Egy doboz, csokimázba borított selyemhernyóbáb most akciósan csak két és fél dollár, a sült, gluténmentes, fehér csokis szöcske zacskója pedig 2 dollár 80 cent a Thailand Unique online kínálatában. Van még hívogatóbb, „pár százas” ajánlat is az édesszájúak számára, például az étcsokoládéval bevont szuperkukac. Aggodalomra semmi ok: skorpióból nemcsak csoki, hanem nyalóka is kapható a webshopban – a színe szép sárga, így az állat formája remekül látszik benne. Egyébként a termék, az egzotikum jegyében, kókuszízű. Ha pedig valaki inkább sósat ropogtatna az esti sorozatnézés közben, annak a cég garantálja, hogy nagy műgonddal kiválogatott, alaposan tisztított szöcsketálat fog szállítani, némi thai zöldfűszerrel feldobva. A Thailand Unique kínálatában italokból sincs hiány: a kígyó- és a kukacwhisky mellett a lárvateát filteres kiszerelésben árulják.
A thaiföldi kisvállalkozás 2004 óta gyárt és exportál különböző ehető rovaros termékeket. Az északkelet-thaiföldi Udonthaniban élő Rose házaspár ma már Ázsia legnagyobb étkezésirovar-forgalmazója, akik az egyéni vásárlók mellett világszerte kiszolgálják a viszonteladókat is. Lee Rose elmondása szerint akkor kapott ihletet, amikor egy thaiföldi boltban meglátta, hogy rovarokat árusítanak konzervben. A szokatlan kiszerelés olyannyira megtetszett neki, hogy maga is elkezdett hasonló termékekkel kísérletezni, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve föltette a dobozos bogarait az eBay online bolhapiacra. A nyugati vásárlók pedig lecsaptak az ételkülönlegességre, és a Thailand Unique alapítói azóta mást sem csinálnak, mint próbálnak lépést tartani az egyre nagyobb érdeklődéssel.
Mivel Thaiföldön a felmérések szerint több mint 20 ezer bejegyzett rovarfarm működik, amelyek évente körülbelül 7 ezer tonna élelmiszert termelnek – főként szöcskéből és tücsökből –, a Thailand Unique elsődleges vásárlókörét az amerikai és az európai piac teszi ki. Ám Rose-ék rengeteg levelet kapnak Ausztráliából, Új-Zélandról, újabban pedig Japánból és Dél-Koreából is. Hiába a kirobbanó kereslet és a saját rovarfarm mellé épített feldolgozóüzem, a cég számára a szállítmányozás jelenti a legnagyobb kihívást. A világ nyugati felén ugyanis igencsak szegényesek vagy egyáltalán nem is léteznek információk az ehető rovartermékek importjáról. Míg például az Egyesült Államok törvényei megszabják, mekkora lehet a maximális rovaradalék-mennyiség az ételben, az ehető rovarokkal kapcsolatban nincs ilyen szabály.
Az Európai Unió jóval szigorúbban áll hozzá a rovarevéshez: az úgynevezett Novel Food – avagy a korábban nem fogyasztott élelmiszerekre vonatkozó – törvény irányelvei alapján komoly kutatási adatokkal kell alátámasztani, hogy az adott eledel nem káros az egészségre, és előállítása nem szennyezi a környezetet. Bár a tagországoknak van mozgásterük. Németországban és Olaszországban például a vámhatóság emberei nem engedik át a rovarokat a határon, a franciák és a britek viszont, ha hosszas papírmunka után is, de megadják a schengeni vízumot a thaiföldi zöldhangyapetéknek, ormányosbogár-lárváknak, ganajtúróknak és társaiknak. Belgium tíz rovarfajt fogadott el emberi fogyasztásra alkalmasnak, köztük a tücsköt és a közönséges lisztbogarat, Európa két legliberálisabb rovarbefogadó országa pedig Svájc és Hollandia. Magyarország Európa másik végletét képviseli: az élelmiszercélú rovarértékesítés nálunk teljesen illegális (csak ingyenes kóstolás fér bele konferenciás keretekben), lényegében egy szinten van a fegyverkereskedelemmel, legutóbb Fazekas Sándor agrárminiszter fenyegetőzött a legkeményebb hatósági szigorral.
A cikk a HVG 2018/9. számában jelent meg.
