Augusztus végéig meghosszabbítják az árrésstopot – a hírt Gulyás Gergely jelentette be a szerdai kormányinfón, és meg ugyan aligha lepődött bárki, aki találkozott már a kormány szavazatszerző gazdasági akcióival, felháborodott reakciók azért így is akadtak. A felháborodók nyilván a kereskedők voltak, akik arra is felhívták a figyelmet, hogy a meghosszabbítást nem előzte meg szakmai egyeztetés – és valóban, mostanában Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter sem közölt erről szóló Facebook-posztokat, legalábbis az élelmiszer-kereskedelem szereplőivel nem.

De mi a bajuk a kereskedőknek? Ők azt írják, hogy az árrésstopnak „bármiféle eredménye átmeneti lehet csupán, a feszültségek a felszín alatt gyűlnek, felerősítik egymást, és idővel mindenképpen felszínre kerülnek”. Emlékezhetünk, az árstop – Nagy Mártonon kívül mindenki szerint – hozzájárult a 2022–2023-as infláció emelkedéséhez.

Bár most látszólag engedékenyebb az intézkedés, hiszen nem egy múltbéli árhoz igazodik, hanem az aktuális beszerzési feltételekhez, komplexitása miatt megint csak alapjaiban forgatja fel a piaci viszonyokat. Hogy egy példát hozzunk: a pipereeszközök esetében is bevezetett árrésstop ugyan nem érinti az élelmiszerláncokat, azokat kimondottan a drogériákra találták ki, előbbiek azonban nem engedhetik meg maguknak, hogy ők maguk ne engedjék lejjebb az áraikat. Láthattuk is az elmúlt hetekben, hogy a láncok sorra jelentették be az árcsökkentéseket. Ez a fogyasztónak első ránézésre természetesen jó, ami pedig a fogyasztónak jó, az a jövő évi választásra nagy erőkkel készülő kormánypártnak is.

Csakhogy vannak járulékos problémák, ezekre az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) is felhívta a figyelmet. Ezek egyike az árstopból is ismerős: ha mindenki csak az olcsóbb termékeket fogja venni, az veszteségbe hajtja a hálózatokat. Ha pedig emiatt boltokat zárnak be, azok elsősorban a kisebb településen működő üzletek lesznek – vagyis hiába rendeli el a kormány, hogy legyen minden zsákfaluban egy ATM, ha nem lesz egy bolt, ahol az abból kivett készpénzt el tudnák költeni az emberek.

A másik az olcsóbb import térnyerése lesz – vagyis hiába épül 100 vagy egyenesen 150 gyár, ha napi fogyasztási cikket állítanának elő, azokat senki nem fogja megvenni, mert mondjuk Spanyolországból olcsóbban be tudja hozni ugyanazt. Ez pedig akár jól bejáratott beszerzési források elvesztését is jelentheti, minőségi magyar élelmiszerek tűnhetnek el a boltokból, hiszen a beszerzők számára semmi más nem lesz fontos, csak hogy minél alacsonyabb áron jussanak hozzá a termékekhez.

Eltűnhetnek az akciók is – márpedig tudjuk: a magyarok a párizsis zsömlénél már csak ezt szeretik jobban.

Az OKSZ még egy dologra hívja fel a figyelmet: a kereskedők nem tudják tompítani az árak kilengéseit, annyira kifeszített a gazdálkodásuk. Ha drágul mondjuk egy gyümölcs a nagybani piacon, akkor az bizony ugyanúgy drágulni fog a boltban is. Arra pedig számítani kell, hogy az időjárás miatt az idei gyümölcsszezon fájdalmas árakkal érkezik majd.

Van azonban még egy probléma: hiába szorítja vissza a kormány egyes termékek árait, a vásárlók így sem fognak többet vásárolni belőlük, hiszen az általánosan érzett bizonytalanságon nem segít az árrésstop. Így pedig végső soron nemcsak a kereskedők veszítenek, hanem az áfabevételből élő állam is.

Nem véletlen, hogy egy másik ötletéből már visszalépni látszik a kormány: amíg korábban áfa-visszatérítéssel kecsegtette a nyugdíjasokat, most egyszerűen a kezükbe nyom egy 30 ezer forintos utalványt – a 27 százalékos áfát és a 4,5 százalékos kiskereskedelmi különadót figyelembe véve abból 9450 forint garantáltan visszakerül az államkasszába, és bonyolult informatikai megoldásokkal sem kell bíbelődni, csak kinyomtatni egy utalványt.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy akárhogy is igyekszik a kormány, a fogyasztók többsége nagy hatást nem érez: amíg például a laktózmentes termékeknél igencsak látványos volt az árrésstop hatása, az egyszerű saját márkás tejnél már nem, és ha valaki ez utóbbit vásárolja, mégiscsak egy szép lassan felfelé kúszó árszintet lát úgy általában, nem a két számjegyű áreséseket, amelyeket időről időre azért kiposztol a Facebookra a nemzetgazdasági miniszter. (Aki már a Szomszédok színvonalán mutatja be a közösségi médiában saját intézkedéseit, hátha akkor végre mindenki megérti a nagyszerűségüket.)

Nézzük tehát a kosarunkat: a legolcsóbb termékek árszintjét mennyire tudja lenyomni vagy alacsonyan tartani az árréssapka, és mi történik a többi élelmiszerrel?

Ha a teljes képet nézzük, azt láthatjuk, hogy összességében semmi. Ez persze nagy hír: az árrésstop bevezetése óta kosarunk értéke alig-alig emelkedett, április végéhez képest pedig minimálisan (8 forinttal) csökkent is az átlagár. Igaz, ezt nem annyira a kormányzati intézkedéseknek köszönhetjük, mint annak, hogy a főszezonhoz közeledve jelentősen visszaesett a paradicsom ára: az egy hónappal ezelőtt még ezer forintot meghaladó átlagár mostanra 800 forint alá kúszott be. Ez felfogta pár zöldség drágulását is, szóval egyelőre működik a már említett kiegyenlítés.

Az árszint összességében még mindig a tavaly decemberit idézi, ha azonban az egy évvel ezelőttihez hasonlítjuk, a számla majdnem kereken egy ezressel több: tavaly májusban 7440 forintért tudtuk beszerezni négyfogásos menüsorunk hozzávalóit, most ez átlagosan 8444 forintot vitt el.

A legkevesebbet az Auchanban kellett fizetnünk, a második lett a Lidl, a harmadik az Aldi.

Az alternatív élelmiszereknél a Lidlben találtuk a legkedvezőbb árakat, a második a Penny, a harmadik pedig a Tesco lett. Ezeknél a termékeknél továbbra is szembetűnő az árrésstop hatása a laktózmentes termékeknél, így az átlagos árszint alig haladja meg az egy évvel ezelőttit.