtek el a nyomozás során, amikor nyomást gyakoroltak F. Vivienre. „Ha ilyenről tudnak, tegyenek feljelentést” – mondta Bakos, mire Schadl gyorsan visszakozott és azt mondta, ő nem vádolt soha senkit bűncselekménnyel, pusztán F. Vivien vallomásaiból idézett.

Sz. Kálmánt a bíróság egyszer már meghallgatta, az pedig már a nyomozati iratokból kiderült, hogy pénzeket mozgathatott. Ennek ellenére ő nem, csupán utódja, M. Viktor, Schadl későbbi embere került a vádlottak padjára.

(Címlapképünkön Schadl György látható a mai tárgyaláson. Fotó: Reviczky Zsolt)