A munkahely váratlan elvesztését az emberek többsége fájdalmasan éli meg. A munkavállalóra már a munkanélkülivé válás lehetősége is erős lelki terhet ró, különösen a létszámcsökkentés elhúzódó folyamata jelent komoly pszichés terhelést. A munkahely elvesztésekor még erőteljesebben szembesül az ember azzal a ténnyel, hogy munkánk a mindennapjaink fontos szervezőelemét, keretét adja, meghatározza életritmusunkat, befolyásolja önmeghatározásunkat. Ha elbocsátanak, munkánkkal együtt identitásunk egy darabját is elveszítjük.

A munkanélküliség megviseli lelkünket és egészségünket

Dr. Szöllősi Ágnes munkapszichológus szerint a munkanélküliség megélése egyénenként változó, ez a helyzettől és a személyiségtől is függ. Aki egy feszültségekkel terhes munkakörből kerül ki, az az első napokban, ha megfelelő tartalékai is vannak vagy tisztességes végkielégítést is kap, felszabadulásként is megélheti, hogy többet nem kell a munkahelyére bemenni, de nem ez a jellemző - nyomatékosítja a szakértő hozzátéve: a legtöbb ember nehezen feldolgozható veszteségként éli meg a munkahely elvesztését. A kezdetben bizakodó, magabiztosnak látszó személy is megtörik és kétségbeesik, ha sorozatos visszautasítások után rádöbben, hogy nem is olyan könnyű állást találni. Különösen nehéz ezt megélni 50 felett. Az amúgy biztosnak látszó pozícióból menesztetteknél azonnal jelentkezik a kétségbeesés - mondta el korábban Kiss István pszichológus, életvezetési tanácsadó.

A problémák a munkanélküliség következtében a családon belül is fokozódnak, az anyagi kötelezettségek - tartalékok mellett is - egyre nehezebben teljesíthetők, és valós vagy vélt önértékcsökkenés érzés miatti fokozott ingerlékenység miatt sűrűsödnek a házastársi, családi konfliktusok. Lassan minden erős bástya (munkahely, otthon, család, házastárs, barátok), megrendülni látszik.

Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk folytatásáért kattintson ide.