Kínára rácsatlakozni - mit kínál az új selyemút?

Félszáz kelet-közép-európai újságírót látott vendégül nemrég Kína, s nemcsak ipari és idegenforgalmi nevezetességeket mutatott meg számukra, hanem betekintést is adott példaadó vállalatok működésébe. Vagy inkább csak a jót domborították ki.

Kína gazdasági-ipari nagyhatalom – sulykolták a 16 kelet-közép-európai országból meghívott újságíróknak a pekingi külügyminisztérium "Department of propaganda" kitételt tartalmazó névjegyeket osztogató munkatársai. Ezzel sok újságot nem mondtak, s az is tény, hogy a 16 országgal folytatott kereskedelem értéke 60 milliárd dollár - a magyar-kínai áruforgalom tavaly 9 milliárd dollár volt, ebből 2,2 milliárd a magyar export -, ami legfeljebb kerekítési érték a kínai exportgépezet működésében. Sokkal többet számít, hogy a térség 11 országa már az EU tagja - rajtuk kívül Montenegróval már folynak a csatlakozási tárgyalások, Szerbiát és Albániát  tagjelölti pozícióban előszobáztatják, míg Macedónia és Bosznia-Hercegovina uniós perspektívája némileg szerényebb -, és együtt már jelentős szavazati erőt képviselnek, vagyis alkalmasak lehetnek arra, hogy Peking rajtuk keresztül érvényesítse például kereskedelempolitikai érdekeit.

Elemzők szerint Peking trójai falóként kezeli régiónkat. Persze ne becsüljük le a kínai befektetések értékét Kelet-Közép-Európában, csakhogy ezek inkább ágyaznak meg Peking hosszútávú stratégiai érdekeinek, amit jól bizonyít, hogy olyan projekteket is támogatnak kínai állami finanszírozással, amelyek különben nehezen vonzanának magánbefektetőket. A visszatérő brüsszeli dömpingvádak is arra utalnak, hogy Pekingben másodlagos szempont a piaci jövedelmezőség, az állami támogatással zajló befektetések nem föltétlenül állják ki a gazdasági versenyszabályok próbáját.

Siralmas kínálat

Árulkodó volt a program egyik nyitó rendezvénye, a pár héttel ezelőtt lebonyolított ningpói nemzetközi vásár, amelyre a kiállítókat ingyenes standokkal csábították, ami a kis- és középvállalatokat segítheti a részvételben. Ennek ellenére feltűnően kisstílű volt a kelet-közép-európai térség megjelenése, ha csupán ennyi a kínálni való, akkor jobb, ha nem is erőltetik. A 16 kiállító országból dominált az italkínálat, Macedónia például csupán borokkal volt jelen. Ipari termékkel elvétve lehetett csak találkozni, a cseh és magyar standok kivételével, ahol a Skoda, az akrobatai képességeket fejlesztő magyar egykerekű és az okos benzinkút képviselték a XXI. századot. Más kérdés, hogy a kiállítók joggal remélik, hogy a hatalmas kínai piacon egy kisebb rendelés is milliós profittal kecsegtet, legyen az magyar minőségi dió vagy lengyel borostyán ékszer.

Valószínűleg elenyésző azok száma, akik Ningpót el tudják helyezni a térképen, érdemes volna kihasználni a tízmilliós város minden adottságát, óriáskikötőjét, a tartomány vezetőinek elszántságát, hogy a sok ezer kilométeres új selyemút - pekingi hivatalos szóhasználattal az "egy öv, egy út” -, az Ázsiát Európával összekötő kereskedelmi útvonal egyik tranzitországa Magyarország legyen. (A fehér folt kölcsönös lehet, az alkalomra kiadott tetszetős magazin szerint Magyarország nem tagja az EU-nak, szemben Boszniával, amelyet még az eurózónába is beléptettek...) Ezt figyelembe véve is elkeserítő, hogy a térség úgy gondolja, Kínának csak élelmiszert tud ajánlani. Persze ne legyenek illuzióink, Kelet-Közép-Európa Kína számára sem úticél, csak közbülső állomás. Ha valóban megépül a Belgrád-Budapest vasútpálya, az a görög kikötők felől kínál majd a nyugatra tartó kínai áruknak gyors fuvarozást. Pekingben azzal számolnak, hogy akár két év alatt elkészülhet a csaknem három milliárd dolláros beruházás, amelynek 85 százalékát hitelezné Kína, és amelynek megvalósíthatósági tanulmányát az idén állítólag elkészítik.

Tudatosan felépítve

A kínai kapitalizmusban feltűnő, hogy a kommunista párt (KKP) diszkréten a háttérben marad. A politikai vezetés vasmarkára legfeljebb a korrupció elleni harcból lehet következtetni, a helyi sajtó nem szégyenlős, amikor beszámol a lebukott pártkorifeusok mesés vagyonáról. Megítélhetetlen, hogy a harácsolástól népszerűtlenebbé válik-e a párt, vagy a látványos lebukások, a sajátos öntisztulás feledtetik a hatalom felelősségét. Beszédes az egyik ningpói kisbolt cégérén elhelyezett apró, sarló és kalapácsos vörös felirat, amely arról árulkodik, hogy a tulajdonos egyike a KKP 86 milliós tagságának. Nem tudni, a felirat büszkeségből virít ott vagy az ellenőröket akarná távol tartani.

A nagyobb cégek és a párt vezérelte államapparátus együttműködéséről sem lehetett rossz szót hallani, és a tartományi vezetők előadásaiban a kínai gazdaság elképesztő ütemű növekedésének méltatása mellett nem hiányozhatott egy aktuális idézet Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfőtől sem. Judy Tong, az Alibaba online óriásáruház vezérigazgató-helyettese is inkább azt hangsúlyozta, milyen kiválóan együttműködnek a kisvállalkozásokkal, amelyek fejlesztéséhez készek hitelt is nyújtani. Hogy érdemes több lábon állni, azt az Alibaba is tudja: már szemet vetett a pénzügyi szolgáltatások piacára, a mikrohitelezés nyilván csak a kezdeti lépés a nagyobb falat, a biztosítási piac felé. Az angol nyelvtanárból lett alapító-tulajdonos, Jack Ma éppen a napokban engedett betekintést cége új kereskedelmi stratégiájába is:  míg jelenleg a cég forgalmának csupán két százalékát teszik ki a külföldi árucikkek, szeretné ezt a jövőben 40 százalékra emelni. Ami annak a jele, hogy bízik a kínai lakosság vásárlóerejének további bővülésében, no meg abban is, hogy sikerrel terjeszkedik majd Kínán kívül is.

A kormány melletti lojalitásról tanuskodik a közel 50 milliárd dolláros árbevételű távközlési cég, a Huawei is, amely büszke társadalmi felelősségvállalására – kétségtelenül tiszteletet parancsoló a tehetséges fiatalokat felkaroló nemzetközi programja, mégha ez nem is teljesen önzetlen. Az árbevételének 14 százalékát kutatás-fejlesztésre fordító cég Kína leginnovatívabb vállalata, szükség is van az utánpótlásra, főként a kaliforniai csúcsegyetemekről igyekeznek diákokat csábítani Ázsiába. A pazarul berendezett, némileg futurisztikus pekingi központ ízelítőt kínál a következő 10-20 esztendő informatikai irányáról, az új cégkoncepcióról: inkább hálózatfejlesztésre összpontosítanak, amit kiegészíthet a most már másodlagos profilnak tekintett tömegáru, az olcsó okostelefon.