Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Ennek a sikertörténetnek véget vethet a Brexit, főleg annak a durva változata, ha mindenféle megállapodás nélkül távozik Nagy-Britannia az unióból, és erre van esély. A konkrét veszélyekre az Airbus nemzetközi stratégiai igazgatója, Patrick Castelbajac hívta fel a figyelmet a francia külügyi intézet minapi konferenciáján. Elmondta, hogy nem csak az Airbusról szól a történet, hanem több nemzetközi autógyártó cég, sőt a gyógyszergyárak is hasonló cipőben járnak.
Az ágazati telephelyek azokban az uniós országokban vannak, ahol a legkedvezőbbek a gyártási feltételek, az áruk mozgatása pedig az ellenőrzés nélküli határokon semmilyen gondot nem okoz. Ez még a személyekre, tehát az nemzetközi cégek sok tízezres alkalmazotti állományára is igaz. Az Airbus 14 ezer embert foglalkoztat az Egyesült Királyságban, brit és nem brit állampolgárokat egyaránt, és ők évente legalább háromszor, de inkább négyszer utaznak valamelyik uniós országba és vissza. Szakmai, üzleti és családi okokból egyaránt. Ez évente 80-100 ezer oda-vissza út. Képzeljük el, ha ezt a mozgást vízumkényszerrel vagy más adminisztratív kontrollokkal akadályozzák, vagy csak lassítják.
Ugyanez a gond az alkatrészekkel is. Egy Airbus géphez átlagosan 2 millió alkatrész kell, ezeket jelenleg Európa több országában gyártják. A motorokhoz szükséges darabok egy része például Németországból kerül Nagy-Britanniába, majd a végső összeszereléshez Franciaországba. Ha visszaáll a határellenőrzés, még annak leggyorsabb változta esetén, amikor egy kamiont csak két percre állítanak meg, nos, még ebben az esetben is óriási gondok adódnak.
Jelenleg a szabad mozgásnak köszönhetően az Airbus naponta három új gépet ad át a megrendelőknek. Ha lelassul az alkatrészellátás, beláthatatlan késések és anyagi veszteségek lesznek. Egyébként a cég már most is stratégiai tartalékkészleteket halmoz fel észak-franciaországi raktárakban. Ez eddig már egymilliárd euróba került. De hány milliárdos lesz a veszteség egy „no deal” Brexit esetén? És még valami: a gépekhez használt alkatrészeket jelenleg az európai repülés biztonsági ügynökség hitelesíti, az ő pecsétjük jelenti a végső biztonsági bizonyítványt. Ez az ügynökség az unió legfelső jogi fóruma, a luxemburgi székhelyű európai bíróság égisze alatt működik. Vagyis vita esetén ez a testület dönt.
De a Brexit brit hívei, és ebben nincsenek egyedül, a pokolba kívánják a luxemburgi bírókat. Ők, mármint az Európa-ellenesek, a „take back control” jelszót skandálják választói közönségüknek. És a maguk szempontjából igazuk van: a „szerezzük vissza az ellenőrzést a saját ügyeink fölött” jelszót például a The Sun bulvárlap 8-10 milliós olvasótábora is megérti, sőt helyesli. Miközben úgy szavazhattak ugyanők a Brexitre, hogy annak fájdalmas gazdasági következményei felett a jelek szerint elsiklottak. De az Airbus stratégiai igazgatója szerint nem a Brexit hívei jelentik a fő gondot, hanem azok a politikusok, akik ezen a hangulati hullámon próbálnak a sikeres közszereplő pózába jutni. Az Airbus hónapok óta adatokkal, statisztikai elemzésekkel és prognózissokkal próbálta arra késztetni a brit politikai elit Brexit-hívő frakcióit, hogy ha már kilépünk, azt a lehető legkisebb károk mellett tegyük. Nem a cégen múlik. (via nouvelobs.com)
