A táppénz luxusa: már csak 9 nap évente

Évi kilenc napot töltenek átlagosan táppénzes állományban a magyar munkavállalók. A rendszerváltás idején a hazai biztosítottak még jóval többször engedték meg maguknak a táppénzre menetel luxusát: 1990-ben átlagosan 22, 1993-ban pedig 19 nap ilyen betegszabadságot vettek ki.

A munkáltatók számára mindez azt jelenti, hogy míg a kilencvenes évek elején minden 22. dolgozójuk volt általában táppénzen, ez idő szerint már csak minden 38. foglalkoztatott személy helyettesítéséről szükséges gondoskodni.

A táppénzre menők számának látványos csökkenése azzal is összefügg, hogy a fordulat első éveiben egymillió, betegszabadságra jogosult személy szorult ki (például rokkantnyugdíjba vonulva) a munkaerőpiacról, ahol így a korábbi 4,5 millió helyett egy ideje már csak 3,5 millióan találnak munkát – derül ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adataiból. A statisztika azt is jelzi, hogy míg 1993-ban 73 millió táppénzes napot kellett a társadalombiztosításnak finanszíroznia, tizenöt évvel később már csak 33 milliót.

A betegállomány költségeit egyébként 1992 óta részben már közvetlenül a munkáltatóknak kell állniuk: az OEP ugyanis már csak a 16. naptól kezdve folyósít táppénzt, addig a betegszabadsággal járó ellátmányt a munkaadó fizeti. A táppénzes állománnyal összefüggő napi kiadások nominális összege az utóbbi két évtizedben egyébként a tizenháromszorosára emelkedett, az 1990-es napi 260 forinttal 2008-ban 3123 forint állt szemben. E növekedés egyébként elmarad mind a fogyasztóiár-, mind az úgynevezett egészségügyiár-index két évtized alatt regisztrált 14, illetve 24-szeres növekedésétől.

A táppénzes állományban töltött átlagos idő egy-egy betegség kapcsán az utóbbi két évtizedet tekintve 1994-ben volt a legmagasabb, amikor is negyven napot töltöttek esetenként folyamatosan betegszabadságon a biztosítottak. Ugyanez az időtartam azóta szintén csökkent. 2008-ban egy-egy kórság kapcsán már csak 28 táppénzes napot engedélyeztek maguknak a biztosítottak.

HVG

HVG