A németek anyaszült meztelenül, üvegszilánkokon fognak csúszni az olcsó repülőjegyekért – mondta Michael O’Leary, a Ryanair híresen szabadszájú vezérigazgatója jó pár évvel ezelőtt, a német piac meghódításának hajnalán. Ha nem is teljes mértékben ez történt, de részben igaza lett, hiszen a Ryanair elég sikeres Németországban.

O’Leary egyszer azt is mondta a beszállókártyájukat kinyomtatni elfelejtő utasokra utalva, hogy

60 eurót kellene fizetniük, mert hülyék voltak.

Ez az érvelés sem volt egészen korrekt, de azért a légitársaság 15 eurót szívbaj nélkül legombol mindenkiről, aki a reptéren nem tudja bemutatni a papírját.

Leszállás előtt Barcelonában

AFP / Josep Lago

Pár nappal ezelőtt viszont O’Leary azt találta mondani, hogy

van ez az elképzelésem, hogy 5-10 éven belül a Ryanair repülőjegyek ingyenesek lesznek.

Ebben is van valami, de komolyan venni nem nagyon lehet.

A Ryanair vezére a rendkívül jól hangzó nullaeurós jegyeket a Repülőtér Üzemeltetők Szövetségének éves konferenciáján pendítette meg, vagyis

az üzenet nem önnek, az utasnak szólt, hanem a reptereknek.

„O’Leary állandó nyomás alatt tartja a repülőtereket, alacsonyabb árakat akar kiharcolni, ami érthető, és egyébként illeszkedik a Ryanair eddigi üzletpolitikájába” – mondja Turi Ferenc, a téma szakértője, a Capitol Consulting Group vezető partnere.

A Ryanair tehát azt szeretné, hogy ne kelljen a le- és felszállásért, illetve a reptér használatáért annyit fizetnie, mint ma, sőt, lehetőleg semmit se kelljen fizetnie. „Régóta úgy látom, hogy a repterek csak bevásárlóközpontok, ezért sosem értettem, miért kell nekünk fizetni, amikor embereket szállítunk a bevásárlóközpontokba” – mondta O’Leary.

A modell körülbelül úgy nézne ki (ha komolyan vennénk), hogy az ingyenjegy hatására megugrik az utasforgalom, így a reptereken is több utas lesz, ők többet költenek, és mindenki a pénzénél marad.

Ezzel az elképzeléssel azonban elég súlyos problémák vannak.

Michael O'Leary, a Ryanair igazgatójának sajtótájékoztatója az új járatokról Toulouse-ban 2016 szeptemberében.

AFP / Rémy Gabalda

Kisebb baj, hogy a fapados cégek repülői 90 százalék körüli kihasználtsággal mennek, azt a rohamot tehát eleve nem bírnák kezelni, amely a díjmentességgel járna. Másrészt a repterek döntő többsége sem tudna mit kezdeni a hirtelen rázúduló sokmillió utassal, az infrastruktúrát fejleszteni pedig nem két fillérbe, de nem is két hónapba kerül. Ez azonban középtávon még mindig kezelhető lenne, ám sajnos a gazdasági racionalitás egyértelműen megcsáklyázza a nagy tervet.

A Ryanair éves jelentéséből ugyanis kiderül, hogy

• a jegyek átlagos ára manapság 47 euró, ami nagyon szép teljesítmény,
• ám még ennél is szebb, hogy a légitársaság képes átlagosan további 15 eurót hozzátenni ehhez, mindenféle egyéb jogcímen, csomagdíjként vagy a fedélzeten eladott étel-ital után.

Ha a Ryanair minden jegyet ingyen adna, akkor utasonként 47 euróról kellene lemondania, tehát ennyit (vagy közel ennyit) kellene behoznia a költségek oldalán, például a repterekkel kiharcolt új áralkukban. A rossz hír azonban az, hogy

a cég átlagosan már most is alig fizet 8 eurót utasonként a repülőtéri szolgáltatásokért,

tehát ez az egyszerűsített matematika akkor is csődöt mond, ha a társaság egy cent illetéket sem fizet ezentúl annak a 200 reptérnek, ahova jelenleg repül. Utasonként majdnem 40 euró spórolás még így is hiányzik a rendszerből.

Honnan lehetne ezt lefaragni?

Az egy utasra jutó összes költség a Ryanairnél 48 euró, ennél többet össze kell szednie ahhoz, hogy működni tudjon. Durva közelítéssel a cég jelenleg úgy muzsikál, hogy a repülőjegy ára (47 euró) fedezi a teljes költséget (üzemi szinten, a befektetéseket, hiteleket stb. figyelembe nem véve), és a csomagdíjból, az elsőbbségi beszállásból, az interneten közvetve eladott szállodai szobából, az autóbérlésből és a többi kiegészítő szolgáltatásból beszedett pénz jelenik meg nála üzemi szintű nyereségként.

Ha például ön vesz egy üdítőt a fedélzeten, akkor annak ára teljes egészében a cég profitja lesz

(ez egyébként általánosságban is igaz a fapados modellben működő versenytársakra). Ahhoz tehát, hogy a cég ingyenes jegyekkel is a pénzénél maradjon, olyan mértékben kellene megemelnie az összes kiegészítő szolgáltatás árát, vagy úgy kellene „kényszerítenie” az utasokat azok igénybevételére, hogy az jelenleg elképzelhetetlen.

Extrém esetben:

• hiába venné vissza a Ryanair az összes marketingköltségét,
• hiába szerezne akár ingyenrepülőgépeket,
• és hiába nem fizetne bért egyetlen alkalmazottjának sem,
• a kerozint még akkor is ki kellene fizetnie, ami egy utasra vetítve jelenleg közel 20 euró.

Ráadásul az elképzelés reptéri oldala is erősen vérzik. „Tény, hogy a repülőterek bevételei a repülési díjakon, utaskezelési költségen kívül egyéb, kereskedelmi jellegű szolgáltatásokból állnak össze: az éttermek, a parkolók, az üzletek, a hirdetések bevételeiből. Ez körülbelül a teljes bevétel 30-50 százaléka között mozoghat, attól függően, hogy milyenek egy-egy repülőtér adottságai. Nálunk is körülbelül egyharmad-kétharmad az arány a repülési bevételek javára” – mondja Hardy Mihály, a Budapest Airport kommunikációs igazgatója.

AFP / DPA / Bernd Settnik

Minél nagyobb forgalmú és minél inkább elosztó szerepben van egy reptér, annál nagyobb bevétele származik a kereskedelmi tevékenységekből, de ez csak ritkán haladja meg a teljes bevétel 50 százalékát. A legjobban talán Sydney teljesít, ott a forgalom közel 70 százaléka kereskedelmi, és nem repüléshez kapcsolódik, de ez inkább kivétel. A jellemző az, hogy a légikikötők a bizniszük felét a légitársaságokra kirótt díjakból szerzik be, ami azt is jelenti, hogy öngyilkosság lenne ezt nullához közeli szintre közelíteniük.

Ön el tudja képzelni, hogy egy reptér lemond a bevétele feléről, csak azért, hogy a Ryanairnek 17 százalékkal csökkenjen a költsége?

Sőt, a Ryanair nagyrészt még mindig a kisebb, vidéki repülőterekre repül, és pont ezek azok, amelyek elsődlegesen nem az üzletekből/éttermekből, hanem a repülési díjakból tartják fenn magukat, vagyis ezek tényleg azonnal tönkremennek, ha jelentősen leadnak az díjaikból.

Éppenséggel a Ryanair üzletpolitikája már eddig is nagy kockázatot jelentett a kis reptereknek, hiszen ha a légitársaság nem jól tervezte meg a hálózatbővítését, és egy adott helyre mégsem tudott annyi utast vinni, ahányat előzetesen ígért, akkor azonnal megszüntette a járatokat és kivonult – a reptér pedig csinálhatott, amit akart. Az iparági pletykák szerint a Ryanair ebből a szempontból is kemény játékos, és akár már 70-80 százalék közötti töltöttséget sem visel el, vagyis rövid időn belül becsukja az adott járatot.

O’Leary üzenete tehát az, hogy a reptéri díjaknak csökkennie kellene, és bizonyos szempontból még igazat is lehet adni neki. Vita tárgya lehet, hogy az egykor állami tulajdonban lévő, majd nagyrészt privatizált európai repterek üzemeltetői milyen mértékben hajlandóak átadni a jól menő üzletből származó profitjukat a köz javára. Ha ugyanis valaki – akár a harcos O’Leary – el tudja érni, hogy olcsóbb legyen a reptérhasználat, akkor tényleg olcsóbb lehet a repülőjegy. Nulla euróra azonban nem vennénk mérget.