Megtaláltuk a magyar nőt, aki már most tudja, mi lesz jövőre a divat
Papp Erika látja el a hazai divatszakmát alapanyagokkal, a legelsők között van, aki láthatja a divatcégek féltve őrzött terveit. Bemutatótermében az értő szem könnyen kiszúrhat olyan selymet, amelyet akár a Gucci legújabb kollekciójában is láthattunk.
Két szobában plafontól a padlóig anyagminták sorakoznak, szigorú rendben az Üllői úti, 70 négyzetméteres bemutatóteremben. A legalább 1000 különböző minta között (és ebben még nincsenek benne a különböző szín-, illetve mintavariációk) a legkülönlegesebb, gyöngyökkel kihímzett csipkéktől kezdve, nyomott mintás selymeken át, csíkos vásznak vagy a legfinomabb minőségű gyapjúszövetek fogadják a betérőt.
A Papp Erika által alapított Kelmestúdió a Diante Nova Bt. közreműködésével egy évben körülbelül 250 ezer méter textíliát hoz a magyar gyártóknak, a cég nagyjából száz hazai partnerének. A legkisebbtől a legnagyobb magyar divatmárkákig Erikánál dől el, milyen alapanyagból készül egy-egy kollekció.
A kezdetek óta együtt dolgozik például az Emporiummal, amely csaknem 30 éve van jelen sikeresen a hazai piacon. A Kelmestúdió egy szezonban nagyjából tízezer ruhadarabot ad el. Számos hazai divatcég működik sikeresen Magyarországon, amelyekről keveset hallani: a Magenta, Caremo, Amnesia, Artz Modell, valamint a Livello is rendszeres vevők, közülük többek megközelítik a félmilliárdos éves nettó árbevételt.
A dizájnermárkák közül pedig mindenki megfordul náluk: ők a teljes forgalom körülbelül 20 százalékát teszik ki. A Kelmestúdió kizárólagos hazai képviselője az 1947 óta működő, több tucat országban jelen lévő olasz Mirogliónak, az angol Litmansnak, valamint a görög Koutras Fountasnak, amelyek Európa legjelentősebb textilgyártói.
Aki itthon gyárt, már járt itt
A vállalkozás 1997-ben indult: Erika egyik textiltervező barátnője járt egy német textilkiállításon, ő látta meg az olasz Miroglio felhívását, hogy képviselőt keresnek. Ő adta az ötletet az eredetileg közgazdász végzettségű, korábban menedzserasszisztensként és tolmácsként dolgozó Erikának a pályamódosításhoz. „Hobbivarrónő voltam, csupán kedvtelésből készítettem ruhákat Burda-szabásminták alapján a kisfiaimnak. A legelején mindent a vevők kérdéseiből és a műszaki adatlapokból tanultam meg az anyagokról” – emlékszik vissza.
Akkoriban főleg méterárunagykerek léteztek Magyarországon, amelyek főleg raktártételt kínáltak. Ez a textilgyártók megmaradt kínálatát takarja, tehát ha az elfogy, nincs lehetőség a pótlásra. A Miroglio viszont nem akart más gyártókkal keveredni a nagykerek kínálatában. Egy független személyt kerestek, bemutatótermet pedig nem akartak fenntartani.
Erika éppen gyesen volt, így belevágott. A nulláról indult, az első két évben az akkoriban még létező Magyar Divatintézet (MDI) által a Hungexpo területén megrendezett lakás- és ruházati textilkiállításon, a Budapesti Divatnapokon állított ki:
„Kértem a gyártótól szóróanyagokat, hiszen itthon nem ismerték a céget, erre pedig az volt a Miroglio válasza, hogy aki nem ismeri őket, az nem ebben a szakmában dolgozik”.
Eközben az Arany Oldalakat bújta és a Podmaniczky utca környékét járta – potenciális vevőket keresett. „Az első két évben mindenhová bekopogtattam és sok helyen erős fenntartásokkal fogadtak, mindenki azt hitte, hogy extra költséget jelentek. Nehéz volt megértetni a hazai cégekkel, hogy a közvetítői díj benne van a gyári árakban” – emlékszik vissza az indulásra. Az első két év után viszont ajánlás útján jöttek az újabb és újabb partnerek, a Diante Nova Bt. soha nem hirdetett és a vállalkozás hamar kinőtte Erikáék nappaliját.
Hogyan zajlik egy megbeszélés náluk? A partner meglátogatja a bemutatótermet a szezon előtt. Általában a tulajdonossal, a tervezővel és a modellezővel közösen átnézik és összerakják a készülő kollekciót, ez a találkozó legalább 2-3 órát vesz igénybe. Az európai időzítés szerinti legújabb kollekciók a nemzetközi bemutatással egy időben már elérhetőek náluk és egy évig utánrendelhetőek.
Az anyagok teljes körű műszaki adatlappal és OEKO-TEX tanúsítvánnyal is rendelkeznek, ami garantálja, hogy a textíliák semmilyen egészségünkre káros anyagot nem tartalmaznak. A mintákat pedig kizárólag a bemutatóteremben tekinthetik meg a partnerek, ugyanis védett szellemi termékek – igyekeznek a minimálisra csökkenteni a másolás veszélyét, így nincs online megtekinthető katalógus sem a textíliákról. Rendkívül bizalmi munka az övék, hiszen a divattervezőknek a féltett műhelytitkaikat is meg kell osztaniuk, hogy a leghatékonyabban találják meg a tökéletes alapanyagot.
A márka igényét pedig össze kell hozni a gyári kínálattal, ami nem könnyű feladat. Erikáéknak kifogástalanul kell ismerniük a kínálatot a gördülékeny munka érdekében. A jó kapcsolat pedig kétoldalú: „a határtalan bizalom jele a partnereink felől, hogy ha külföldön járnak egy textiles szakvásáron, egyáltalán nem töltenek el időt például a Miroglio standjánál, hanem nálunk nézik meg az újdonságokat. Mi pedig exkluzivitást kínálunk a mintás alapanyagokra, amit közvetlenül a gyártól nem kapnának meg, nehogy ugyanaz az alapanyag előforduljon két divattervező kollekciójában is” – mondja.
Gyors, gyorsabb, még gyorsabb
A cég indulása óta történtek világszerte a legjelentősebb átalakulások a textiliparban. A Miroglio volt az egyetlen cég az ezredfordulón, amely már mindent felölelő számítógépes rendszerrel rendelkezett: „Nagyon imponáló volt a vevőknek, hogy 2000-ben egy notebookról mindent meg tudsz mutatni, még ha betárcsázós is volt az internet. A többi képviselő még csak faxolt és telefonált akkor” – meséli. Az EU-csatlakozás újabb fordulatot hozott: egyrészt ezután adatott meg a legtöbb magyar divatcég számára, hogy eljuthassanak a legújabb trendeket és újdonságokat bemutató szakvásárokra, másrészt a hipermarketek és a multicégek megjelenése miatt a fehérneműkkel, szabadidő-ruházattal és gyerekruhákkal foglalkozó textilgyártók befejezték a működésüket, lehetetlen volt felvenniük a nagy márkákkal a versenyt.
2008 és 2010 között pedig világszerte bezártak a kisebb textilgyártók, a fast fashion márkák is akkor erősödtek meg. „Azóta erőteljes tendencia, hogy a textilcégek választéka szélesebb, de abból kevesebbet rendelnek a tervezők. A fast fashion pedig komoly kihívás, nem csak a hazai divatmárkáknak. A közösségi média és az online értékesítés megjelenésével felgyorsult minden, ami óriási terhelés az iparág számára” – mondja.
Időzavarban
„Ebben a szakmában soha nem vagyunk real-time: rendkívül bizarr érzés 2017 októberében már a 2019-es nyári fürdőruhaanyagokat megmutatni.”
Mindezt ráadásul úgy, hogy a hazai konfekcióipar a nemzetközi ritmustól elmaradva, az aktuális szezonok elején gyárt és nem egy évvel előre. A gyártási minimumot (ez tíz méter, de egyedi anyagot 250 métertől gyártanak) pedig nem könnyű elérni, még a nagyobb hazai divatmárkák esetében sem.
Erika tapasztalata szerint minden ruhagyártó számára a legfontosabb szempont a textil anyaghányad. Egy dolog viszont állandó és magyar sajátosság: „ez az a lélektani határ, amit a divatcégek a gyártási költségeken belül egy méter alapanyagra szánnak. És ez az ezredforduló óta 2000 forint” – mondja. Az abszolút sláger, ami 10 éve folyamatosan, minden szezonban a legtöbbet rendelt alapanyag, egy nyomott mintás viszkózdzsörzé. „Egy partnerem mondta egyszer, egyetlen baj van ezzel az alapanyaggal: hogy csak megunni lehet. Nem mállik szét, nem göbösödik és a bodytól az örömanyaruháig bármit lehet belőle készíteni” – meséli Erika.
A hazai divatmárkák szerinte abszolút követik a nemzetközi trendeket. A végzősök, a fiatal divattervezők példáján viszont határozottan látja, mennyire hiányzik a gyakorlati és az üzleti képzés. Ez pedig nagy kudarchoz vezet, hiszen komoly kalkulációkra van szükség ahhoz, hogy egy divatmárka működjön. „Az lenne az igazi sikerélmény számunkra, ha a dizájnermárkákat is jobban ki tudnánk szolgálni. A legnagyobb megrendelt tételük is elmarad a gyártási minimumtól és pont azok a kisebb textilgyártók, családi vállalkozások mentek tönkre, akik őket tudnák kiszolgálni. Sokszor előfordul, hogy egy-egy termék létrehozásához vagy a gyáron belül kell egy támogatót találnunk vagy teljesen át kell gondolnunk a technológiai lehetőségeket. Egyszerre szolgáljuk ki a nagy szereplőket és a kicsiket, akiknél bízunk, hogy szép fokozatosan majd növekednek, bár az iparágat sújtó szakemberhiány jelenleg óriási problémát jelent” – mondja Erika.
Merre tovább textilipar?
A divatipar óriási fogyasztója a vegyiparnak és a kőolajszármazékoknak, a jövőben viszont a szakemberek szerint a biotechnológia felé fog elmozdulni az alapanyaggyártás, egyre fontosabbá válnak a lebomló és az újrahasznosított alapanyagok.
A többnyire formaruha-alapanyagokat gyártó bolgár Miroglio gyár újdonsága a gyapjú-poliészter, illetve viszkóz-poliészter szövet, melyben a poliészterszál újrahasznosított PET-palackokból készül. Minél több megrendelésre van azonban szükség ahhoz, hogy elterjedjen ez az innováció a gyártásban. Ám ez az alapanyag egy euróval drágább a hagyományos szálat tartalmazónál, így a cégeknek nem érdeke, hogy ezt válasszák. A fast fashion óriásokkal szemben viszont egyértelműen a minőség és a divat önkifejező erősödését jósolja: „még ha maradnak is a piacon a fast fashion gyártók, a kisszériás dizájnermárkák bizonyosan erősödnek, mert az egyediséget képviselik” – véli Erika.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Viszket a bőre a drága ruha miatt? Talán nem önben van a hiba
Kőbányán, egy világszínvonalú laboratóriumban jártunk, ahol azt vizsgálják: milyen, az egészségünkre káros anyagokat tartalmazhatnak a ruháink? És ahol azt is megtudtuk, mi a baj a koptatott farmerekkel.
