A Munkaügyi Közlöny 2007. évi 7. számában közölt jogszabály leírja, hogy az eddigi laza társulási mód helyett a képzést folytató intézmények, illetve az intézmények fenntartói milyen formában működhetnek együtt.
A jövőben csak olyan térségi intézmények hozhatók létre, amelyek megfelelnek az új jogszabálynak. A jelenlegiek is csak úgy juthatnak majd támogatáshoz 2010-től, ha e szabályok szerint szervezik meg tevékenységüket.
Az eddig létrehozott TISZK-eknél ugyanis nincs jogi személyiséggel bíró, a működésért felelős fenntartó, ezért finanszírozásukban sok a bizonytalanság. Képzési struktúrájuk alakításában sem kapnak kellő szerepet a gazdaság szereplői.
Az új szabályozással létrejöhet a szakképző intézmények és az intézményfenntartók döntéseinek integrációja, a képzés struktúráját jobban hozzáigazíthatják a munkaerő-piaci igényekhez. A jogszabály elősegíti az eddigieknél hatékonyabb pályaválasztást, pályaorientációt, illetve pályakövetést.
A szabályozás átalakításával, az 1500-as minimális tanulólétszám előírásával lehetővé válik az is, hogy a TISZK-ek a regionális gazdasági igényeket figyelembe véve végezzék tevékenységüket. Így a szakképzésben jelenleg érdekelt 1400 intézmény és 740 fenntartó helyett jóval kevesebb is elegendő lesz.
A fenntartók intézményesített együttműködése a szakképzésben résztvevő csaknem 375 ezer tanuló 80 százalékának koordinált szakmai oktatását teszi lehetővé. A régiók szakképzésének szakirány és létszám szerinti koordinációját a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) oldják meg, alapvető szerepük lesz a szakképzés-fejlesztési források elosztásában is.
Változik az RFKB-k összetétele, nagyobb beleszólást kapnak a gazdaság szereplői, ezt a gazdasági kamarák által delegált társelnök személye is erősíti. Az egyes képzési intézmények helyett a jövőben csak a TISZK-ek juthatnak hozzá fejlesztési támogatáshoz, ami célhoz rendelt felhasználási kötelezettséggel jár. Az eddig létrehozott TISZK-ekhez képest változás, hogy tényleges integráció valósulhat meg. Lehetséges például a szakképzésben résztvevő intézmények egy intézmény keretében történő fenntartása, azaz intézmény-összevonással megvalósuló tényleges intézményintegráció. De az is lehetséges, hogy az iskolák, illetve a fenntartók csak a szakképzési vagy a szakmai alapozást megvalósító feladataikat integrálják.
A fenntartók a gazdaság szereplőivel, felsőoktatási intézményekkel közösen is létrehozhatnak szakképzés-szervezési társaságot vagy társulást, a fenntartói döntések integrációjával.
Ez utóbbi egy olyan szervezeti forma, amellyel biztosítható, hogy a gazdaság szereplői, az önkormányzati és a nem önkormányzati intézményfenntartók kiemelkedően közhasznú, non-profit gazdasági társaság keretében közösen szervezzék meg az iskolai rendszerű szakképzést. Ezzel a formával az intézmények önállósága fennmarad, de a szakképzés feladatait már a közös intézmény határozza meg.