Időközben fölvett egy tunéziai takarítónőt is, de ez sem mentette meg Willy Feryn belga vállalkozót attól, hogy Európa-szerte a faji megkülönböztetés jogilag elmarasztalt vétkeseként ismerjék meg a nevét. A luxembourgi Európai Bíróság júliusi ítélete alapján az egész EU-ban minden munkaadó jobban teszi, ha okul Feryn hibájából, és nem teszi közhírré, hogy nem alkalmaz etnikai kisebbséghez tartozó munkavállalót. Még arra hivatkozva sem - és ez az újdonság a luxembourgi verdiktben -, hogy ő maga nem rasszista ugyan, de ajánlatos tekintettel lennie ügyfeleire, akik nem engednek be bárkit a lakásukba.

Feryn családi vállalkozása garázskapuk és más nyílászárók beszerelésével, valamint árnyékolástechnikával foglalkozik. Mint egy flamand lapnak nyilatkozva 2005-ben elismerte, cége azért nem vett föl marokkói származású szerelőket, mert a megrendelők nem bíznak bennük annyira, hogy magukra hagyják őket, netán kulcsot adjanak nekik, amíg napközben a házukban dolgoznak. Feryn elpanaszolta, hogy bár ő maga nagyon méltánytalannak találja a dolgot, nem ő a felelős a belgiumi közhangulatért, az üzletét viszont nem teheti tönkre.

A sajtóvisszhang nyomán a belga miniszterelnök mellett működő, ám független jogvédő intézmény, a Központ az Esélyegyenlőségért és a Rasszizmus Elleni Fellépésért (CECLR) nyilvános bocsánatkérésre ösztönözte Ferynt, de miután a vállalkozó továbbra sem vett föl színes bőrűeket, a CECLR munkaügyi bírósághoz fordult. A belga paragrafusok szerint ezt úgy is megtehette, hogy nem akadt sértett, aki jogi úton kívánt volna elégtételt venni. Az ügy, több instancia után, Luxembourgban landolt.

Edouard Delruelle, a CECLR igazgatóhelyettese a mostani ítéletben elvi jelentőségűnek tartja, hogy Feryn nyilvános kijelentései önmagukban is diszkriminációnak számítanak, hiszen egyes jelölteket eleve visszatarthattak attól, hogy állásért jelentkezzenek. Másfelől Delruelle azt mondta nagyon fontosnak a HVG-nek nyilatkozva, hogy a munkáltató nem hivatkozhat gazdasági érdekekre és arra sem, hogy a megrendelők várakozásának tesz eleget. Delruelle arra számít, hogy a Feryn-ügy túlmutat az etnikai és faji megkülönböztetésen, és precedens lehet akkor is, ha másért utasítanak vissza munkára jelentkezőket, például azért, mert nők vagy homoszexuálisok.

A magyar sajtóban 2005-ben keltett feltűnést egy hasonló érveléssel elutasított munkavállaló története. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda 2004-ről szóló éves Fehér Füzetében szerepelt az eset, amelynek szenvedő alanya egy roma asszony volt. Egy "válság sújtotta régió kistelepülésének" polgármestere közhasznú munkát kínált neki a helyi óvoda konyháján, ahol három településre főznek, nem csak gyerekeknek. A Fehér Füzet leírása szerint azonban - a polgármester eredeti szándéka és az óvoda vezetőjének ajánlása ellenére - nem állhatott munkába, mert "többen jelezték, nem hajlandóak cigány asszony kezéből elfogadni az ételt".

Ez alighanem csak a jéghegy csúcsa, mert a HVG által megkérdezett hazai szakértők szerint az ilyen esetek nem kerülnek nyilvánosságra. Már csak azért sem, mert a munkaadók ügyelnek arra, hogy lehetőleg ne túl átlátszó ürüggyel utasítsák vissza a roma álláskeresőket. Felvételkor többnyire arra hivatkoznak, hogy az állást időközben betöltötték, elbocsátáskor pedig a létszámcsökkentés az általános indok. Bizonyára van ilyen jelenség a magyar gazdaságban - mondta a HVG-nek Nosztrai Judit, a munkaadói szövetség (MGYOSZ) vezető szakértője -, de a vállalkozók tudják, hogy az EU-csatlakozással egy időben elfogadott magyar törvény tiltja az ilyen megkülönböztetést. A luxembourgi ítéletet Nosztrai is azért tekinti fontosnak, mert e szerint a gyanúba keveredett munkaadó nem háríthatja másra, például a megrendelőre a felelősséget, sőt neki magának kell bizonyítania, hogy nem vétkes. A bizonyítási kényszer megfordítása Nosztrai szerint azért indokolható, mert a diszkrimináció elszenvedője a kiszolgáltatottabb szereplő.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnöke, Demeter Judit szerint is annyira mélyek, sőt annyira erősödnek az előítéletek, hogy befolyásolhatják azokat a munkaadókat is, akik maguk másképp gondolkodnak. Elképzelhetőnek tartja, hogy a megrendelő vélt vagy valódi előítéletei érvényesülhetnek például biztonsági cégeknél. A hatósághoz azonban csak egy ilyen eset jutott el, és a cégnek sikerült az állás betöltésére hivatkozva megindokolnia, hogy egy roma férfit iroda helyett miért zöldségüzletben akartak őrként alkalmazni.

Bár az előítéletek felszámolását Demeter sokéves munkának tartja, egy halvány reménysugarat már lát. Az EU-országok viszonyait rendszeresen feltérképező közvélemény-kutatás, az Eurobarometer júliusi, a diszkriminációról szóló különkiadása szerint Magyarországon - az EU-átlag fölé ugorva - nagyot nőtt azoknak a száma, akik úgy gondolják, tisztában vannak jogaikkal, ha zaklatás vagy hátrányos megkülönböztetés áldozataivá válnának. 2006-ban a megkérdezettek 31, az idén viszont már a 39 százaléka tudott valamit e jogvédő paragrafusokról. Belgium kissé lemaradt a maga 31 százalékával.

BEDŐ IVÁN, VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL