A használatiminta oltalma a szabadalomnál egyszerűbb, kisebb jelentőségű műszaki megoldások védelmére szolgál, és a szabadalomnál gyorsabb eljárással lehet megszerezni. A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) még a 90-es évek elején adott egy cég javára használatiminta-oltalmat. Egy másik vállalkozás később ennek az oltalomnak a megsemmisítését kérte, "újdonság és feltalálói lépés hiányára" hivatkozva. A megsemmisítés iránti kérelmet az MSZH és a magyar bíróságok elutasították.

Később, 2007 januárjában azonban ismét kérték az MSZH-tól a használatiminta-oltalom megsemmisítését. A hivatal ezt az újabb kérelmet is elutasította, immár figyelmen kívül hagyva azokat a dokumentumokat - szabadalmi leírásokat -, amelyeket már a korábbi eljárás során is megvizsgáltak.

A magyar bíróságok között nézeteltérés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy az új eljárás során figyelembe vehetők-e a korábbi eljárást lezáró határozat alapjául szolgáló dokumentumok. Mivel a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének kérdését uniós szinten is szabályozzák, az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság a luxembourgi székhelyű európai bíróságtól kért állásfoglalást.

Ítéletében az unió legfőbb bírói szerve megállapította: az uniós szabályok csak arra irányulnak, hogy biztosítsák a szellemi tulajdonjogok jogosultjait megillető jogok tiszteletben tartását. Az uniós szabályok eszerint nem terjednek ki az olyan személyek rendelkezésére álló eljárásmódokra, akik nem a szellemi tulajdonjogok jogosultjai, hanem a mások által megszerzett szellemi tulajdonjogokat vitatják. Ebből következően az uniós szabályok nem akadályozzák az olyan nemzeti szabályozást, amelynek alapján a korábbi megsemmisítési eljárásban már beterjesztett bizonyítékok nem vizsgálhatók az újabb eljárásban.