A szakszervezetek azt bizonyították, hogy minden gond nélkül kiterjeszthető a döntőbíráskodás az egyéni és kollektív jogvitákra, hiszen a vitában állók eleve csak közös elhatározással kérhetnék fel erre a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat szakemberét.



Továbbá amennyiben a vitában állók közül valamelyik elégedetlen a döntőbíráskodással, az eljárás közben is bírósághoz fordulhat. A döntőbíró határozata, amelynek elfogadásáról a vitában állók már előzetesen megállapodnak, szintén megtámadható peres úton. A szakszervezetek ezért nem értették, hogy a munkaadói oldal miért utasítja el az új intézmény bevezetését.



Szeremi Lászlóné a munkaadók képviseletében rámutatott: az eddigi viták során már tettek engedményeket. Korábban az egyéni jogvitáknál az egyeztetést, közvetítést sem támogatták, ma már ezt elfogadják. A döntőbíráskodás viszont szerintük továbbra sem lehet része a munkajogi viták rendezésének, erre valók a bíróságok.



A munkaügyi jogszabályoknak még a bírói gyakorlatban is számtalan értelmezése van, amennyiben a döntőbírók is elkezdik értelmezni a jogszabályokat ez egy teljesen kusza, követhetetlen joggyakorlathoz vezetne – hangsúlyozta Szeremi Lászlóné.



A szakszervezetek ezt cáfolták, figyelmeztettek rá, hogy a döntőbírói részvétellel sok esetben elkerülhető lenne a hosszadalmas bírói eljárás, helyben könnyebben rendezhetnék a konfliktust a vitában állók. A nemzetközi gyakorlatban is elfogadott intézményről van szó. Ugyanakkor – mondta Hódi Zoltán a szakszervezeti oldal egyik képviselője – kénytelenek elfogadni a munkaadói álláspontot, a szolgálat tevékenységének kiterjesztéséről csak közösen dönthetnek. (MTI)