„Nem vagyok babonás, ha jól csináljuk, remélem, működni fog” – Hermann Miklós, az augusztus 20-án újra kinyitó Hauer Cukrászda egyik üzlettársa mondta ezt három nappal a nagy esemény előtt. Üzlettársával nem könnyű feladatot vállaltak. És nem csak azért, mert a hely, a Rákóczi út Blaha Lujza tér és Keleti pályaudvar közötti szakasza az elmúlt évtizedekben a „belvárosi autópálya” csúfnevet érdemelte ki, ahol sorra zárnak be az üzletek, még a Nagykörúton belüli kocsmák és turkálók alkotta sorminta sem rajzolódik itt ki. Hanem mert a 2006 óta szintén zárva tartó Hauer története még a szokásosnál is tekervényesebb: furcsa tulajdonváltások és perek jegyében teltek a cukrászda elmúlt évtizedei.

Fazekas István

Pedig a kezdet igazán fényes volt: a cukrászdát 1890-ben alapította Kazilek Nándor, hat évvel később bekövetkezett halála után az akkor még külvárosinak számító helyet özvegye új férje, Hauer Rezső vette át. Ez az időszak nem csak Budapest aranykora volt, de a magyar cukrásziparé is. Ez a hely is folyamatosan bővült, és hamarosan saját készítésű bonbonokkal bővült a választék a Rákóczi úti üzletben. A leghíresebb termék azonban nem a csokoládé lett, hanem Hauer Rezső ananászos-tejszínhabos krémese.

Ahogy a sütemény, úgy készítőjének neve is fogalommá vált; Gerbeaud Emil 1920-as halálát követően pedig őt választották a Budapesti Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestülete örökös díszelnökévé. A háború előtt már száznál is több embert foglalkoztató család aranykora 1949-ben ért véget: Haueréket is utolérte az államosítás, a Cukrászati Gyár vette át a márkanevet és az üzemeltetést is, 1956-ban a VIII. kerületi Vendéglátóipari Vállalathoz került. Bár a hely hangulata még mindig a boldog békeidőket idézte, a neve változott: a közeli színházról Erkelnek keresztelték át, és a kibővített portálon ez a cégér díszelgett a Hauer helyett egészen 1970-ig.

Fortepan / UVATERV

A család azonban nem szakadt el teljesen a helytől, sőt Hauer Rezső fiának a felesége üzletvezető-helyettesként maradhatott, később a legendás krémest egy apró újlipótvárosi cukrászdában árulhatták. A legendás cukrász unokája is dolgozott itt szintén cukrászként, igaz, már más néven. Az államosítás után ugyanis apjával együtt ő is névváltásra kényszerült: Hámor Rudolfként „forgatta a habverőt”. A ma már újra Hauer Rezsőként ismert cukrász-zenészről írta Fenyő Miklós a Hungária Multimilliomos dzsesszdobos című számát.

A hely a hatvanas években megőrizte régi hangulatát, mint arról a Budapest folyóirat 2011 júliusi számában az 1963 és 1965 között felszolgálóként dolgozó Zsóka mesélt. „Olyan törzsvendégeink voltak, mint a Királyhegyi Pál, vagy a Fejes Endre. A lányok mesélték, hogy a Jó estét nyár, jó estét szerelem című regényét ott bent, az asztalnál írta a Hauerben, nálunk.” Az írókon kívül kávéjuk fölött tereferélő idős hölgyek, a közeli színházakba - az Erkelbe vagy az 1964-ig a közelben álló Nemzetibe - igyekvők és fiatalok is szívesen tértek be a hely legendás parféjáért, sarokházáért vagy a krémesért.

Cégváltások, perek, lakatok

Az igazi gondok a rendszerváltáskor kezdődtek: az akkori üzemeltető Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalat – ekkor már Orient Vendéglátóipari Rt. néven – a Hemingway Holding tulajdonába kerül. A cég pedig 1993-ban bezárta a Hauert, az indok: átalakítás. A Magyar Narancs 2001-es cikke szerint ez leginkább rombolást jelentett: az eredeti berendezési tárgyaknak és a nagy értékű gépeknek lába kelt, sokáig úgy tűnt, a patinás helyre végleg lakat kerül.

Fazekas István

Ugyanebből a cikkből ismerhetjük meg a történet folytatását: 1994-ben Hámor Rudolf Fehér Miklósnak, a fagyasztott péksüteményeket gyártó Friss Kft. ügyvezetőjének a figyelmébe ajánlotta az üresen álló helyiséget, amelyet a kerületi önkormányzat hirdetett meg eladásra. Az ajánlatból végül közös cég lett: a Hauer-Friss Kft-be Fehér adta a pénzt, Hámor – akkor már Hauer Rezsőként – pedig a márkanevet.

Úgy tűnhetett, ezzel minden rendeződik is, ám 1999-ben, mikor megalapították a céget, kiderült: egy évvel korábban az Orient Rt. sajátjaként jegyeztette be a Hauer védjegyet. Hauerék ezt hiába próbálták töröltetni, ám az Orient végül lemondott róla, igaz, nem a család, hanem a Józsefvárosi Önkormányzat javára. Az önkormányzat azzal indokolta a védjegyszerzést, hogy szerettek volna garanciát arra, az új tulajdonos a régi szellemében újítja meg a cukrászdát.

Fazekas István

A Hauer így újranyithatott, a patinás névvel és a hozzá méltó berendezéssel – az akkoriban ott kapható sütemények minőségéről ezt már nem igazán lehetett elmondani. A gond azonban nem ez volt, még csak nem is az, hogy Hauer Rezső és Fehér Miklós között megromlott a viszony. Sőt még az sem lett volna végzetes, hogy 2003-ban a majdnem félmilliárd forintra taksált felújítást végző kivitelezőkkel is elszámolási vitába került Fehér.

2004-ben egy nem kifizetett számlára hivatkozva felszámolást kezdeményeztek a Friss Kft. ellen. A cégvezető hiába tiltakozott, hogy van pénze a tartozás rendezésére, az eljárás 2006-ban el is indult. A felszámoló a cukrászdát és az ott található ingóságokat is meghirdette, a cégvezető pert indított – a Hauerre pedig néhány év működés után megint csak lakat került „technikai okok miatt”.

Az extrém hosszúra nyúlt eljárás tavaly zárult le, ekkor már az eredeti 350 millió forintos árhoz képest százmillióval kevesebbért kínálta a felszámoló eladásra a Rákóczi úti ingatlant. A vevő pedig néhány hónap alatt pofozta ki – igaz, jórészt támaszkodhatott az előző felújítás eredményeire. Apró baki azonban itt is lett: miután az új tulajdonosok július közepén bejelentették, hogy augusztus 20-án a Hauer szellemében nyitják újra a cukrászdát, Hauer Rezső az ATV-nek beszélt arról: ő is a hírekből értesült erről, nem keresték meg, pedig a név a dinasztiát illeti meg, és nála van a krémes titkos receptje is.

Fazekas István

Hermann Miklós azt mondja, azóta rendeződött a viszony, a jogi kérdéseket pedig igyekeznek rendezni a Hauer-örökössel. A krémest mégsem találjuk meg a süteményes pultban, ám ennek egészen más az oka: változott az emberek ízlése, ezt ma már túl édesnek találnánk – érvelnek a cukrászok.

Abban azonban biztos a cégvezető, hogy a Hauer atmoszféráját fel tudják éleszteni – a legfeltűnőbb különbség a kétezres évek elejéhez képest az, hogy a hatalmas cukrászda területének nagyobb részét mindennapi használatra nem nyitják ki, azt rendezvényekre tartják fenn. A sütemények többsége a békebeli magyar hagyományokat idézi fel, a két mestercukrász pedig az „elvárt” Dobos-torta, Ischler vagy Eszterházy-torta mellé a saját hagyományos krémesét készíti a konyhában.

Fazekas István

Ez nem azt jelenti, hogy célközönség csak a délután kényelmesen tereferélő nyugdíjasokból vagy az Opera felújítása miatt felértékelődő Erkel Színházba készülőkből állna. Azt mondják, a külföldi turistákat is a hagyományos magyar édességek érdeklik. Az árak is inkább az ő számukra kedvezők: a környékbeli kis családi cukrászdákhoz képest drágább a Hauer, ahol a hagyományos sütik 690 forintba, az újszerű monodesszertek pedig 890 forintba kerülnek. A presszókávé 490, a cappuccino pedig 650 lesz – ezeknek az árát is valahol a kis büfék és a Starbucks közé lőtték be, és a Hauer-logóval díszített papírpohárban is kínálják.

Hermann Miklós szerint az is kedvez az újrainduló cukrászdának, hogy már nem annyira „autópálya” a Rákóczi útnak ez a szakasza. Optimizmusára okot adhat, hogy a cukrászdát három nagy hotel öleli körül, ráadásul ez a környék is még az Airbnb-övezetbe tartozik. Az, hogy ma Budapesten mennyire tud megélni egy cukrászda már más kérdés. A cégtársa azt mondja: "Türelem a kulcsszavunk. Először az a fontos, hogy minden rendben menjen, találjunk olyan felszolgálókat is, akiket nem csábít el egy ausztriai állás, aztán léphetünk előre. Ha nem a Hauer lenne a cégtáblán, nem fognánk bele."