Csörgő Gábor és Csörgő Andi 13 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy egy évre szerepet cserélnek, ami akkor igazi kuriózumnak számított. A ma ötgyerekes, akkor még háromgyerekes apa felmondta jól fizető állását, átvállalta a háztartási feladatokat, és támogatta Andit a munkájában.

„Akkoriban IT területen dolgoztam rendszerszervező, projektvezető, ügyfélmenedzser pozíciókban. Akkor már hat éve voltam a versenyszférában, és egy idő után – változatos feladataim ellenére – nem éreztem kihívást a munkában. Egyre inkább csak az számított, ki mekkora hasznot hoz, én pedig nem láttam a továbblépés lehetőségét.

Erről sokat beszélgettünk Andival, aki egyszer csak felvetette, hogy ő is meg tudná keresni az általam hazahozott pénzt, ha én vinném az otthoni feladatokat, és támogatnám a munkájában”

– meséli Gábor. Andi akkoriban a három gyerek mellett direkt értékesítési rendszerben konyhai eszközöket, edényeket forgalmazott. Gábor szerint nagyon tehetséges volt benne, és annak ellenére, hogy ez színtiszta üzlet és szinte csak a lebonyolított forgalom számít, meg tudta őrizni az üzletben az emberi kapcsolatot is. Szépen ívelt felfelé a karrierje.

„Én le-, ő meg éppen felszálló ágban volt. Nem végeztünk hosszas üzleti tervezést, bíztam benne, ő pedig bízott magában. Ezért felmondtam. Szerencsés helyzetben voltunk, mert abban állapodtunk meg a céggel, ahol alvállalkozó voltam, hogy kisebb megbízásokat, amikhez nem kell sok időt az irodában tölteni vagy távmunkában végezhető, továbbra is kaphatok, és ez a rendszer működött is” – meséli Gábor, aki az új helyzetet nem érezte presztízsveszteségnek. Andi viszont nagy lehetőségként élte meg, hogy végre a munka igazán fontos, élvezetes és hasznos részére koncentrálhat, a háttérmunka pedig nem veszi el az idejét és az energiáját.

Gábor számára a legnagyobb nehézséget az idővel sáfárkodás jelentette. „A fiúk akkor már egyedül mentek iskolába, az ovi két perc sétára volt az utca végében. Mindenki menzán evett, főzni nem kellett. Ennek ellenére a napi házimunka – a bevásárlás, a mosás, a mosogatás – szinte minden nap eltartott 1,5–2 órát. Ezután tudtam csak nekiülni időpontokat, találkozókat egyeztetni Andinak, áruszállítást szervezni, árut csomagolni. Mire a gyerekek hazajöttek, én már hulla voltam. A legnehezebb talán az volt, hogy a távmunkára csak éjjel jutott idő, és másnap kezdődött minden elölről.”

Az új helyzetben nemcsak házastársai, hanem munkatársai is lettek egymásnak. Ez mindkettőjük szerint jól sikerült, annak ellenére, hogy kezdetben sokat vitáztak arról, kinek mi a dolga, azt hogyan kell csinálni. „Meg kellett tanulnunk, hogy mindenki a saját módszerével, stílusában oldja meg a feladatot. Hogy ne azt mondja el nekem, hogyan, hanem azt, hogy mikorra, mit akar. Én pedig megcsinálom úgy, ahogyan azt jónak gondolom. Ez a tapasztalat pozitív hatással volt a párkapcsolatunkra is, de ezt persze már csak évek távlatából látja tisztán az ember” – emlékezik vissza Gábor.

Andi szerint a legfontosabb hozadéka az volt ennek az időszaknak, hogy mindketten belekóstoltak a másik szerepébe, és ez több megértést adott nekik egymás szükségletei iránt. „Gábor megtapasztalta, milyen otthon várni a másikat, én pedig azt, milyen a sokféle ingerből hazaérni másfajta nyüzsgésbe. Sokkal nyíltabban tudunk beszélni arról, mit érzünk, mire volna szükségünk. Azt hiszem, ez az időszak megerősítette őt abban, hogy a család is igényli az energiát és a figyelmet. Nekem pedig biztonságot ad, hogy tudom, a távollétemben sem áll meg az élet.”

A fenti cikk a HVG Extra Business 2014/4-es számában jelent meg. Ha kíváncsi, hogyan nevelnek a dánok talpraesett és életrevaló gyerekeket, rendelje meg a Gyereknevelés dán módra című könyvet. A könyv szerzői – egy amerikai anya, aki dán férfihez ment feleségül, és egy dán anya, aki gyakorló pszichoterapeuta – szerint a dánok attól olyan híresen boldogok, ahogyan a gyerekeiket nevelik: hiszen boldog gyerekekből boldog, életrevaló felnőttek lesznek.