Nemzeti trikolórban pompázó szögesdróttal ölelt színpadon tért vissza a Budapest Parkba Beton.Hofi. Pénteken másodszor is előadja ugyanott a közéleti utalásoktól sem mentes, sok vendéggel felturbózott show-ját.
Egyből két parkos koncerttel tér vissza Beton.Hofi (Schwarcz Ádám), aki az utóbbi hetekben új videoklipekkel és aktuálpolitikai áthallásokban bővelkedő szövegekkel is jelentkezett. A 33 éves előadó nemrégiben arról beszélt Till Attila műsorában, hogy egy nehéz időszak van mögötte, de elmondása szerint jelenleg az újjászületés időszakában jár. Rajongói olyannyira hiányolták már, hogy a pénteki parkos dátumra fél nap alatt elfogytak a jegyek, ezért meghirdettek még egy koncertet, csütörtökre.
Az est felvezetése igencsak eklektikusra sikerült: elsőként txybandi dj-szettje melegítette be a közönséget, aki többek között Pogány Indulótól és Beton.Hofitól is hozott dalokat. Őt követte a hatalmas színpadon egy idős úr, Fűzy Gábor bárzongorista, aki piros háttér, egy retro állólámpa és hangszere társaságában idézte meg a ’60-as, ’70-es évek füstös lokálhangulatát – elmondása szerint hatvan éve zenél, de ekkora közönség előtt még sose lépett fel. Meghívása a Budapest Park színpadára nyilvánvaló hackelés Beton.Hofi részéről, produkcióját – talán leginkább a cukiságfaktor miatt – nagy tapssal jutalmazta a közönség.
Utána aztán berobbant az est főszereplője Free Hofi feliratú pólóban a nemzeti színekkel megfestett és szögesdrótkerítéssel övezett színpadra, hogy rögtön az egyik idei számával rúgja be a bulit.
“Boci-boci népnek se füle se farka
Ha eladod a lelkedet a becsület a kassza
Az érmeket a nyakadba a testület akasztja
Kiderül a miniszterről, az is pederaszta”
– kiáltotta teli torokból a közönség a Be vagyok zárva sorait Beton.Hofival együtt, jelezve, hogy itt nem pusztán könnyűzenei koncertről van szó, sokkal inkább egy generációs közösségi élményről.
Merthogy ugyan képviseltette magát a 40+-os korosztály is, a tömeg javarészt tizensok és huszonkevés évesekből állt, ami nem meglepő, tekintve, hogy Ádám dalai leginkább a határhelyzetekben lévő, útkereső fiatalokat szólítják meg: szövegeiben sokszor az egyéni egzisztenciális szorongás egyesül a kollektív-nemzeti rossz közérzettel, és még a slágeresebb dalait is valami makacs melankólia lengi körül.
„Éreztétek már magatokat a pokolban?” – vezette fel nagyjából a koncert felénél másik friss megjelenését, a szintén erős aktuálpolitikai állásfoglalásokat felsorakoztató Pokolt:
„Ezek díjbeszedők
ezek sose voltak elsők
ezek dj-k meg festők
meg szobafestők
ezek nappali tagozatosok
Kőbánya alsón
meg Armani felsők”
A közéletre vonatkozó kiszólások mellett ugyanakkor jelen van nála az önironikus hangnem, szerepének tudatosítása és megkérdőjelezése is:
„mr beton.hofi vagyok a cirkusz, a szelep
úgy szégyellem magamat, mint Krisztus a szeget”.
Színpadi jelenlétéből egy szerény és szerethető srác képe bontakozik ki, akit rajongói csak becézve hívnak. Láthatóan jól érezte magát a közönsége feléje áradó energiáitól, és önfeledten mosolyogva hallgatta, ahogy elképesztően lelkes rajongótábora egy emberként énekli minden, de tényleg minden számát.
Minden eddigi lemezéről válogatva, lendületesen tolta le a nagyjából másfél órás koncertet, amelyen kiváló háttértámogatást kapott zenésztársaitól, a hangulat fokozásában pedig egy fél focicsapatnyi vendégelőadó is segítette őt: közös dalait adta elő Realisztikkel (Tom Hanks), Pogány Indulóval és VZS-vel (Kint vagyok a soron), Co Lee-val (Backseat Bois), Fekete Giorgióval (Frida Kahlo), Miller Dáviddal (Day 1000), Nagy Emmával (Tükörterem, Tiszalök, Plasztik poharak) és Dom Beatsszel (Sofia Coppola, Pulled Pork, Margaréta).
Egy ponton lesétált a nézőtérre „csak megnézni, hogy mi újság odalent”, volt, hogy ledőlt a színpadra és fekve énekelt, a koncert vége felé pedig levezényelt egy látványos közösségi világítótelefon-lóbálást, majd 3 számot is eljátszottak még a ráadásban. Közönsége így elégedetten indulhatott haza, bízva abban, hogy kedvencüknek egyszer sikerülni fog a zenével lebontania azokat a kívül-belül egyaránt körülzáró kerítéseket.
Már a Szijjártó-libling akkugyáraknak sem jut az egyedi állami támogatásokból. Az Állami Számvevőszék súlyos kritikákat fogalmazott meg e rendszerrel szemben, mert nem szolgálja a gazdaság érdekeit.
Néhány szón, gesztuson múlt, hogy 1990-ben sikerült megfékezni Marosvásárhelyen a halálos áldozatokat követelő román-magyar összecsapásokat, és nem borította el egész Erdélyt az erőszak.
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie – mozgalma és művészete azonban túlélte őt.
Egészen hihetetlennek tűnő hírek, melyekről kiderült, hogy igazak. Hihető átverések. Mindkét fajtából jutott bőven az elmúlt hetekben a közösségi oldalakra.
Szamosvölgyi Péter gyáva senkinek nevezte az őt kritizáló hozzászólót.
A volt igazságügyi miniszter elmúlt másfél éve került fókuszba.
