Manapság a pályakezdőknek nincs túl széles mozgásterük az elhelyezkedésre. Nagy a verseny a legtöbb meghirdetett állásra, s a jelentkezők gyakorta hajlanak feledni eredeti elképzeléseiket, csakhogy őket válasszák. Mivel mostanában a felvételnél speciális képzettség és tapasztalat számít előnynek, a pályakezdők szinte értéktelennek tűnnek. Mivel azonban mindenkinek el kell kezdeni valahogy, s a munkaadók a jövőre is gondolnak, mégiscsak megnyitnak a kezdők számára státusokat, de érzékeltetik az alkalmazási feltételeknél, hogy pillanatnyilag „szívességet” tesznek.

A közép- és felsővezetői szinteken is hasonló a helyzet a konkurencia kiterjedtségét illetően. Egy-egy pozíció meghirdetésekor szökőárként borítják el a személyzeti irodákat az ajánlkozók levelei. Annak ellenére, hogy a munkaadó valami nagyon speciális feladatra keres megfelelően tapasztalt és képzett embereket. Ha valaki ezeknek az igényeknek megfelel, akkor az viszont igazi hatalmat jelent.

A jelentkező szempontjából az a kulcskérdés, hogy megbizonyosodjék róla: ő az, akit a cég igazán akar. Ha nem téved ennek megítélésében, akkor igazán erős tárgyalási pozíciót alakíthat ki magának. Az álláspiaci tanácsadók gyakran mondják ügyfeleiknek: „Hagyd őket szerelembe esni, mielőtt pénzről kezdenétek beszélni!” Ebben az esetben, ha nem elég jó az első ajánlat, nyugodtan vissza lehet utasítani, hiszen, ha „a szerembe esés” megtörtént, hamarosan csörögni fog a telefon egy elfogadható ajánlattal.

Az e területen végzett kutatások szerint a HR-es szakemberek 98 százaléka szerint a fizetések megbeszélhetők, és a munkavállalók 78 százaléka szerint az elhelyezkedésekor tárgyalt a fizetéséről is. A személyzetisek azt is valószínűsítik, hogy a jelöltek többsége már a megbeszélések korai szakaszában találkozni fog a fizetési csomagoknak, a fizetett extra szabadság igénybevételének vagy a rugalmas munkaidő lehetőségeinek áttekintésével. Ezt a stratégiát azért alkalmazzák a munkaadók, hogy még akkor beszélhessenek a jelölt jelenlegi fizetési struktúrájáról, alkalmazási körülményeiről (fizetés, prémium, szabadság, juttatások, stb.), amikor még nem tettek semmiféle ajánlatot. A munkavállaló persze e dolgokról egy szót sem szeretne ejteni, amíg nem kapott valamilyen ajánlatot.

Egyes esetekben ha a jelentkező nem osztja meg a munkát ajánlóval ezeket az információkat, az könnyen a tárgyalások végét jelentheti. Fejvadászok és HR-tanácsadók azonban többnyire azon a véleményen vannak, hogy az a cég, amely nem hajlandó megfontolni egy jelölt alkalmazását a fizetési információk hiányában, talán nem is hosszú távon gondolkodó munkaadó, s ha van más lehetőség jobb is elkerülni. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az igazán értékesnek talált jelöltek esetében a cégek ezen a problémán egyszerűen átlépek, hiszen egy igazán értékes, és a vállalati kultúrába beilleszthető ember sokkal többet ér, mint a fizetése. Az a cég, amely olcsó embereket keres – tisztelet a kivételnek – nem tekinthető perspektivikus munkahelynek.

A megbeszéléseken fontos a bizalom. Ez adja meg ugyanis azt a kényelmet, amelyben a feltételek mindkét fél számára megfelelően alakíthatók ki. A tapasztalatok szerint a személyzetisek a férfi jelöltekkel könnyebben tudnak kialakítani bizalmi légkört. A nők kissé gyanakvóbbak, óvatosabbak, zárkózottabbak. Ez néha odáig megy, hogy inkább elfogadnak olyan ajánlatot is, amivel nem teljeseb elégedettek, csakhogy szabaduljanak az állásinterjú okozta stresszből. Pedig ha jobban bíznának önmaguk értékeiben, azt a munkaadó is több bizalommal, s ami még fontosabb, magasabb fizetéssel honorálná.

Amikor egy munkaadó végül leteszi az ajánlatát az asztalra, gyors választ vár. Általában csak egy-két nap van az átgondolására. Ekkor nagyon gondosan kinek-kinek át kell gondolnia, hogy a képességei, a képzettsége, a korábbi tapasztalatai megfelelnek-e az alkalmazó kívánságainak. A legjobb e dolgokból egy darab papíron mérleget készíteni. Ha az állás elfogadható, akkor érdemes pontosan meghatározni azt a kompenzációs csomagot, középpontjában a fizetéssel, amellyel éppen a jelölt már éppen elégedett volna. És aztán az ellenajánlat megtételekor a leghelyesebb ennél egy kicsivel többet kérni. Jó esetben ugyanis ezt jóváhagyják, rosszabb esetben vissza lehet hátrálni az elégedettséget okozó összegig. Az alku azonban nem csak pénzről, hanem juttatásokról is folyhat: autó (annak mérete, értéke), benzinpénz, laptop, mobiltelefon, rugalmas munkaidő, stb.

A különböző életkorban lévő jelölteknek más és más stratégiát érdemes követni. A fiatalabbaknak például a maximális fizetés és kövér juttatási feltételeknél hosszú távon sokkal fontosabbak az alkalmazás egyéb körülményei. Például, hogy kivel fognak dolgozni, milyen speciális projekteken. E dolgok ugyanis, amelyek során megszerezhetik azokat a speciális tapasztalatokat, amelyek rövid időn belül is jelentősen emelhetik munkapiaci értéküket. Azaz a munkavállalás korai évei bizonyos szempontból befektetésnek is tekinthetők. És az a jó befektetés, amely később a legnagyobb hozamot adja.