Sulyokkal már negyedszerre fut neki az ellenzék egy államfő leváltásának, de mire lenne szükség ehhez?
Magyarországon még sosem alkalmazott, az amerikai elnökök impeachmentjéhez hasonló jogi eljárással mozdítaná el a DK Sulyok Tamást, mert Gyurcsányék szerint méltatlanná vált az államfői tisztségre. Ezt két körben bizonyítani is kell, és sok múlik a kétharmados többségen. A téma már a péntek esti rendkívüli parlamenti ülés napirendjén is szerepel. Az eljárás Schmitt Pálnál, Áder Jánosnál és Novák Katalinnál is felvetődött, de sosem vitték végig.
Legalább három ponton elbukhat Sulyok Tamás köztársasági elnöknek az államfői tisztségtől való megfosztására irányuló eljárás, amit a Demokratikus Koalíció (DK) kezdeményezett, de így is ők jutottak a legmesszebb egy ilyen eljárással az elmúlt 13 évben, pedig már negyedszerre próbálkozik vele az ellenzék. A kérdéses eljárás már a péntek este 20 órakor kezdődő rendkívüli parlamenti ülés napirendjén is szerepel, de előre tudható, hogy a tárgyalásáig nem jutnak el – hogy miért biztos ez, arról majd később.
Inkább morális, mint jogi alapon
Az államfő közjogi felelősségre vonásának, így a leváltásának lehetősége 2012 óta az Alaptörvényben létező jogi kategória. Ilyen, az elnöki tisztségtől megfosztási eljárást kezdeményezett most a DK Sulyok Tamás ellen, aki az ellenzéki párt olvasatában azért vált méltatlanná, mert állításuk szerint még évtizedekkel ezelőtt, ügyvédként „földmutyihoz” asszisztált.
Dobrev Klára, a DK EP-képviselője ezt azzal indokolta, hogy szerinte Sulyok „a csongrádi földmaffia tagja volt”, mivel a 2000-es évek elején ügyvédként ellenjegyzett olyan szerződéseket, amelyek révén strómanokon keresztül külföldi tulajdonba kerülhetett volna több mint száz hektár termőföld.
Az államfő hivatala is reagált a vádakra, és azt írták, Sulyok ügyvédi tevékenysége során mindenben a hatályos jogszabályoknak és ügyvédi esküjének megfelelően járt el, nincs takargatnivalója. Az ügyet a Dobrev által átadott iratok alapján az ügyészség is vizsgálja, ám valószínű, ha történt is bűncselekmény, az már régen elévült.
Akárhogy is, az ügyben az államfő morális felelősségét minimum felvető DK-nak a megfosztási eljárás az egyetlen lehetősége az elnök „visszahívására”, hiszen egyébként a tisztségét csak akkor veszti el, ha meghal, lemond, lejár a mandátuma, 90 napon túl nem tudja ellátni a hivatalát, vagy valamilyen összeférhetetlenség merül fel nála.
Egy oka lehet, jól meg kell indokolni
Az Alaptörvény kimondja, hogy „a köztársasági elnök ellen büntetőeljárást csak megbízatásának megszűnése után lehet indítani”, de itt most nem is ez a lényeg. Hanem az a rész, miszerint megbízatása megszűnik „a köztársasági elnöki tisztségtől való megfosztással” – ez az eljárás a magyar „impeachment”.
A megfosztási eljárás úgy indul, hogy azt az országgyűlési képviselők egyötöde – ami legalább 40 fő – írásban kezdeményezi. Az aláírásokat össze is szedte a DK, és május 28-án benyújtották az indítványt, rajta 15 DK-s, 1 DK-ba belépett, de a parlamentben független, 8 momentumos, 4 LMP-s, 8 jobbikos, 6 párbeszédes, 9 MSZP-s szignóval, vagyis az előírtnál jóval több, összesen 51 aláírással. (A Mi Hazánk nem csatlakozott a kezdeményezéshez, de csütörtökön közleményben szólították fel lemondásra az államfőt.)
Akármire hivatkozva nem lehet persze megfosztási eljárást kezdeményezni, erre az Alaptörvény szerint mindössze két esetben van lehetőség: ha a köztársasági elnök „az Alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsértette”.
Sulyoknál nyilvánvaló, hogy a DK által citált eset nem az államfői tisztség gyakorlásával összefüggésben történt törvénysértés, hiszen bő 20 évvel az államfővé választása előtti történetről van szó. Vagyis az ellenzéki kezdeményezőknek azt kell bizonyítaniuk, hogy Sulyok annak idején ügyvédként szándékosan megsértette az Alaptörvényt. (Illetve akkor még az Alkotmányt, amelyben egyébként gyakorlatilag szó szerint szerepelt a fentebb idézett pont.)
Az ellenzéki képviselők indítványa ki is fejti, Sulyok ott sérthette meg az Alaptörvényt, hogy az kimondja: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld (…) a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
Íme az indítvány szövege:
Az indítvány emellett felveti a gyanúját annak is, hogy Sulyok megsérthette az akkor hatályos, 1994-es földtörvényt, és talán még az Alkotmánybíróságról szóló 2011-es törvény összeférhetetlenségi szabályait is. Ezek már elévülhettek, bár ezt az ügyészség még vizsgálja, viszont büntetőeljárás úgysem indítható hivatali idejében államfő ellen.
Milyen a magyar „impeachment”?
A megfosztási eljárás tehát a fenti indítvány benyújtása után még nagyon az elején tart. Az Országgyűlés működését leíró házszabályi rendelkezések szerint a következő lépés, hogy – elvileg 30 napon belül – a házelnöknek az indítványt továbbítania kell az illetékes szakbizottsághoz, amely az igazságügyi bizottság, hogy az első körben megtárgyalja.
Valójában ebben a bizottságban dől el, elindul-e az egész eljárás. A bizottság ugyanis a nyilvánosság kizárásával, zárt ülésen azt vizsgálja, megfelel-e a kezdeményezés a formai feltételeknek, vagyis az Alaptörvényben előírtak szerint elindulhat-e a folyamat. Ez az első olyan pont, ahol
elbukhat a kezdeményezés, ha a kormánypárti többségű testületben úgy ítélik meg, hogy az indítvány „formai hibás”.
Az igazságügyi bizottság ezután határozati javaslatot nyújt be az Országgyűlésnek, amelynek plenáris ülésén ismertetik, hogy a vizsgálatuk alapján megindulhat-e az eljárás vagy sem, és az államfő maga is hozzászólhat 5 percben. Ezután az Országgyűlés a határozati javaslatról vita nélkül dönt, méghozzá titkos szavazással. Ez is egy pont, ahol
ismét elbukhat az ellenzéki javaslat, hiszen a megfosztási eljárás megindításához a képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Érdekesség, hogy a május 31-ére, péntekre az ellenzék kezdeményezésére összehívott rendkívüli parlamenti ülés napirendjén úgy szerepel a megfosztási eljárásról való szavazás, hogy az ahhoz előzetesen szükséges igazságügyi bizottsági ülést nem tartották meg, így határozati javaslatot sem hoztak, amiről formálisan szavazni lehetne.
Ennek a jogi anomáliának az oka a hvg.hu információi szerint egyszerű: a kormánypárti többségű bizottság ülését azért nem hívták össze eddig, és nem is fogják összehívni a péntek este 8 órára meghirdetett plenáris ülésig, mert a Fidesz–KDNP – ahogy azt előre jelezték is – bojkottálja az ülést, nem vesz részt rajta, így
a határozatképtelenség miatt tudható, hogy el sem juthatnak a napirendi pont tárgyalásáig, tehát a Fidesz nem is tartotta szükségesnek lefutni az előírt jogi köröket.
Legutóbb idén február 5-én ugyanez volt a helyzet: akkor az ellenzék a svéd NATO-csatlakozás mellett az életvégi döntésekről és az akkugyárakról kezdeményezett rendkívüli ülést, de a Fidesz–KDNP távolmaradása miatt az is határozatképtelen volt. Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálását már tavaly nyáron is így akarta kikényszeríteni az ellenzék a kétharmados többségtől, de akkor sem sikerült. Sőt, az akkugyárak ügyében is volt már ellenzéki kezdeményezésű rendkívüli parlamenti ülés tavaly februárban, aminek ugyanez lett a vége.
Összességében a most péntekivel együtt ez lesz az ellenzék tizenkilencedik hasonló kudarca 2010 óta.
A döntés tehát halogatható, de nem a végtelenségig. A kormánypártok június végéig nyertek időt, az igazságügyi bizottságban ráérnek addig tárgyalni és dönteni. A parlament rendes ülést legközelebb csak a június 9-i EP- és önkormányzati választás másnapján tart, és a tavaszi ülésszak június 12-én véget is ér, így a Fidesz „gyermekvédelmi” törvényéhez hasonlóan ez a téma is az utolsó pillanatra maradhat.
Új, ismeretlen szerepben a bírák
A parlamenti szavazás után a folyamat újabb lépcsője következik. Feltéve, hogy az indítványt rendben találta az igazságügyi bizottság, és az eljárás megindítását célzó határozati javaslatot az Országgyűlés kétharmados többséggel meg is szavazta, az ügy az Alkotmánybíróság elé kerül. Az ügy ezen pontján fontos részlet, hogy
az Országgyűlés határozatának meghozatalától kezdődően a megfosztási eljárás befejezéséig a köztársasági elnök nem gyakorolhatja hatásköreit.
Az eljárás érdemi részét ugyanis ez a testület folytatja le, vagyis Sulyok esetében magát a döntést annak a grémiumnak kell majd kimondania, amelynek államfővé választás előtt maga is a tagja, sőt az elnöke is volt. Ettől még elfogulatlanul kell döntést hozniuk, a jogszabályok szerint „soron kívül”, bár ehhez nincs konkrét határidő rendelve.
A megfosztási eljárásban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vonatkozó jogi elemzése szerint az Alkotmánybíróságnak elsőként azt kell vizsgálnia, hogy az eljárás kezdeményezése és megindítása szabályos volt-e, ez az úgynevezett „befogadási eljárási” rész. Ha minden szabályos volt, következik az érdemi megfosztási eljárás.
Ez egy különleges eljárás, ugyanis az Alkotmánybíróság minden más esetben csak iratok alapján dolgozik, törvényszövegek alapján jogértelmezési döntést hoz. Vagyis nem nyomoz, nem hallgat meg szereplőket, a megfosztási eljárásban azonban bizonyítékokat kell feltárnia, és a köztársasági elnököt kötelezően meg kell hallgatnia.
Ebben a kivételes esetben, ebben a speciális hatáskörében az Alkotmánybíróság nem alkotmányossági felülvizsgálatot folytat, nem azt vizsgálja, hogy egy törvény, ítélet alkotmányos-e, hanem ők maguk hoznak egy döntést, mégpedig „a jelen lévő tagok kétharmadának szavazatával”. Ez a szavazás tehát
egy újabb pont, ahol harmadszorra is elbukhat az ellenzéki javaslat az államfő „visszahívásáról”.
Érdekes, hogy a törvény nem szabályozza azt, amikor sem a „felmentésnek”, sem az „elítélésnek” nincs kétharmados támogatottsága. Ráadásul, még ha a testület meg is állapítja a folyamat során az államfő közjogi felelősségét, nem köteles megfosztani a tisztségétől, mert ez mérlegelés kérdése, amit a kétharmados szavazás követ.
Fontos, hogy az Alkotmánybíróság eljárásában a kapcsolódó bűncselekménygyanú ügyében ítéletet nem hoz. Vagyis: ha az államfő törvényt sért, és emiatt a testület megfosztja a tisztségétől, attól még csak bíróság ítélheti el külön eljárásban, és akár fel is mentheti. Ez fordítva is igaz: ha az Alkotmánybíróság nem fosztotta meg hivatalától az elnököt, attól még a mandátuma lejárta után bíróság elítélheti.
Negyedszerre téma, de először komoly
Látható, hogy az imént ismertetett megfosztási eljárás megannyi kérdést felvet, és lényegében minden szereplő számára szokatlan, új helyzet lenne. Az államfő közjogi felelősségre vonásának jogi intézménye annak ellenére járatlan út és ki nem próbált módszer, hogy 2012 óta Sulyok már a negyedik államfő, aki ellen bevetné az ellenzék.
Csakhogy a korábbi három esetben még odáig sem jutott el a folyamat, mint most, pedig ezúttal is a legelején tartunk. Az ellenzék, nevezetesen az LMP volt az első fecske, amely 2012. március végén a frissen életbe lépett Alaptörvény szerinti jogintézménnyel élni próbált, és így akarta elérni a plágiumbotrányban Schmitt Pál eltávolítását. Végül
Schmitt esetében a megfosztási eljárási indítványt be sem adták, mert az államfő közben maga mondott le a posztjáról.
Öt évvel később, 2017. június végén hasonló helyzet állt elő, csak egy másik ellenzéki párttal és egy másik államfővel. Akkor a Jobbik jelentette be, hogy megfosztási eljárást kezdeményez Áder János ellen, amiért az elnök a vitatott plakáttörvény aláírásával méltatlanná vált a párt szerint a posztjára. Ám végül be sem adták az indítványt.
Hét évnek kellett megint eltelnie, hogy a Schmitt-forgatókönyv ismétlődjön, hiszen idén februárban, még a kegyelembotrány elején egy újabb ellenzéki párt, a DK jelentette be, hogy megfosztási eljárást indítana Novák Katalin ellen, amiért az államfő kegyelmet adott K. Endrének. Ám itt sem indult el az eljárás, mert közben Novák lemondott.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
