„Megmentettük a legendás gyárat” – idézi a lap Manuel Valls kormányfőt. Vagyis színtiszta politikai kampányvásárlásról van szó, amely nélkülöz mindenfajta gazdasági észszerűséget. Miközben az Alstom nemrég betört az amerikai piacra is egy hatalmas megrendeléssel, otthon gondjai vannak. Ezért a vállalat vezérkara úgy döntött, hogy bezárja a 400 főt foglalkoztató üzemét Belfort-ban, és másutt teremt legalább ugyanennyi munkahelyet, átszervezéssel. Persze Belfort-ban hatalmas tiltakozás kezdődött. 

Történik mindez akkor, amikor már az egész francia politikai elit a jövő évi elnökválasztásra készül, amit hamarosan a két nagy politikai tábor előválasztásai előznek meg. A kormányzó szocialisták bajban vannak, mert pártjuk balszárnya éppúgy kiállt Holland államfő és Valls miniszterelnök mögül, mint a liberális piacpártiak, például a nemrég lemondott gazdasági miniszter Emmanuel Macron. Ezért döntött úgy a kormány, hogy „megmenti” a belfort-i üzemet. 

Csakhogy: az 500 millió euró közpénzből vásárolt szupervonatokat hagyományos pályákon kell majd üzemeltetni, ahol a maximális sebesség 200 km/óra. De ezeket az extra gyors masinákat 300 km/óra fölötti száguldásra tervezték. Emiatt tűnik ez a demagóg akció ócska bohóctréfának a Les Echos szerint, de megkapta a kormány a magáét a többi francia médiumtól is. Ugyanis, állítja a cikkíró, a modern gazdaságban valóban munkahelyek szűnnek meg, de egyben újak jönnek létre a technológiai fejlődés miatt. 

Franciaországban is megszűnik naponta 10 ezer állás, de legalább ennyi, sőt, mostanában kicsit több, létre is jön. Ha viszont az adófizetők pénzét gazdaságtalan munkahelyek fenntartására költik, kevesebb jut például a munkanélküliek hatékonyabb átképzésére, a keresletet és a kínálatot jobban összehozó ügynökségi hálózat fejlesztésére. Vagyis ezzel a döntéssel, amely látszólag 400 munkahelyet megment Belfort-ban, még reménytelenebbé teszik a régóta állást kereső százezrek helyzetét. Igaz, a munkanélküliek sohasem tüntetnek, ellentétben a belfort-i üzem dolgozóival, továbbá azokkal az őket támogatókkal, akiknek van munkahelyük és ezért elérhetők a szakszervezetek számára, tehát az utcára tudják terelni őket. Ők tehát látszanak, a hárommillió munkanélküli nem, ezért az ő kárukra „nagylelkűsködik” a kormány, a Les Echos cikkírója szerint. Mellesleg a francia lapok azt is megírták, hogy a korábbi, politikai kampánycélokból elrendelt munkahelymentések szinte kivétel nélkül csak ideiglenesnek bizonyultak, mert a gazdaságtalan üzemeket később mégiscsak bezárták.