Honnan lehet felismerni a kisemmizős taktikát a kockázati tőkés szerződésekben és hogyan forgatják ki az alapítókat egy fillér nálkül a cégből? A Startupdate segít abban, hogy milyen szerződéseket nem szabad aláírni.

A premoney meglepően korrekt, utalás két részletben – jó kezdet! Bár ahol le volt benne írva számmal, hogy 25 %, az a következő sorban már betűvel harmincöt százalék. Nyilván csak elírás, belefér, a balsejtelem akkor üt be, amikor felbukkan a „közjegyzői okirat” kifejezés, mert ez teljesen szokatlan egy term sheet-ben, de ok, bankos múlt, az ebédjegyet is közjegyző jegyzi ellen, talán nem lesz gond. Alapító bármikor kivásárolhat évi 22 százalékos kamaton. Hm, ez jó az alapítóknak, de miért éri meg a befektetőnek? Ha nagyon beindul a cég, legálisan kitehetik a cégből egy szemfüles következő befektetővel – hosszú távon tuti bukó.

Ezek után a tőkeharcos kijelenti, hogy bármikor (!) eladhatja a részesedését az alapítóknak, méghozzá a befektetés IRR-rel növelt értékén. Ha az alapítók nem tudnak fizetni, akkor viszont megveheti a részüket a befektető által kijelölt (és a befektető által fizetett) könyvvizsgáló által meghatározott érték 70 százalékán.Ez már furcsa, mert ugye 100 forintra vetítve 25 százalékos IRR-nél ez 125 forint eladási és 70 forintos vételi árfolyam, nem beszélve a könyvvizsgáló nyilván teljesen pártatlan, ámde mégis szubjektív véleményéről. „Nem nagy picit az olló, Uraim?” – gondolom magamban, de a következő bekezdéstől leesik az áll. „Amennyiben a vételár (cég értéke) nem állapítható meg valamilyen okból, úgy a befektető megveheti az egészet szőröstül-bőröstül 100 forintért.” A 100 forint itt nem humorfaktor.

Projekt elkezdődik, alapítók költik a zsét, dolgoznak, fejlődnek. Egy év múlva egész jól állnak, van néhány szerződés, bejegyzett szabadalom, miegymás – de a pénz elfogyott, jönnie kellene a következő körnek. Nyilván ezt az IRR-hez kötött változó liquidation preference meghiúsítja, és a befektetőtől megérkezik a levél: „Uraim, élnénk az eladási jogunkkal. Eltelt egy év, 45 milliót tettünk bele, 8 napon belül szeretnénk, ha átutalnátok 53,7 millió magyar forintot.” Alapítók tanácstalanok, honnan a viharból szerezzenek ennyit? Kérdeznek, hüledeznek, persze fizetni nem tudnak. Befektető megvárja a 8 napot, majd küldi a következő levelet: „Pénz nem jött meg, szerződés szerint élnénk a vételi jogunkkal. Megy a könyvvizsgáló, felértékeli a céget.” Szúrós szemű szigorú könyvvizsgáló megérkezik, nézeget, hümmög, majd „észreveszi”, hogy a saját tőke nullára apadt. A szabadalmat felértékeli 5000 forintra, a szerződéseket mondjuk másik ötezerre, a cég értéke 10 ezer forint. Befektető utal hétezret, és alapítók mehetnek isten hírével, kint vannak a cégből.

További részleteket itt lehet olvasni.