„Mindenkinek joga van tudományos fokozatot szerezni, ha megfelel a tudomány szakmai szabályainak. Orbán Balázs disszertációja kapcsán ez a fő kérdés” – írja Rácz András Oroszország-szakértő a Facebookon.

A Budapesti Corvinus Egyetem mesteroktatója 10 pontban foglalta össze az Orbán Balázs doktorija körüli ügyet. Azt írta, a disszertáció

• két hipotéziséből az egyik biztosan nem Orbán Balázs önálló eredménye, mert az az Árpási Botonddal közös cikkükből származik;
• az elemzett öt esettanulmányból kettő ugyanebből a közös cikkből származik, tehát definíció szerint ezek sem önálló eredmények;
• a legalább kilencoldalnyi szöveg szó szerinti vagy átfogalmazott átvétel ebből a közös cikkből;
• mindezek ellenére sem a tézisfüzet, sem a disszertáció nem tartalmaz egyetlen hivatkozást sem erre a közös cikkre. Nincs megemlítve sem a lábjegyzetek között, sem a felhasznált szakirodalomban.

Rácz szerint ezt így összességében elég nehéz nem durva plágiumnak nevezni, és nem lehet beszélni önplágiumról sem, mert kétszerzős cikkről van szó.

Az egyetemi oktató szerint egészen különös plágium az, amit az Orbán Balázs nevét viselő doktori dolgozatban a plágiumkereső szoftver mutat. „A plágium ugyanis az egyik legkockázatosabb szabályszegés, amit hallgató, doktorjelölt vagy kutató elkövethet – ráadásul, mint láttuk, a plágiumkereső szoftverek fejlődésével egyre kockázatosabbá válik”. Rácz szerint, ha egy politikus plagizál, annak van a legsúlyosabb következménye, Schmitt Pál egykori köztársasági elnök lemondását is felhozva példaként.

Ugyanakkor arra is rámutat, hogy „amit Orbán Balázs disszertációjában láthatunk, egészen különös, mert a szoftver szerint plagizált részek körülbelül 9-10 oldalt tesznek ki, miközben a szöveg maga több mint kétszáz oldal”. Szerinte ez kevés, mert a lebukással járó óriási tudományos és reputációs kockázat egyszerűen nem áll arányban a nyereséggel.

Rácz azt írja, hogy ha rajta múlna, ő nem adná meg a tudományos fokozatot. Ugyanakkor azt is hozzátette, a fokozatszerzésről az ELTE ÁJK Doktori Iskolája által kijelölt bizottságának kell döntenie, kizárólag tudományos megfontolások alapján.

Azt is hozzátette: ha a jövő héten Orbán Balázs tudományos fokozatot kap, akkor azt mindenkinek el kell fogadnia legitimnek. „Ha nem így tennénk, azzal a tudomány alapjait kérdőjeleznénk meg” – írta. Szerinte ha nem kap Orbán Balázs fokozatot, akkor sincs tragédia, egy másik eljárásban egy átdolgozott disszertációval újra meg lehet próbálni.

A sztori Rácz András szerint egyébként többről szól, mint Orbán Balázs disszertációjáról. Úgy véli, „a történet arról szól, hogy a tudomány és annak képviselői mennyire működhetnek önállóan, szakmai alapon, kizárólag a tudományosság szabályainak megfelelően, politikai, ideológiai, pénzügyi vagy bármilyen más nyomásgyakorlástól mentesen. Ez az igazi tét”.

A védésről azt mondta, reméli, senki sem próbálja majd megzavarni vagy akadályozni az eljárást. „Kérdezni nyilván lehet, ez a nyilvános eljárás része, ám az eljárást megzavarni nem. Bőven volt utóbbira példa a huszadik században, szélsőbal- és szélsőjobboldali irányból egyaránt… nem kellene ugyanebbe a posványba újra belelépni.” Ő maga nem fog elmenni az eseményre.

November 15-én derült ki, hogy Orbán Balázs a doktori védésére készül, és hogy a nemzeti szuverenitásról írta a disszertációját. Kiderült az is, hogy a Miniszterelnök politikai igazgatójának PhD-értekezése nem mindenkinek nyerte el a tetszését, ketten is a védésre bocsátás ellen szavaztak a Doktori Tanácsban.

Az ELTE egyik tanszékvezetője kikérte magának, hogy Orbán Balázs az egyetemen doktorizhat, szerinte elképzelhetetlen, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben lévő egyetem objektív döntést hozhat.

Rácz András már korábban is megszólalt a témában. Szerinte „szokatlan mértékű adminisztratív jóindulat kell ahhoz, hogy Orbán Balázs tizenkét évvel az abszolutóriuma megszerzése után disszertációt védhessen”.

A tisztánlátás kedvéért a HVG már a múlt héten megkereste Orbán Balázst és Árpási Botondot, de egyelőre egyikük sem válaszolt a kérdéseinkre.