Az állásszerzéssel foglalkozó cikkek, könyvek nagy része arra tanít, hogy aki állást akar, alaposan készüljön fel, a hivatalos utakon, vagy a személyes kapcsolatait felhasználva juttassa el jelentkezését a megcélzott céghez vagy személyügyi tanácsadóhoz. Aztán várjon a jó sorára, s ha a tanácsoknak megfelelően készült elő, akkor eséllyel behívják egy beszélgetésre, ahol aztán megint illendően, az elvárt játékszabályoknak megfelelően kell viselkedni, s így megvan a lehetőség a következő körbe jutni. A végső döntés előtt aztán már a leendő főnökkel is lehet találkozni, akire jó benyomást kell tenni, s ha a még lábol lévő versenytársak közül valakinek nincs jó nagy protekciója, még az állás is megszerezhető.
Ez a folyamat gyakran hónapokat is igénybe vesz, miközben meg kell élni, el kell viselni a munkanélküliséggel, vagy a jelenlegi nem igazán szeretett állással együtt járó stresszt, ugrásra készen kell figyelni az álláslehetőségeket és mindehhez a lehető legjobb pofát kell vágni, hiszen akinek lóg az orra, arról lerí, hogy egy lúzer, s lúzereket senki sem alkalmaz szívesen. Jobb volna ennek a helyzetnek egy csapásra véget vetni. De van erre módszer?
Kettő biztosan. Az egyiket hosszútávú karrierépítésnek hívják, s arra jó, hogy a leírt helyzet ki se alakuljon. Így aztán megítélés kérdése, hogy ide tartozik-e igazán. A másik a pofátlan betörés a leendő főnök környezetébe. Van, aki kamikáze technikának nevezi. Akár hogy is hívják a lényege az, hogy a megcélzott állás szempontjából az elérhető legfontosabb ember környezetébe kell keveredni, s aztán kihasználni az alkalmat a személyes kontaktus megteremtésére, s ha lehet oly módon kell felkelteni a figyelmét, hogy az elvezessen az alkalmazáshoz.
Arra elég kevés esély van, hogy afféle hollywoodi filmes feelinggel biztonsági személyzeten, titkárnőkön és párnázott ajtókon áttörve be lehessen rontani a nagyfőnökhöz, s az asztalra csapni: „Hé, pajtás! Hogy a búbánatba, hogy nem adtok nekem állást, amikor én vagyok a legjobb!?” Erre a nagyfőnök annyira meglepődik, hogy védekezni nincs ereje, de a csodálata nőttön-nő a bátor tett láttán, s így kiordít a személyzeti főnökért, majd ekképpen szól hozzá: „Hé Jani! Nekünk pont ilyen talpraesett emberek kellenek. Vegye fel azonnal részlegvezetőnek!”
Ez biztosan tízpontos gyakorlat volna, de a sikeres becserkészéseket hat, hét, esetleg nyolcpontos gyakorlatokkal szokták abszolválni. Nyolc pontot ér a nagyfőnök titkárnőjének elcsábítása (hetet megér, ha csak jó barátságba sikerül vele keveredni pár doboz bonbon meg néhány bokréta virág árán). Hét pontot ér, ha a nagyfőnökkel teniszpartit tudunk szervezni ismerősökön keresztül. Talán megér nyolc pontot, ha a teniszklub pályabeosztásért felelős emberét sikerül megvesztegetni, hogy a szomszéd pályára, vagy a nagyfőnök meccse elé vagy mögé illessze be a miénket. A szomszéd pályán játszani a legjobb. Pár „véletlenül” a szomszédba átütött labda azonnal lehetőséget teremt a megismerkedésre. Például a zavarás miatt felajánlhatunk egy partit, s pályabérletet természetesen mi álljuk.
Hat-hét pontot ér, ha megszerezzük a nagyfőnök nyilvános fellépéseinek listáját. Ez nem nagy művészet. Az interneten rá lehet keresni. Ha nem megy, egyszerűen fel kell hívni a cég titkárságát és megkérdezni, hogy hol lehetne őt élőben meghallgatni. Erre szinte mindig érdemben válaszolnak. Ott aztán (többnyire van lehetőség kérdezni) olyan hozzászólásokkal kell figyelmet kelteni, ami nem csak érdeklődést, de talán némi tiszteletet is ébreszt a kérdező, hozzászóló iránt. Az előadás után már meg lehet szólítani a célszemélyt, s névjegyet is lehet vele cserélni. Ha van e-mail cím a névjegyen, arra az előadással kapcsolatos anyagot lehet küldeni, s jelezni, hogy a nagyfőnök felszólalását mennyire érdekesnek találtuk. Pár hét után aztán be lehet nála jelentkezni egy rövid látogatásra. Ekkor már jók az esélyek egy négyszemközti beszélgetésre, ami nagyon közel hozza az állásszerzést.
Ez utóbbi a legkevésbé látványos gyakorlat, amelynek kivitelezésére a legtöbb esély mutatkozik. Ha azonban kellően megtervezett, kellően előkészített, kellően kézben tartott, akkor olyan profizmusra vall, amely nyilván megérdemli az alkalmazást. Ráadásul az igazi profik mindig a látványos megnyilvánulásokat elkerülve dolgoznak. Így a gyakorlat a hatos induló pontszámról a 10+ kategóriába kerül.
Ebben a műfajban a helyzetfelismerés is jól kamatozik. Egy nagyvállalat egyik igazgatója – aki régi állásából már kifelé tartott – ennek köszönhette új pozícióját, amikor egy fürdőben megragadta a kínálkozó lehetőséget. A fürdő egyike azon helyeknek, ahová befolyásos emberek járnak társadalmi életet élni és ellazulni. Itt igen érdekes hírekre, pletykákra, ismeretségekre, útmutatásokra lehet szert tenni. A jelenlegi igazgató a vízben ázva fültanúja volt egy beszélgetésnek, amelyben a megcélzott cég számára relevánsnak tűnő információk hangzottak el. Másnap felhívta a cég vezetőjét, hogy fontos mondanivalója lenne a számára a piaci helyzetet illetően. Azonnal fogadták, s anélkül, hogy felfedte volna az információk forrását, ismertette a hallottakat egy általa elkészített piaci elemzésbe ágyazva. A nagyfőnök megkérdezte, hogy milyen célja volt azzal, hogy elmondta (mint később kiderült) a cégnél már ismert információkat. Emberünk nem habozott rávágni, hogy állást keres, s ez jó útnak látszott hozzá. A nagyfőnök azt válaszolta: „Ön tényleg megéri a pénzét. Ha a konkurencia beépített embere nagyon tehetségesen képviseli őket, ha pedig állást keres, annak igazán kreatív módját választotta. Kap három hónap próbaidőt!” Azóta, mint tudjuk elismert igazgató lett.
A kamikáze technikának ezerféle változata van. Bármelyiket is nézzük, mindegyiknek alapeleme az elszántság, a bátorság és egy kisebb vagy nagyobb adag kreativitás. Aki ezt a mixet össze tudja rakni, egyszer még úgy lehet kamikázé, hogy a szerencsés landolásra is igen jó esélyei vannak. De azért csak óvatosan …
