"Szeretnénk, ha a Kalasnyikov márkanév világszerte olyan ismert lenne, mint az Apple"

A George Orwell 1984 című könyvében szereplő Béke-minisztériumra emlékeztető reklámfilmmel igyekeztek népszerűsíteni a tulajdonosok az izsevszki Kalasnyikov-gyárat. A klipből ugyanis az derül ki, hogy a Mihail Kalasnyikov által tervezett AK–47-es géppisztollyal vívták ki a szabadságot Afrika gyarmatai, és velük számolták fel az észak-kaukázusi szélsőséges iszlamista szervezeteket is. A sok jótétemény után már szinte fel sem tűnik az új szlogen: „Kalasnyikov, a béke és a nyugalom előmozdítója.”

A világszerte több mint százmillió példányban eladott és legalább száz ország hadseregénél rendszeresített AK–47-es gyártójának többségi részvénypakettje most magánkézbe kerül. A vevő hivatalosan a legnagyobb oroszországi hadiipari cégként ismert gyár vezérigazgatója, Alekszej Krivorucsko. Ám neki aligha van elég pénze a vásárlásra; a háttérben megbújó igazi tulajdonos valószínűleg Szergej Csemezov, a Kalasnyikov-konszernben tulajdonos állami cég, a Rosztyeh főnöke lesz.

A Kalasnyikov részleges privatizálását 2013-ban határozták el, akkor a cég 49 százaléka került magánkézbe, most további 26 százalék mínusz egy részvényt ad el az állam. Közben kiszállnak a cégből Krivorucsko egykori milliárdos társai, Andrej Bokarev és Iszkander Mahmudov. Az ő részesedésüket is az orosz milliárdosok listáján nem szereplő Krivorucsko kaparintja meg. Bokarev és Mahmudov lelépése első pillantásra igencsak érthetetlen, mivel a 49 százalékos tulajdonrészért négy évvel ezelőtt 2,5 milliárd rubelt (mintegy 100 milliárd forintot) fizettek. A Kalasnyikov pedig az utóbbi években annak ellenére is gyorsan növelte forgalmát és nyereségét – tavaly 308 millió dolláros bevételen 51 milliós profitot ért el –, hogy 2014-ben az USA a Rosztyehet és leányvállalatait tiltólistára tette, miután Oroszország annektálta az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet. Továbbá Bokarevet és Mahmudovot is úgy ismerik, mint az „állami megrendelések királyait”. Most a két milliárdosnak megüzenhették, hogy jobb lesz, ha csendben félreállnak az útból – vélekednek Moszkvában.

HVG

Az amerikai büntetőintézkedések bevezetése persze nagy csapás volt a Kalasnyikov számára. A szankciók előtt ugyanis a vadász- és sportfegyvereket is gyártó cég több fegyvert adott el az USA-ban, mint az orosz hadseregnek. Egy majdnem kész szerződés szerint 2014 után a Kalasnyikov gyárat is nyithatott volna az USA-ban, ahol évente akár kétszázezer lőfegyvert is eladhatott volna. E helyett most az ázsiai piacok felé fordul. Privatizálásának egyik fő oka pedig az, hogy surranópályán próbál visszajutni az észak-amerikai piacra.

Az átszervezés révén ugyanis a cég kikerülne az állami tulajdonból, s Krivorucsko reményei szerint rövid időn belül levennék a szankciós listáról. A büntetőintézkedések ugyanakkor hozzájárultak ahhoz, hogy az izsevszki gyár kiszélesítse portfólióját: a géppisztolyok – a már nem készülő AK–47-es utódjai – mellett motorcsónakokat, ruházati termékeket, valamint drónokat is gyárt, s jogdíjat szed a cég logóját használó videójátékok készítőitől. Most pedig a Kalasnyikov arra készül, hogy Indiában és Szaúd-Arábiában épít gyárat, miközben a hazai piacon próbálja eladni az USA-ba be nem engedett vadászfegyvereket. „Azt szeretnénk, ha a Kalasnyikov márkanév világszerte ugyanolyan ismert lenne, mint az Apple” – mondta Csemezov.

Az AK–47-es tervezője nem érte meg a váltást, 2013-ban, 93 éves korában meghalt. Az öregedő Kalasnyikovot egyre súlyosabb lelkiismeret-furdalás gyötörte, nem sokkal halála előtt Kirill orosz ortodox pátriárkának címzett levelében írt arról, hogy elviselhetetlen lelki fájdalmai vannak, mert milliók életét oltották ki a fegyverével. Kirill – noha a statisztikák szerint átlagosan évente negyedmillió embert ölnek meg Kalasnyikovokkal – gyorsan megadta a feloldozást. „A fegyvert a haza védelmében használták, s Kalasnyikov példát mutatott hazafiságból” – írta válaszlevelében.

A cikk a HVG 2017/47. számában jelent meg.