A Belügyminisztérium egy igazi kordokumentumot tett közzé: a magyar közmunkaprogram tavalyi ellenőrzéseiről készült összefoglalóját. 2016-ban az adófizetők pénzéből összesen 340 milliárd forintot emésztett fel a program, amely éves átlagban 253 ezer ember közfoglalkoztatását finanszírozta – az éhenhaláshoz éppen elég fizetést adva nekik.

Az ellenőrzés számos olyan történetet tárt fel, amely az egykori csehszlovák újhullámos filmek legjobb forgatókönyveire hajaz. Mintha még mindig a hetvenes-nyolcvanas években járnánk: umbuldáznak a papírok nélküli kistraktorral, a baráti vállalkozó földjére és konyhájára küldik a munkásokat, a bejelentett csirkék elpárolognak, a közpénzen vett borjú pedig megszökik, mialatt a szarvasmarhát fedeztetni viszik.

MTI / Komka Péter

Az alábbiakban bemutatunk hatot a legszebb történetek közül.

1.

A közmunkásokat a munkanapló szerint az önkormányzat paprikaültetvényén foglalkoztatták, ott azonban nem volt senki. Nem csoda, hiszen a valóságban egy vállalkozó földjén dolgoztak. Mondani sem kell, hogy a kérdéses vállalkozó szerződéses viszonyban volt az önkormányzattal. 

2.

Egy másik esetben kilenc közmunkást „vezényeltek át” illegálisan egy egyéni vállalkozó konyhájára, ahol kisegítőként dolgoztatták őket. Itt az ellenőrzés után a vállalkozó eléggé ráfaragott, mert arra kötelezték, hogy a kilenc munkást ezentúl alkalmazottnak vegye fel, és rendesen jelentse be őket.

3.

Ebben a furfangos esetben egy település a 2015. évi járási startmunka mintaprogramban vállalt feladatokat, és ehhez egy kerti kistraktort is vásárolt. A traktort 2015 novemberében bruttó 1,9 millióért megvette, a bemutatott számla alapján pedig 1,6 millió forint támogatást hívott le. Csakhogy a kistraktor eladója egy olyan cég volt, amely az eszközt korábban az önkormányzat 100 százalékos tulajdonában lévő közhasznú nonprofit kft.-től vásárolta meg, 1,84 millióért.

Képünk illusztráció.

Túry Gergely

Ráadásul a kistraktornak már három éve nem volt érvényes forgalmija, sőt, az eladás előtt egy évvel már ki is vonták a forgalomból. Itt tehát az történhetett, hogy az önkormányzat egy feleslegessé vált kistraktort eladott egy vállalkozónak 1,84 millióért, majd visszavásárolta tőle 1,9 millióért, és közben lehívott az ügylethez egy 1,6 millió forintos támogatást.

4.

Egy munkaadó „helyi sajátosságokra épülő” közfoglalkoztatási programot indított, magyarul sertéshizlaldát épített. Meg is vette a sertéseket, ám azokat ingyen elosztogatta vagy természetbeni juttatásként adta. A támogatás visszafizetése mellett a megyei kormányhivatal levélben értesítette az élelmiszerlánc-biztonsági hivatal helyi szervezetét is, amely friss sertéshús tiltott módon való forgalmazása, és a nyomon követés hiánya miatt 900 ezer forintos bírságot is kiszabott.

5.

Ebben a sztoriban a közmunkások ez ellenőrzéskor elmondták, hogy a munkavezető szállítja őket mindennap a munkába, egy terepjáróval. A bibi ott volt, hogy a havi elszámolásban a költségek között benyújtottak több számlát is, munkásszállítás címszóval, és érdekes módon a szállító cég mindig ugyanaz a külsős cég volt.

6.

A település a mezőgazdasági programjának terményeiből egy részt átadott a falusi turizmusban tevékenykedő szociális szövetkezet részére. Már ez sincs rendben, de az állattenyésztésnél még ennél is sokkal viccesebb dolgok történtek. Összesen csak négy közmunkást vettek fel növénytermesztésre, állatgondozásra és sajtgyártásra, de kiderült, hogy kettőjüknek biztosan nem volt munkája, mert „a beszerzett borjú nyáron megszökött, a szarvasmarhát szeptember elején kölcsönadták fedeztetésre, a vállalt baromfitartásnak pedig nyoma sem volt”.

Képünk illusztráció

Fülöp Máté

A minisztériumi jelentés a számos „egyedi” probléma mellett igyekszik a program pozitívumait is kiemelni. Ezekből a részekből egy igazi tündérmese bontakozik ki a párás szemű olvasó számára.

Azt írják például, hogy sok település arculata pozitívan változott, „a munkák hatására élhetőbbé, szebbé váltak, az utcák, terek,

közintézmények körüli terek gyönyörű virágosak,

rendezettebb képet mutatnak, sok helyen megújultak vagy új járdaszakaszok is épültek”.

Sőt, ennél nagyságrendekkel jobb a mentális helyzet, mert – ahogy olvashatjuk – „a közfoglalkoztatottak

szívesen fogadják a közfoglalkoztatási programokat,

mint foglalkoztatási eszközt, és a helyi lakosok is értékelik a közvetlen környezetükben bekövetkező fejlődést”.

Megnyugtató, hogy a munkaalapú társadalomban a közmunkások körében rend és fegyelem van, mert ahogy a jelentés leszögezi: „nem jellemző az igazolatlan távollét, sőt a betegszabadság és táppénz is elenyésző, szervezetten, rendben folyik a munka”.

A minőséggel sincs probléma, hiszen például „a bio- és megújuló program keretein belül a brikett készítése és a címerrel ellátott

zsákok varrása eredményesen és magas színvonalon történik”.