Csuda ez a novellaautomata, a Keresztapa rendezőjének azonnal kellett egy

A minimalista kioszkon három szám áll: 1, 3 és 5. Ezek segítségével azt kell kiválasztani, hány perc alatt akarjuk elolvasni azt a novellát, amit a gép egy pénztári blokkhoz hasonló, de annál némiképp szélesebb és sokkal jobb minőségű papíron kinyomtat. A történet meglepetés, mert azokból a távoli szervereken őrzött írásokból kerül ki véletlenszerűen, amelyek a novellaautomatát kitaláló francia Short Edition nevű céghez érkeztek, s ott publikálásra érdemesnek találtattak. Világszerte másfél száz ilyen kioszk található, kávéházakban, közösségi épületekben, kórházakban, egyetemeken és könyvtárakban, a legtöbbjük természetesen Franciaországban.

Az okostelefonok és táblagépek világába a nyomtatott irodalmat visszacsempészni igyekvő – de a mobileszközökhöz szokott olvasók rövid koncentrálási idejét is figyelembe vevő – ötlet leglelkesebb híve egy amerikai: Francis Ford Coppola, a Keresztapa-trilógia legendás rendezője. Amikor olvasott a Short Edition kezdeményezéséről, repülőre ült, és azonnal rendelt egyet a stúdiójáról elnevezett, San Franciscóban lévő Cafe Zoetrope kávézójába. Coppola később részese volt annak a konzorciumnak is, amely kétmillió eurót fektetett a kioszkokat egyszeri telepítési költségért és havi előfizetési díjért bérbe adó, grenoble-i székhelyű cégbe. A lelkesedése érthető, hiszen a rendező Zoetrope: All-Story néven 1997 óta egy negyedéves folyóiratot finanszíroz, amely már ismert és új szerzők novelláit is közli.

A Short Edition 2011-ben indult azzal a céllal, hogy internetes felületén ingyenes megjelenési lehetőséget adjon új szerzőknek. Akikből a magát mindig is irodalmi nagyhatalomnak tekintő Franciaországban bőven van. Egy 2013-as közvélemény-kutatás szerint minden hatodik francia dicsekedhet saját gyártmányú kézirattal, és ezeknek csak az elenyésző része talált kiadóra. A honlapja szerint húsz alkalmazottat foglalkoztató Short Edition az interneten és az okostelefonos alkalmazásán már csaknem tízezer szerző novelláját jelentette meg, amikor 2013-ban a két alapító, Christophe Sibieude és Quentin Pleplé az irodaházukban éppen nassolnivalót vett egy automatából. Beléjük villant, hogy miért ne lehetne ily módon is eljuttatni az olvasókhoz a rövid írásokat. Egy évre rá elkészült a kioszk prototípusa, a fejlesztést Grenoble városa, illetve közösségi finanszírozás segítette.

Az irodalmi művek szokatlan módon való közkinccsé tétele nem újdonság. A londoni metróban 1986-ban a szerelvényekben, majd a falakon jelentek meg versek klasszikus és kortárs szerzőktől, és a példát Párizs és New York is követte. A Short Edition a XXI. századi megoldást választotta, és először természetesen francia nyelvű amatőr íróknak nyitott teret. A kioszkok 2015-ös megjelenését követő két hétben már több mint tízezerszer töltöttek le abból a hatszáz novellából, amit a cég az induláshoz kiválasztott a gyűjteményéből. A beérkezett írásokat jutalmazzák, a Short Edition honlapját és alkalmazását követők adják a közönségdíjat, a cég szerkesztői pedig a szakmait, s a szerzők részesednek a novellaautomaták bérbeadásából származó bevételből – ez persze inkább jelképes összeg.

Az idén magasabb fordulatszámra váltó amerikai terjeszkedéssel párhuzamosan a tengerentúlon is toborozzák az amatőr szerzőket, hogy gyors ütemben bővíthessék az angol nyelvű írások körét. Van lehetőség a kioszkok egyéni beállítására, hogy az olvasók gyerekirodalmat választhassanak például egy iskolában, de lehetséges kizárólag romantikus történetekkel is feltölteni a gépet. Az is előfordult, hogy karácsony idején kizárólag ahhoz kötődő történetek bújtak elő a papírszalagon. A Short Edition céljai globálisak, úgy vélik, a néhány perces novellákkal a nyelvi és kulturális határok világszerte átléphetőek, s ahogy elkészülnek a fordítások, ázsiai szerzőket olvashatnak Európában és Amerikában, amerikaiakat Afrikában és Dél-Amerikában és így tovább.

Ez a cikk a HVG 2018/18. számában jelent meg.