A Kinder-tojásokban található játékokat először a jól ismert sárga, műanyag tojásokba pakolják a szükséges, több nyelvű tájékoztatókkal, útmutatókkal, matricákkal együtt. Ezután szállítják tovább a tojásokat olyan üzembe, ahol a csokoládéborítást készítik.

A játékok tojásba pakolása kifejezetten monoton, fárasztó munka. Az apró alkatrészeket ömlesztve szállítják, mindegyik tojásba csak annyi kerülhet ezekből, amennyit előírtak a megrendelők, és többnyire a meghatározott sorrendben. Sok minden mellett arra is ügyelni kell, hogy a becsomagolt alkatrészek ne szúrják ki belülről a tojásokat.

Ha az átvételkor olyan tojásokat találnak, amelyekkel nem stimmel valami, könnyen visszadobhatják az egész tételt. Márpedig egy idő után fárad a szem, könnyű hibázni még egy ilyen egyszerű munkánál is. Az apró műanyag alkatrészek egy idő után a kezeket is kisebesíthetik, hólyagossá tehetik.

Tojáspakolás, akár 13 órában is, gyerekekkel

A The Sun szerint a Romexa, a Prolegis és az Adontradenet nevű cégek az olasz Ferrero román alvállalkozói. Úgy tudni, ők sózták rá a Kinder-tojásokba szánt játékok összerakását szegény román családokra, akik otthon, sokszor gyerekeik segítségével végzik ezt a munkát, akár napi 13 órában.

A munkát zsákonként veszik át tőlük. Egy zsákba ezer tojás megy, és zsákonként 20 lejt fizetnek, vagyis éhbérérét végeztetik el velük a piszkos munkát. Húsz román lej középárfolyamon számolva nagyjából 1360 forintnak felel meg.

A brit lap cikkében fotókat is közzétettek a Kinder-tojásokkal otthon bajlódó emberekről, köztük például egy édesanyáról, aki a képeken három gyermekével pakolta a játékot az ágyra kiborított alkatrészekből.

Ha mindez igaz, fájdalmas kettősség van a „Kinder-meglepetés” mögött: míg a nyugati országokban örömet jelent gyerekeknek ez a játék, addig az érintett román családoknak, és azok gyerekeinek alulfizetett rabszolgamunkát.

Az otthonukban robotoltatott szegények munkájával nemcsak az a baj, hogy tisztességtelen, hanem valószínűleg az is, hogy az összerakott tojások minőségét nem lehet megfelelően ellenőrizni. A lapnak megszólaló bedolgozók azt mondták: tisztában vannak azzal, hogy minimális pénzért robotoltatják őket, de nincs más választásuk.

A Sunnak nyilatkozó forrás szerint a Ferrero vezetői infarktust kapnának, ha megtudnák, milyen körülmények között készülnek a Kinder-játékok Romániában. Az egyik gyár egyébként Szatmárnémetiben, a másik Tasnádon található.

Az egyik érintett cég, a Romexa vezetője állította, hogy sosem adták ki másnak a munkát. Ígérete szerint szerződést bontanak azzal az üzemmel, amelyik mégis ilyet tett volna. „A képek alapján komoly problémával állunk szemben, ezért komolyan is fogjuk venni az ügyet” – ígérte.

Ugyanezt állította az egyik gyárvezető is. Szerinte a neki bemutatott képeken szereplő játékalkatrészek valahonnan máshonnan kerülhettek a családokhoz.

Tasnádon azonban az egyik bedolgozó az újságírók szeme előtt vett fel tíz zsáknyi alapanyagot az Adontradenet gyárban, majd megmutatta nekik, hogyan kell belerakni egy krokodil részeit a kis tojásba.

A román médiának már tagadták

A The Sun alapján itthon a 444.hu is írt a romániai Kinder-rabszolgákról. A lap szerint kedden a román média is ráugrott a témára, és a Digi24TV megtalálta az egyik olyan bedolgozó anyát, aki nyilatkozott a Sunnak és le is fotózták őket. A román tévécsatornának már azt állította: a brit cikk koholmány, és nem is értett minden angol nyelvű kérdést és a gyerekei egyáltalán nem dolgoznak napi 13 órát. Azt is mondta: a Sun újságírói több válaszát is meghamisították, illetve állást ajánlottak a férjének Angliában, de most rettegnek a következményektől. A helyi gyermekvédelmi szervek vizsgálják ugyanis, hogy valóban dolgoztatta-e a gyerekeit.

A Ferrero közleményben reagált: közölték, hogy náluk tilos a gyermekmunka, és garantálják dolgozóiknak legalább a minimálbért. A Romexa és a Prolegis is megfelelt az előírásoknak egy szigorú májusi felülvizsgálaton. Az újabb információkat megvizsgálják majd – ígérték. 

Itthon sem ismeretlen munka a tojáspakolás

Magyarországon a 90-es évek második felében egyebek mellett az egyik Hajdú-Bihar megyei kisvárosban működött olyan üzem, ahol több tucat munkás pakolta a Kinder-játékokat. Az asztalokon rekeszeket alakítottak ki, ezeket töltötték fel a tojásokba szánt műanyag alkatrészekkel.

Az a munka sem volt egyáltalán jövedelmező: az akkori minimálbérnek megfelelő összeget csak azok tudták megkeresni, akik hajlandóak voltak túlórázni, és jóval normán felül teljesíteni. Kisváros lévén azonban az emberek ott sem válogathattak, örültek, hogy volt munkájuk.

Korábbi hírek szerint 2014-ben Pécsen kezdett teljes kapacitással működni Kinder-gyár, ahol megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatnak. Ott is a játék műanyag részével dolgoznak az élelmiszeripari műveletek, vagyis a csokiba öntés előtt.